Aki már próbált szúnyogirtóból és hosszú, gázgyújtós gyufából lángszórót gyártó gyermekeket megakadályozni abban, hogy a kigondolt kísérletet elvégezzék, az tudja, hogy a legkisebbek meglehetősen fogékonyak a fizika csodáira. Tapasztaltabb apukák viszont azt is sejtik, hogy a fizikaórák általában dögunalmasak: a rengeteg tankönyvi elmélet mellé kevés robbantás fér be.
A gyereket viszont valami jobb szakma felé kellene terelni, mert könyvelőből már túl sok van, nem is fizetik túl őket, természettudományi szakemberből meg kevés, és ők jó pénzeket kereshetnek, ha ügyesek és jó helyre mennek dolgozni mondjuk mérnökként. A felelősségteljes apukák legnagyobb örömére tegnap éjjel ismét megnyíltak a kutatóintézetek, laboratóriumok ajtajai, hogy a laikusok is betekintést nyerhessenek a tudósok hétköznapjaiba.
"Elolvad a kezem" - közli szárazon a műegyetemista hallgató, miután a szabadtéren végzett kísérlet apró kis balesettel zárul, a kifröccsent vegyszer a bemutatót végző kézen landolt. Első pillanatban mindenkiben bennakad a lélegzet, csak akkor nyugszunk meg, amikor a srác a mellette ülő Corvinus-os lányra kacsint, hogy nyugi, csak vicceltem. Rögtön le is szűrhetjük az első tanulságot: a tudománnyal jól lehet csajozni.
A Kutatók Éjszakájának egyik célja, hogy közelebb hozza egymáshoz a tudósokat és a tudományban járatlanokat. Hétköznapi nyelvre lefordítva, ez annyit tesz, hogy az emberek ilyenkor azt is kideríthetik, vajon minden kutató őrült-e. Népszerű sztereotípia ez, amire igencsak nehéz rácáfolni, ha meglátjuk a Magyar Világítástechnikai Társaság standját a Millenárison, ahol egy markáns arcú úr alulról megvilágítva magyarázza, hogy milyen kompakt fénycsöveket érdemes használni a lakásban.
Amikor az egyik tizenéves vendég közbeszól, hogy neki a piros alapszínt kibocsátó - egyébként szabad szemmel nézve fehéren világító - "körte" fénye jobban tetszik, az előadó hanyagul csak annyit mond: "te az elenyésző kisebbséghez tartozol". A tolerancia jegyében viszont gyorsan közli is, hogy ha ez tényleg így van, akkor ügyeljen a homogenitásra, azaz a szoba minden fénycsövét ugyanolyan gondossággal válogassa ki, ne oltsák ki a lámpák egymás tulajdonságait.
Fizikaóra a legkisebbeknek
A fizikusok is növelhették saját és szakmájuk népszerűségét, a legkisebbek körében is. A Csodák Palotája előadóterme ugyanis csordultig megtelt gyerekekkel és szülőkkel, akik teáskannán hallgathattak zenét, fémgyűrűt lövöldözhettek a plafon felé az elektromosság segítségével, tátott szájjal figyelhették, ahogy a "tudósbácsi" egy füstölő pohárból iszik.
Azt is kiválóan látni lehetett, hogy a tudomány és innováció világában is vannak sztárok. A Kürt Zrt. szakemberének előadásán például nem nagyon lehetett ülőhelyet találni, persze a téma is az egyre hétköznapibbá váló adatbiztonság volt. A másik sok nézőt vonzó előadás a Gömböcről szólt. A magyar felfedezés tavaly februárban robbant be a tudományos közéletbe: egy olyan testről van szó, ami minden helyzetéből a talpára áll. A tudományos szenzációt az jelentette, hogy ez volt az első konvex, homogén mono-monostatikus test. (Az egyetlen stabil helyzettel rendelkező formákat monostatikusnak nevezzük, az egyetlen stabil és egyetlen instabil egyensúllyal rendelkező formákat pedig mono-monostatikusnak.)
Sokakat csigázott fel a Gömböc
Ezek a laikus számára kicsit elvontnak tűnő magyarázatok még kevesek lennének a sztársághoz, ahhoz további két dolog kell: az egyik a széleskörű hasznosíthatóság. A biológusok például arra ugrottak rá, hogy a forma a természetben is megtalálható, az indiai csillagteknős páncélja például hasonló alakú - így ez az élőlény, ellentétben páncélostársaival, akkor is talpra tud állni, ha véletlenül a hátára fordul.
Domokos Gábor matematikus, a Gömböc egyik "feltalálója" azt is elmondta, hogy honlapjukra meglehetősen sokszor látogatnak el az amerikai védelmi minisztériumból, tehát valószínűleg már ott is keresik a különleges test felhasználásának lehetőségeit.
A tudományos sztárságnak másik fontos eleme az előadó személyisége. Domokos Gábor ugyanis az átlagos matematikai tudással rendelkező hallgatóságnak is érthetően el tudta magyarázni a test megalkotásának körülményeit, olyannyira, hogy a hallgatóság soraiból nem matematikusnak látszó emberek is érdeklődve kérdezősködtek a részletek felől.
Atomreaktor és komi nyelvóra
A Kutatók Éjszakája úgy tűnik itthon is kezdi hatékonyan teljesíteni küldetését: idén már 15 városban háromszáznál több rendezvény közül választhattak az érdeklődők. A Budapesti Műszaki Egyetem például majdnem duplázott: tavaly hét programmal jelentkeztek, idén már tizenhárommal. A látogatók még a budapeti oktató atomreaktorba is bemehettek, előzetes regisztráció után.
A Kutatók Éjszakája ráadásul nemcsak a természettudományokat népszerűsítette - bár a hétköznapokban itt mutatkozik a legnagyobb szakemberhány -, hanem például az ELTE oktatóinak segítségével a magyarral rokon komi-perják nyelvbe is belekóstolhattak az érdeklődők, mini nyelvórákon.
A programokon nézelődve még egy érdekességet fedezhetett fel a figyelmes látogató: senki sem panaszkodott a tudomány nehéz helyzetére. Ebből a szempontból talán lehet azt mondani, hogy a Kutatók Éjszakája olyan a tudósoknak, mint a Critical Mass a bicikliseknek: a leghatékonyabban a "kritikus tömeg" felmutatásával lehet elérni, hogy a döntéshozók is belássák, a tudomány a hétköznapokat is érintő közügy.
