Ebben a kiállítási szezonban – egyelőre úgy tűnik – elmarad a „kinek a kiállításán van több lakás” kezdetű vita, hiszen egyébként sem biztos, hogy a mennyiség a lényeg az ilyen rendezvényeken, hanem a minőség. A konkurens rendezvény néhány héttel ezelőtt már lezajlott, így kíváncsiak voltunk, milyen újdonságok várják a reménybeli vásárlókat a Hungexpón – miközben a piaci szakértők arról beszélnek, hogy csökkent a lakásvásárlási kedv, és az ingatlanpiacnak voltak már sokkal jobb évei is.
A BNV megközelítése autóval tulajdonképpen az első jótanácsként is felfogható a vásárlók számára: olyan ingatlant kell választani, ami vagy a városközpontban van, vagy pedig igen jók a közlekedési lehetőségei, ugyanis a Kerepesi úttól az első szabad parkolóhelyig való eljutás közel egy órát vett igénybe.
A korábbi, mérsékelten elegáns helyszínről – többek között a szabad terek szempontjából is - mindenképpen jó választásnak tűnt a rendezvény átköltöztetése, a szellősen berendezett B pavilonban nem lehetett senkinek sem túlzottan tolongás-érzése. Némileg meghökkentő módon a kiállítókkal a csarnoknak csak nagyjából a felét sikerült megtölteni, a terem másik felén ugyanis a Tőkeexpo-t rendezték meg, ahol leginkább bróker és pénzügyi tanácsadó cégek képviseltették magukat, valamint különféle, a témához kapcsolódó előadásokat rendeztek – ottjártunkkor viszonylag gyér érdeklődés mellett.
Az előző rendezvényekhez képest szembetűnő, hogy jóval több új építésű beruházás képviselői jelentek meg a kiállításon, ízléses makettekkel és katalógusokkal, de kihagyhatatlan akcióra a standokat többször végigjárva sem nagyon lehetett bukkanni – azonban bőségesen voltak hiányzók is, több, nagy volumenű építkezéseket bonyolító vállalkozás is távol maradt a B pavilontól.
A nagy, országos ingatlanközvetítők – mintha csak tesztelnék a rendezvényt, vagy már az előző kiállításon kiköltekeztek – mindössze jelzésértékű standokkal voltak jelen, ahol leginkább csak felületesebb információszerzésre volt lehetőség – lévén hogy leülni és számítógépen nézelődni csak kevés helyen lehetett kényelmesen.
Annál több volt viszont a kisebb ingatlanirodák által birtokolt stand, melyek lelkes ügynökei alaposan kikérdezték a nézelődőket vásárlási szándékaikról, és – akinek sikerült – jó adag szórólapot nyomtak a kezébe. Hasonló volt a helyzet pénzintézeti fronton is: a nagy bankok és hitelközvetítők csak kis részben voltak megtalálhatóak, viszont annál több a piacon még kisebbnek számító vállalkozás volt jelen – jó okkal, hiszen felmérések szerint a vásárlók 70%-a hitelt vesz fel új otthona finanszírozásához.
A kiállítók elmondása szerint a nagyobb többség inkább csak szemlélődött, érdeklődött, kevesen kezdtek bele komolyabb tárgyalásokba – de leginkább 1.5-2 szobás lakásokat kerestek, jó közlekedéssel és némi zöld területettel. Tapasztalatok szerint egyre fontosabb a magánszféra védelme, mely alatt leginkább a szomszédoktól való „képi és hangi” elszeparálódást értik a vásárlójelöltek.
Akinek a helyszínen felvonultatott kínálat nem lett volna elég, és elunta a standok közötti nézelődést (melyet meglehetősen gyorsan meg lehetett ejteni), a netes kínálatból is böngészhetett. Döntésre valószínűleg a többség csak a sétálgatás közben beszerzett számtalan ingyenes hirdetési újság, pr-cikkekkel teli „életmódmagazin”, valamint szórólap áttanulmányozása után fogja majd elszánni magát. Öröm volt látni ebből a szempontból mennyit fejlődött pár év alatt az ingatlanszakma – a többség igényes, színes kiadványokkal jelent meg, a klasszikus fénymásolt A4-es ajánlatokat alig-alig lehetett már fellelni.
Jó ez a Lakásbörze, de azért még van hova fejlődni – összegeztük a tapasztalatokat távozóban, kezünkben rengeteg prospektussal, miközben azon gondolkodtunk, hogy nemcsak saját ingatlanunkat, hanem a Hungexpo pavilonjait sem ártana már felújítani.
