Ezért haragszik a kamara elnöke a gimnáziumokra


Lesújtó kormányzati jelentés készült a középszintű oktatási rendszerről.

A második Orbán-kormány óta a szakképzés jelenti a magyar oktatási rendszer megújításának alapját, de egy friss kormányzati jelentés arról árulkodik, hogy az intézkedések ellenére egyre rosszabb eredményeket produkál a középfokú képzési szint. S ami igazán fájó lehet a kormánynak, valamint a szakképzés átalakítását mindig is szorgalmazó Parragh László kamarai elnöknek, hogy a gimnáziumok népszerűsége töretlen, sőt, mind többen csak ezekbe az iskolákba kerülve látják biztosítottnak a jövőjüket. 

A szakképzés bázisát jelentő iskolákba viszont egyre kevesebben jelentkeznek, gyorsul a lemorzsolódás. S ezzel még nincs vége a csapásoknak, mert az oktatói gárda is rohamosan öregszik. A számok alapján a későbbi szakmai munkát veszélyeztető mértékben csökkent az elmúlt években a középkorú és annál fiatalabb korosztályok aránya a pedagógusi karon belül.

Képünk illusztráció (forrás: transindex.ro)

Képünk illusztráció (forrás: transindex.ro) 

Fontos megismételni, hogy mindez nem egy ellenzéki szakpolitikus álláspontja, még csak nem is egy független oktatáskutató műhely tanulmányából idézzük a megállapításokat, hanem egy, a kormány számára készült jelentésből, amely az mfor szerkesztőségének birtokába került.

A 2017 júniusi, tehát nagyon friss dokumentumot a Nemzetgazdasági Minisztérium, mint területgazda állította össze. A tájékoztató nem nyilvánosság besorolást kapott, a fejléc szerint a kormány nem is tárgyalta, de tudomásunk szerint időközben a miniszterek elé került. Vegyük sorra a fontosabb megállapításokat.

  • A középfokú oktatásban részt vevő tanulók létszáma folyamatosan csökken a nappali rendszerű képzésben, az elmúlt 5 év alatt közel 120 ezerrel apadt az iskolapadban ülők száma.
  • Míg a szakközépiskolák (korábban szakiskolák) legnagyobb gondja az, hogy kevesen jelentkeznek a képzéseikre, addig a szakgimnáziumokban (korábban szakközépiskolák) a sikeresen vizsgázók számának visszaesése jelent problémát.
  • A hiány-szakképesítési rendszerben nem mutatkozik az ösztöndíjak kedvező hatása, ettől nem lesz több tanuló a kiemelten kezelt szakmák esetében.
  • Az egész jelentés talán legmellbevágóbb állítása szerint legutóbb 11 éve volt annyira magas a korai iskolaelhagyók aránya Magyarországon, mint 2016-ban. A beiskolázás problémái mellett tehát az is kihívást jelent, hogy megtartsák a tanulókat a képzés ideje alatt. Félő, hogy nem tudjuk teljesíteni az Európa 2020 stratégiában megfogalmazott célkitűzést, miközben az EU egésze hatalmas előrelépést ért el az elmúlt években.
  • Vészesen fogy a negyven évesnél fiatalabb pedagógusi kar, egyre kevesebben maradnak a pályán. Az elmúlt öt évben a 60-64 évesek korcsoportjába tartozó pedagógusok létszáma több, mint a duplájára nőtt.

Sokkoló helyzetkép, ám mielőtt belevágnánk a részletekbe, idézzük fel, mit mondott pár hete a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara vezetője a képzési rendszerről. Parragh László elégedetlenségét fejezte ki a gimnáziumok működtetésével kapcsolatban, szerinte sok polgármester a helyi népharagtól tartva nem hajlandó bezárni ezeket az iskolákat (miközben azok már több éve állami fenntartásúak). Mivel azokban a hetekben az oktatás nem került elő forró témaként a közéleti vitákban, a kamarai elnök mondandójának időzítése meglepő volt.

Nekimennek a gimnáziumoknak?

