A régi mondás ma is érvényes: ha nincs hír, az jó hír. Úgy tűnik az utóbbi időszakban ha mégis van rossz hír, - mint a nemrégiben megszellőztetett amerikai jogi hézagok, illetve egyesek szerint szakadékok, a jelzálog-értékpapírosítás területén, - az is legfeljebb arra jó, hogy leküldje a piacokat 1-2 százalékkal, majd jönnek az újabb lokális csúcsok. Ez magában azt mutatja, hogy erősek a piacok. Az érme másik oldala azonban nem ilyen fényes: az erős negyedéves számokra az adott részvények oldalazva mozognak, vagy be is esnek. Ez eléggé lagymatag reakció.
Érdemes két fontos dolgot részletesebben áttekinteni.
Az egyik: a már régóta keringő szóbeszéd egy második amerikai (a FED által végrehajtott) monetáris enyhítésről (QE2 - quantitative easing 2), mely - "hivatalosan még csak 500 millió dollárról szól -, ám akár 2-15 ezer millió dollár összeget is elérhet. Ezzel az USA nem tesz mást, mint a FED révén "elvarázsolja" a történelem legnagyobb pénzügyi katasztrófájának következményeit. A bedőlt jelzálogleveleket, kötvényeket mind eltüntetik a FED mérlegében, cserébe sok-sok zöldhasú látja meg a napvilágot. A gyakorlat azonban mégsem ilyen szép, a bankok ugyanis nem hitelezik ki a hozzájuk befolyó összegeket, mivel a hitelkereslet csak lábadozik, inkább visszaáramol a likviditás a FED-hez. Nem véletlen, hogy sokan kritizálják ezt a programot.
Eközben a válság csendben túlhaladt a második évén, az amerikai háztartások szorgosabban spórolnak, melynek eredménye, hogy a kamat és törlesztési kiadások az összkiadásokon belül leestek a 2000-es szintre, jövőre a Deutsche Bank szakemberei szerint akár elérhetik az 1995-ös szintet is!
Hm. Tényleg ilyen jól állunk, nem csak azért esnek ezek a kiadások, mert az emberek szimplán nem fizetik a jelzálogot, hogy életszínvonalukat valamelyest fenn tudják tartani? Úgy tűnik, az USA tisztában van ezzel, és nem csinál mást, mint QE2 címszóval le akarja értékelni a dollárt, hogy versenyképességet nyerjen Japánnal és Európával, Brazíliával szemben, mivel Kínából a dollárhoz kötött jüan mellett nem tud. Az sem véletlen, hogy Brazília, melynek gazdasága kicsattanóan egészséges képet mutat (folyamatosan emelve a forró tőkére kivetett sarcot) immáron egy 15 százalékos plusz adót is fontolgat, hiszen a túl erős nemzeti valuta a makroegyensúly felbomlásával fenyeget és az export versenyképességét folyamatosan rontja a meredek béremelkedésekkel együtt. (ld. még a minapi G20-as találkozót)
Térjünk vissza a jogi problémákra a jelzálog-hitelezésnél, mint azt egy riportban olvastam, ez úgy működik odaát, hogy az új hitelezőnek (sok CDO, MBS befektetői) alá kell írnia a jelzáloglapot, hogy az előző hitelezőtől a hitelt átvállalja. Ez sok esetben meg sem történt, vagy a lap elveszett. Így lehet hogy a fizetett kamat meg sem illeti a magát jogosultnak gondolókat? (Nem is csoda mindez, ha a hitelezés is programok alapján történt, amit módosítottak, ha leesett a hiteligénylők száma.) Nem az adminisztráció az egyetlen gond, egy másik ok, hogy sok hitel már vagy 6 hónapja sem fizetnek az adósok a banknak, de az MBS, CDO tulajdonosok még mindig kapják ezek után a törlesztést. Azaz a háttérben minden zavaros, de ebből alig jut át valami, ha mint említettem mégis van egy kis feleszmélés, az két napnál nem tart tovább. Ennek a sok laza pénznek 0 százalékos kamat mellett eszméletlen a hatása, mint egy drog elkábítja a befektetőt: "chasing past performance" a jelszó, és előre kevesen néznek és gondolkoznak.
A kötvényeken alig van már valami zsír, sőt, pénzpiaci alap, mint olyan, értelmét vesztette, így hát marad a részvény. Ehhez jön az, hogy 2011 őszén a 3 éves teljesítmény-kimutatásokból eltűnik a 2008-as év bezúgása, melyben olyan sok "long only" menedzser megégette a kezét. Így ismét el lehet majd mondani, hogy az elmúlt három évben az alap (honnan máshonnan, minta mélypontról!) éves szinten 25-30 százalékos hozamot ért el, és lehet tündökölni a rivaldafényben. A legtöbb pénz a feltörekvő (többek között a Kína, Brazília, India, Oroszország fémjelezte csoport), az un. EM-országok eszközeibe áramlik. Az általam menedzselt alap (EM vállalati kötvények) papírjainak lejáratig számított hozama 2008 őszén 25 százalék volt (ekkor többször írtam, hogy ez veri a részvényeket a következő 2-3 évben), most hozzávetőleg 6 százalék. Mi lesz, ha jön egy újabb emelkedő hullám? Az hogy lemegy 5 százalékra? De honnan?
