A megváltozott munkaképességű emberek mindössze 23,7 százaléka dolgozott Magyarországon 2011-ben. Ezzel az aránnyal nem csak az EU 47,3 – szintén botrányosan alacsony – számától vagyunk lemaradva, de még Bulgáriától és Romániától is.
A közlemény szerint 2011-ben mintegy 44 millió megváltozott munkaképességű ember élt az unióban, akik nagyságrendekkel nehezebben fértek hozzá a munkaerőpiachoz, hiszen a teljesen munkaképes 15 és 64 év közötti lakosság esetében 66,9 százalék volt a foglalkoztatottak aránya. Hazánkat egyébként összeurópai viszonylatban Írország követte a szégyenpadon 29,8 százalékkal, majd Bulgária (30,7), Románia (31,8), Szlovákia (31,9) és Horvátország (33). A legjobb számok nem meglepő módon Svédországból (66,2), Luxemburgból (62,5), Finnországból (60,8) és Ausztriából (60,3) érkeztek.
A statisztikák azt mutatják, hogy az „életen át tartó tanulás” lehetősége is jóval alacsonyabb a megváltozott munkaképességűek körében. Ez azt jelenti, hogy míg az EU-ban élő 25 és 64 év közötti lakosság 9,8 százaléka tanult tovább miután lediplomázott vagy más képesítést szerzett, a megváltozott munkaképességűek körében ez az arány 6,9 százalék volt. Magyarországon még rosszabb volt a helyzet, ugyanis a teljes 3,8 százalékhoz képest mindössze 0,8 százalékuk tudott továbbtanulni, amely egyébként éppen javította volna lehetőségeiket a munkaerőpiacon.
Egy számarányban tudta hazánk „leelőzni” az EU átlagát, méghozzá abban a tekintetben, hogy a megváltozott munkaképességű embereket milyen arányban érinti a szegénység kockázata. Erre vonatkozóan 2013-as adatokat közölt az Eurostat. A teljes népesség 29,2 százalékával szemben 38,8 százalék a hazai arány, szemben az uniós 21,4 és 29,9 százalékával.
Szász Péter
mfor.hu