Élünk a gyanúperrel, hogy a cikkünkben tárgyalt kormányzati jelentésnek köze lehetett ahhoz, hogy Parragh újranyitotta a vitát. Ő elsősorban a gimnáziumok számát szeretné ritkítani. Az általunk megismert kormányzati dokumentum erre közvetlenül ugyan nem tesz javaslatot, de azt ki lehet olvasni belőle, hogy a jövőben e téren változásra lehet számítani. Ha jól értjük a leírtakat, a szabályozás segítségével igyekszik a kormány a kívánatosnak tartott középfokú képzési irányokba terelni a fiatalokat.

„A kormányzati jelentés egyik összegző megállapítása szerint fontos lenne olyan stratégiai álláspont kialakítása, mely az intézménytípusok arányait meghatározza, keretek közé szorítva ezáltal a beiskolázás lehetőségeit.”

Okfejtésük szerint tendencia a gimnáziumi férőhelyek bővülése, ami összefügg azzal, hogy mivel  a magán- és alapítványi fenntartók nem kaptak keretszámot a szakképzésben, átalakultak gimnáziummá. Ezért a szakértők szerint indokolt lehet a jelenlegi engedélyezési eljárás felülvizsgálata, mivel most egy-egy térség területi igénye, illetve az oktatási intézményrendszer komplex ismerete, értékelése nélkül adják ki az engedélyeket.

Mindezt nehéz másként értékelni, mint hogy a kormány a jogi háttér megváltoztatásával változtatna a mostani képzési arányokon.

Visszatérve a jelentésre, a premisszával nem lehet vitába szállni. Több munkahelyre van szükség, fenntarthatóvá kell tenni a növekedést, javítani kell a társadalmi kohéziót – írják a dokumentumban. A nemzetgazdasági tárca szerzői az ország előtt álló kihívásnak tekintik a demográfiai helyzet romlását, a digitális korszakhoz való alkalmazkodást, valamint a globális, tudásalapú gazdaságban folyó versenyben való helytállást.

Az oktatásban született válaszokat, a szakképzésben történt változásokat 2010-ig visszanyúlóan mutatja be a jelentés, megemlítve a megújított Országos Képzési Jegyzéket, a duális képzés kiterjesztését, a szakmunkásképzés reformját. Kitérnek a 2015-ös szakképzési koncepció részleteire, az NGM alá sorolt szakképzési centrumok létrehozására, megemlítik a nappali rendszerű iskolai oktatásban való részvétel felső életkori határának megemelését 25 évre, valamint a második szakképesítés megszerzésének ingyenessé tételét az iskolai rendszerű szakképzésben.

Eddig a múltról volt szó, mostantól az eredmények értékelése kerül fókuszba. Haladjunk sorról sorra.

Csökkenő létszám

A középfokú oktatásban részt vevő tanulók létszámában folyamatosan csökkenő tendencia figyelhető meg a nappali rendszerű képzésben, de ugyanez a helyzet, ha a felnőttoktatást is figyelembe vesszük  – áll a jelentésben. Ez a folyamat a 2012/2013-as tanévtől jelentkezett fokozottan. Míg a 2011/2012-es tanévben a nappali rendszerű képzésben még 567 451 tanuló vett részt, addig a most zárult 2016/2017-es tanévben már csak 434 707 fő. Vagyis öt év elteltével 132 744 tanulóval kevesebben ültek iskolapadban.

A jelentés megállapítása szerint a csökkenés elsősorban a demográfiai változásokra vezethető vissza. Az okok között említik még szakképzés időhosszának változását, az átállást a 2+2 éves képzésről. Emiatt a képzésben részt vevő évfolyamok száma fokozatosan csökkent 4 évről a 3 éves képzésre. Ez éves szinten 10 ezer tanulót jelent.

Figyelemre méltó - és sok mindent megmagyaráz a gimnáziumokat ért kamarai kritikával kapcsolatban -, hogy a létszámváltozás hogyan csapódik le az egyes oktatási intézmények között. Míg a szakképzésben részt vevők száma 2002 és 2012 között még lassan,de az utóbbi négy évben már jelentősen csökkent, a gimnáziumi tanulók száma jóval kisebb mértékben apadt.

A középfokú oktatásban tapasztalt nagyarányú létszámcsökkenés tehát kevésbé érintette a gimnáziumokat, ahol a most véget ért tanévben 828 fővel még növelni is tudták a beiskolázottak számát.