A minap Frankfurtban voltam kicsit népszerűsíteni, "marketingelni" az alapot, és számos neves tanácsadóval ültem le tárgyalni. A velük folytatott beszélgetések alapján az derül ki, hogy a gazdaságba pumpált százmilliárdok nem fognak megállni, sőt. Ez már csak így van, ezért vannak válságok.
Egy másik folyamat, mely mint egy lepke szárnycsapása esetleg komolyabb konfliktusba vezethet: a síiták és szunniták évezredes harca. Én sem vagyok a muzulmán hit szakértője, de még a közgázon volt egy nagyon értelmes egyetemista fiú, aki felettem járt olyan 3-4 évvel (B.P.) sokat mesélt a foglalkozásokon a különböző vallásokról, és azok irányzatairól. Még onnan emlékszem (remélem jól, ha tévedek, szívesen látom a kommentárokat), hogy a síiták azok, akik Mohamed halála után azt vallották, hogy Mohamed leszármazottjai közül kell kiemelkedni az újabb vezérnek, míg a szunniták nem a vérségi, hanem az ideológiai egyezésre tették le a voksot. Ők Mohamed utódjaként nem annak fogadott fiát (mint a síiták), hanem egy ideológiai "barátját" tartották megfelelőnek (sajnos nevek nélkül, de akit érdekel, biztos talál elég irodalmat). Ez az ideológiai harc tovább folyik azóta, mely a XX-XXI. századi történéseken is jól látszik (Irak-Iráni háború, pakisztáni forrongások, etc.).
Napjainkban Irán (síita rezsimje) igyekszik kihasználni a Szaddám Huszein utáni káoszt, hogy a mindig lenézett síiták végre részt szerezzenek a szunniták által birtokolt olajból és gazdagságból. Ezért támogatják Észak-Jement (mely ideológiailag a két irányzat között áll) az USA által háttérből segített Dél-Jemennel szemben. Irán jó viszonyt igyekszik ápolni az iraki síita vezetőkkel is, akik az olajcsapon ülnek.
Eközben igen erőteljes fegyverkezés indult a régióban, ide kapcsolódnak például be a szaúdi fegyvervásárlások (Szaúd-Arábiát effektíve a szunniták kontrollálják), mely révén az ország igyekszik feljavítani leromlott katonai arzenálját. Ráadásul az Obama-adminisztrációval meleg viszonyt ápolnak, mely komoly fordulat a Bush-adminisztráció fagyos időszaka után. Izrael, mely korábban még ellenük is harcolt, az "eltűrt" kategóriába került át. Olyannyira, hogy a legfrissebb hírek szerint Szaúd-Arábia akár egy folyosót biztosítana az izraeli hadseregnek, ha Iránt megtámadná. Ilyen gyorsan lesz ellenségből "barát", ha a saját hatalom megvédéséről van szó.
Most persze még csak erőfitogtatás folyik, és valószínűleg Irán sem menne bele egy kamikaze akcióba, de érdemes lesz a régióra figyelni és persze az olajra...
A hazai eseményeket, a sok, szinte alig számon követhető politikusi pálfordulás kapcsán (talán még mindenki emlékszik, hogy lett a 7,5 százalékos deficitcél néhány héten belül 3 százalék alatti) már jórészt megírtam a véleményem. Az IMF még mindig vívja megsebzett vadként retorikai harcát a magyar kormánnyal, amely pedig hatalomra kerülése óta egyensúlyoz a kötélen az befektetők elvárásai és a választói között. Igazából a magyar (részvény)piacot tekintve a következő két évet akár el is feledhetjük, hiszen részvényesi profitlefölözéssel tömik be a lyukakat, más nincs, és ez eladható a népnek. A lényeg persze, hogy mi lesz ez alatt, és miként tudják az országot végre egy fenntartható pályára állítani. Miközben pozitív fejlemény a sok autóipari beruházás, azt is érdemes figyelembe venni, hogy ez egyúttal be is skatulyáz minket, hiszen "olcsóbér országként" tartanak nyilván, ami pedig rámutat a hazai gazdaság egyoldalúságát.
Igazából már csak egy hónap van, azt követően a piacok likviditása lecsökken, közelegnek az ünnepek, végigizgulhatjuk, hogy az amerikai vásárló vajon idén mennyit költ az idei karácsonyra...
A sok pénz, még keresi a helyét, így lehet ebből még új csúcs az USA-ban is, a német és más csúcsok után. Számomra még mindig nehezen felfogható, hogy a DAX alig 15 százalékra van a történelmi csúcsától. De a tőzsdék arra mennek, amerre a pénz, az alternatíva hiánya (= kényszerbefektetés) nyomja őket, így újabb év végi csúcsok nagyon is elképzelhetőek.
