Amennyiben nem összehasonlítható két mennyiség, akkor valamilyen normalizált értékben kell kifejezni a vizsgált mennyiségeket, azokat már össze lehet hasonlítani. A gazdasági gyakorlatban példaként említhető a számosállat fogalma, amely 500 kg élőállat-tömeget jelent, és így e mutatóval összehasonlíthatóvá válik például a baromfitenyésztés és a szarvasmarhatartás.
A tőkehatékonyság mérésére hozamértékként a bruttó termelési értéket (illetve a rea-lizált árbevételt), ráfordításként a felhasznált élőmunka (élőmunka egységben), holtmunka (anyagjellegű ráfordításokkal és az eszközök értékcsökkenésével értékelve), valamint a lekötött tárgyi eszközök és a készletek értéke került figyelembevételre. Az értékek a tesztüzemi gazdaságok mérleg és eredmény-kimutatás adataiból származnak.
Az értékelés során két év viszonylatában történt változásokat vizsgálom a vállalkozási formák, illetve a statisztikai régiók szerinti bontásban.
Folytatjuk
A mezőgazdasági tőkehatékonyság néhány mutatójának változása
A mezőgazdasági vállalkozások megfelelő tőkehatékonysága elengedhetetlen feltétele a jövedelmező termelésnek is. Az alacsony fedezeti hozzájárulást biztosító termékek csak alacsony fajlagos tőkeköltség finanszírozására képesek. Az üzemgazdasági elméletek megfelelő választ adtak már a probléma megoldására, ugyanakkor az üzemi gyakorlat gyakran nem hajlandó ezeket figyelembe venni. Az előadás – az AKII tesztüzemi adataira támaszkodva – azt vizsgálja, hogy az elmúlt években hogyan változott a tőkehatékonyság néhány jellemző mutatója Magyarország egyes térségeiben a különböző mezőgazdasági üzemi formákban. Az üzemsoros adatok statisztikai elemzése lehetőséget teremt továbbá a tőkelekötés összefüggésének vizsgálatára.
