A Magyar Labdarúgó Szövetség 11 kérdésből álló kérdőívet rakott össze, melynek segítségével szeretnék megismerni a
"szurkolók véleményét a magyar futball jövőjét befolyásoló stratégiai kérdésekben, és pontos képet kapni arról, hogy a bajnoki küzdelmek közönsége mit gondol a további fejlesztések lehetséges irányairól".
Teszik mindezt azok után, hogy a labdarúgás reformja valahol a tízmilliárdokból épülő stadionok környékén kezdődött el, folytatódott a jegyvásárlási szabályok szigorításával, a regisztráció bevezetésével, végül 12 csapatossá zsugorították az NB I-et. Mindezzel nem is lenne túl sok probléma, ha a most feltett kérdések egy része nem az utóbbi két változtatással lenne összefüggésben.
Az MLSZ ugyanis nem kertel, elsőként érdeklődik az iránt, hogy milyen csapatszám mellett szervezné a szurkoló az első és másodosztályú bajnokságot, és ezt milyen lebonyolítási formában tenné. Nem szándékom alábecsülni a hazai szurkolói társadalmat, de a legtöbben legfeljebb az alapján tudnának válaszolni, amit a nyugati bajnokságokban tapasztalnak. Az szimpatikus, izgalmas és működik, akkor itthon is jó lenne ilyen. Pedig ennél ez sokkal bonyolultabb kérdés. Nem véletlenül évről évre kiszámíthatatlan, hogy az NB II-ben feljutást érő helyen végzett csapat kerül-e az elsőosztályba, vagy átadja a helyét másnak. A kérdés sokkal inkább infrastuktúra és gazdasági tényezők függvénye. Nem mindegy ugyanis, hogy hány csapat van, mennyi a játékosok száma, milyenek a pályák, illetve mekkora összegből gazdálkodik az adott klub. Hiába szűkítették az NB I-et, az első helyen álló Fradi több mint 2 milliárdos bevételből tud gazdálkodni, az utolsó helyen álló Gyirmót mindössze ennek 16 százalékából, 356 millió forintból. (Igaz, utóbbi helyzete annyival mégis kedvezőbb, hogy a bérköltséget a bevételeiből ki tudja fizetni, míg a zöld-fehérek ezt nem tudják megtenni.)
Az MLSZ erre már a kérdés formájában is megoldási alternatívát javasol, hiszen felveti az NB II-ben való részvétel feltételeinek nagyobb mértékű azonosságát az első osztállyal. Idővel így talán közelíthetne egymáshoz a két bajnokság, ám nagy a kockázata annak, hogy ez a szigorítás csak arra lenne jó, hogy újabb politikusok kerülhetnének a labdarúgás közelébe, újabb ministadionokat kiharcolva olyan településekre, ahol semmi szükség rájuk.
A felcsúti csodaaréna
Kellenének a nézők...
Az NB I nézőszáma évről évre egyre alacsonyabb, amin egyáltalán nem segített semmit az sem, hogy a jegyvásárlási szabályokat szigorították, ezzel nagyon sok esetben távol tartva azokat a személyeket, akik a hangulatot csinálták a stadionokban. Míg az érintettek felháborodtak és tiltakozásul önként távol maradtak a stadionoktól, addig a károgók igazolva látták ezen személyek vélt bűnösségét, rendzavarását. Az persze az egész történetben huszadrangú kérdés volt, hogy a legtöbb balhé sokszor eddig sem a stadionokban zajlott, hanem az utcákon hazafelé, vagy a közeli kocsmák környékén. Ezt pedig a regisztrációs, kártyás rendszer sem tudja megváltoztatni.
Most vajon rend van a stadionokban? - kíváncsi erre is az MLSZ, a válaszok között pedig megtalálhatjuk a vérbeli színházi közönséghez illő opciót, miszerint a nézőtéri magatartás miatt marad távol a mérkőzéstől. Költői kérdés: ha ez a válasz nyer, kötelező lesz a vénaszkenner vagy az erkölcsi bizonyítvány?
Döntsék el Önök: ösztönözzük a focistát arra, hogy végezze a dolgát?
A 11 kérdés között talán egyetlen egy van, ami épp csak érinti a valódi problémákat a hazai labdarúgásban. Nem a szurkolókkal, nem a tévés közvetítésekkel, a bajnokságok csapatlétszámával van a gond, sokkal inkább a minőséggel. Ezt mi sem igazolja jobban, minthogy hiába jut ki valamelyik csapat nemzetközi porondra, gyakran egy hobbifocistákból verbuválódott nyugati (vagy északi, esetleg keleti, hogy a déliekről szó se essék) gárda is képes megverni és lefocizni a milliós fizetésekkel jutalmazott hazai aranylábúakat.
Az MLSZ kérdése azonban azon túlmenően, hogy megközelíti a valódi problémát, elképesztő is.
Kedves szurkolók, döntsék tehát el: ösztönözze a szövetség a focistákat és a csapatokat arra, hogy gólt rúgjanak? Hangsúlyozzuk, egy olyan sportágról van szó, amelyet gólra játszanak, és ahol egy ilyen kérdés egyáltalán felmerül, ott igen nagy problémák vannak. Bár, ez nem minden alap nélküli, hiszen nem ritkán a vezetés birtokában leálló csapatokat, dolguk nélkül lézengő focistákat is láthatnak a fizető szurkolók. Vagy épp azért, hogy védőháló-szaggató mellélövéseket, eladott labdákat, érthetetlenül bekapott gólokat lássanak.
Mindegy tehát, hogy 12 vagy 16 csapat játszik az NB I-ben, közvetíthetné az összes meccset is a köztévé, szabályozhatják a külföldi és a fiatal játékosok számát is, de a minőségnek sokkal jobbnak kell lennie. Ezt szeretné a mezei szurkoló, mert a tavalyi EB is bebizonyította, hogy az elmúlt évtizedek csalódásai nem ölték ki a fociszeretetet a magyarokból. Csak mára már egyszerűen nincs miért kijárni a csili-vili új stadionokba.
Székely Sarolta
mfor.hu
