1859. december 15-én született az akkor Oroszországhoz tartozó Bialystokban. Zsidó családból származott, amely otthon egyaránt használta az orosz, a jiddis és a lengyel nyelvet, apja idegen nyelveket tanított és tankönyveket is írt. A városban öt nemzetiség (lengyelek, zsidók, oroszok, németek és fehéroroszok) élt állandó nacionalista, antiszemita forrongás közepette. Zamenhof úgy vélte, hogy a gyűlölködés és a kölcsönös előítéletek oka a meg nem értés, ami végső soron a közös nyelv hiányából fakad. Ekkor született meg a fejében a mesterséges nyelv gondolata, amely a különböző nemzetiségű és vallású emberek között szolgálna semleges közvetítő eszközként.
Zamenhof az orvosi egyetemet Varsóban és Moszkvában végezte, ezután főként a lengyel fővárosban praktizált, a szegény zsidókat gyógyította. Már gimnazista korától a nyelvtanulás és egy nemzetközi nyelv összeállítása izgatta, idővel a lengyel, a jiddis és az orosz mellett elsajátította a németet, franciát, latint, görögöt, hébert és angolt, érdeklődött az olasz, a spanyol és a litván iránt is.
Gimnazistaként alkotta első műnyelvét, amely azonban - számos elődjéhez hasonlóan - bonyolult nyelvtana miatt életképtelennek bizonyult. Idővel arra a következtetésre jutott, hogy a nemzetközi nyelvnek egyszerű nyelvtan kell, a szavak új jelentéseit inkább toldalékok révén kell létrehozni. 1879-ben jiddis nyelvtant írt, amelyben a héberről a latin betűkre való áttérést és a helyesírás egyszerűsítését javasolta. Egy ideig foglalkozott a gondolattal, hogy matematikai alapon alkot nyelvet, majd ugyanezt egy holt nyelv alapján képzelte el, végül a milliók által beszélt jiddist akarta egyetemessé tenni. Végül ezeket az ötleteket elvetette, mert úgy gondolta, hogy egyetlen országhoz vagy nemzethez köthető nyelv sem alkalmas arra, hogy a nemzetközi kommunikáció eszköze legyen, magának a nyelvnek is semlegesnek kell lennie. 1878-ban lényegében készen állt tervezete, de csak 1887-ben jelent meg nyomtatásban.
Az általa kreált mesterséges nyelvet bemutató könyv, a Lingvo internacia. Antauparolo kaj plena lernolibro (Nemzetközi nyelv. Előszó és teljes tankönyv) leendő apósa pénzén jelent meg Varsóban, orosz nyelven. A szerző a Doktoro Esperanto (Reménykedő Doktor) álnév mögé rejtőzött, innen ered a nyelv elnevezése: eszperantó. A siker azonnali volt és elsöprő - külföldön, a gyanakvó cári kormányzat ugyanis a nyelvet és követőit gyakorlatilag száműzetésbe kényszerítette.
Az eszperantó gyorsan terjedt, először szláv nyelvterületen, majd Európában és később Amerikában is, számtalan emberbarát, tudós, nyelvész csatlakozott hozzá. 1889-ben megjelent az első eszperantó újság, 1903-ban megalakult az Eszperantó Világszövetség, amelynek jelenleg 121 ország a tagja. Az eszperantónak több "javított" változata is született, ezek közül a legismertebb az ido, az eszperantisták többsége azonban kitart Zamenhof nyelve mellett. Zamenhof a mozgalom formális vezetését elutasította, ahhoz viszont ragaszkodott, hogy a későbbiekben is tiszteletben tartsák azokat az elveket, amelyeket 1905-ben fektetett le Fundamento de Esperanto (Az eszperantó alapjai) című művében. Az eszperantót világszerte több százezren beszélik, a nyelvre a világirodalom szinte minden jelentős művét lefordították a Hamlettől Goethéig, az Andersen-meséktől a Bibliáig (utóbbit maga Zamenhof), sőt vadonatúj művek is születtek rajta.
Az eszperantó sikerét egyszerűségének és rugalmasságának köszönheti. Ábécéje 28 betűből áll, ezek mindegyike csak egy hangot jelöl, írása fonetikus, a szóhangsúly mindig az utolsó előtti szótagra esik, a névelőnek egy alakja van. Szókincsének nagy része sok nyelvben azonos tövekből ered, illetve ésszerűen korlátozott számban új szavakat tartalmaz. Igen sok a szigorú logika alapján képzett összetett szó, így használva ki a korlátozott szókészletet. A toldalékok és prefixumok (a szó elejéhez fűzött jelentésmódosító szócska) használata szintén szigorúan szabályozott: az eredmény egy könnyen megtanulható és használható nyelv.
Zamenhof - noha magát az eszperantót mindenféle ideológiai befolyástól mentesnek szánta - álnéven közzétett egy vallási-filozófiai tárgyú röpiratot, amelyben az általa homaranismónak (emberszeretet) nevezett, az egyetemes testvériség eszméjéből táplálkozó tant népszerűsítette. 1905-ben megkapta a francia becsületrendet, 1910-ben jelölték a Nobel-békedíjra, de nem kapta meg.
Az eszperantó nyelv atyja 1917. április 14-én halt meg Varsóban, az ottani zsidó temetőben nyugszik. Ma világszerte ezernél több helység, utca (egy Budapesten is), sőt egy kisbolygó is viseli Zamenhof nevét, a budai Tabánban is áll szobra. Szülővárosában, Bialystokban múzeum és kulturális központ őrzi emlékét.
MTI
