A kérdések közé tartozik, hogy ki szolgáltathat majd járadékot, hogyan szavatolható évtizedekre ennek a biztonsága, legyen-e verseny a szolgáltatók között, milyen paraméterek alapján állapítsák meg az ellátást, hány járadéktípus között lehessen választani, és végül ez hogyan őrizze az értékét. A lehetséges megoldásokat Erdős Mihály, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének stratégiai igazgatója a nyugdíjkerekasztal számára vázolta, a javaslatok kidolgozásában oroszlánrészt vállaló Banyár József pedig egy közelmúltban megjelentetett kiadványban összegezte.
A legfontosabb szempont az ellátások folyósításánál az évtizedekre szóló biztonság, ezt pedig - a szakértők szerint - a magánpénztárak jelenlegi formájukban nem garantálják. A szövetkezethez hasonló elven működő intézmények mögött ugyanis nincs tőkeerős tulajdonosi kör, amelyik egy-egy veszteséges évben is szavatolni tudná, hogy ne csökkenjen a járadék összege. Tehát vagy a pénztárakat kellene valódi biztosító-, illetve pénzintézetekké átalakítani, vagy meg kell tiltani számukra a szolgáltatást.
A széles választási lehetőségnek is ára van, ami megint csak kisebb járadékban ölt testet. A javaslat szerint mindössze két típus maradna: a hagyományos és a kétszemélyes járadék. Ez utóbbit Banyár József viszont kötelezővé is tenné a házaspárok számára, így ez ebben a pillérben mintegy özvegyi nyugdíjként funkcionálna. Az egyösszegű felvétel lehetőségét csak bizonyos összegű megtakarítás felett javasolják, ez esetben viszont kötelezően.
Ne legyen szabad a verseny a járadék megállapításában, tehát egységes feltételek alapján kelljen kiszámítani, hogy adott életkorban adott összegű megtakarítás milyen induló életjáradékot eredményez. A verseny a szolgáltatás minőségében, díjaiban és a hozamokban legyen – javasolják a szakértők. A hozamokban való versenyt viszont gyakorlatilag kizárja, hogy a hatályos jogszabályok a tb-nyugdíj indexálásához kötik a magánnyugdíj értékmegőrzését is, írja a Népszabadság.