Mindez azt eredményezte, hogy míg 2012/2013-ig a gimnáziumok nagyjából egyenletes, 34-35 százalékos beiskolázási arányt produkáltak, ma már 41,8 százalékot tesznek ki az ide jelentkezők. Az előző tanévhez képest viszont nagy volt a visszaesés a szakgimnáziumoknál, az ott nappali rendszerben tanulók száma 8,2 százalékkal csökkent egy év alatt. A szakközépiskolákban 2,8 százalékkal kevesebb tanulót tartottak nyilván.

A nemek szerint megoszlás azt mutatja, hogy a lányok a gimnáziumokban vannak többségben (56,5 százalék) a fiúk pedig az egyéb középfokú oktatási intézményekben (szakgimnázium 52,5 százalék, szakközépiskola 63,6 százalék, szakiskola és készségfejlesztő iskola 59 százalék).

Sikertelen vizsgázók

A nappali rendszerű oktatásban szakmai vizsgát tett tanulók létszámának változását figyelve megállapítható, hogy 2015-ig nagyjából állandónak mondható a létszám, azóta viszont romlottak az eredmények. Két éve 2187 fővel, 41 411 tanulóra csökkent a sikeres szakmai vizsgát abszolválók száma.

„Míg a szakközépiskolákban alig 1 százalékkal, addig a szakgimnáziumokban 9,1 százalékkal esett vissza a sikeresen vizsgázók száma.”

A következő tanévben összesen 40 772 fő tett sikeres szakmai vizsgát a nappali rendszerű képzésben, ami 1,5 százalékos visszaesést jelentett. Ekkor a szakközépiskolákban 5,3 százalékkal kevesebben szerepeltek sikeresen, a szakiskolákban ellenben 6,1 százalékkal, a szakgimnáziumokban 2,2 százalékkal javultak az eredmények.

A jelentés következtetése szerint a képzést elkezdők és a vizsgát tettek létszámának változása között közvetlen kapcsolat nem látható. Ennek oka pedig az lehet, hogy a szakgimnáziumban tanulók egy része az érettségit követően nem megy tovább a szakképzésbe, vagyis nem tesz szakmai vizsgát. Lehet, hogy ők később mégis megpróbálkoznak ezzel, így viszont már nem a saját évfolyamukon jelennek meg vizsgázóként.

Nem hozott áttörést a hiányszakmák kiemelése

A kormány 2010 óta támogatja tanulói ösztöndíjjal az úgynevezett hiány-szakképesítést, vagyis azon szakmák oktatását, amelyekre a gazdaságban különösen nagy igény mutatkozik. Az ösztöndíjrendszer célja, hogy anyagilag segítse a tanulókat, akik a munkaerőhiánnyal küzdő ágazatokban keresnek munkalehetőséget. A dokumentum készítői Bács-Kiskun megye mutatóit vizsgálták és mutatták be, s arra jutottak, hogy a megvizsgált nyolc szakképesítés adataiból nem olvasható ki az ösztöndíj rendszer egyértelmű pozitív hatása. Az ács szakma képzésén például 2014/2015-ben még 13 fő vett részt, a rákövetkező tanévben 9, legutóbb pedig senki nem jelentkezett nappali rendszerű oktatásra. Ezzel szemben sikeres a cukrász szakképesítés (56 főről 90-re nőtt a létszám), míg például a gazdász képzésen a kezdeti lelkesedés lohadni látszik (az egymást követő tanévekben 60 fő, 73 fő majd legutóbb 32 fő).

„A háromévnyi adat alapján nem mutatható ki egyértelmű kapcsolat valamely szakképesítés hiány-szakképesítésé történő minősítése, valamint a tanulói létszámváltozás között – vonták le a tanulságot a jelentés szerzői.”

A lemorzsolódás az igazi veszély

Legutóbb 11 éve volt annyira magas a korai iskolaelhagyás aránya Magyarországon, mint 2016-ban – a cikk elején már idéztük ezt a megállapítást, de súlya miatt muszáj újra idézni. Tavaly 12,4 százalékos lemorzsolódást mértek (a fiúknál 12,9, a lányoknál 11,8 százalékos volt a mutató), ami önmagában is kínos, de ha összevetjük az európai uniós folyamatokkal, akkor még több okunk van az aggódásra. Míg nálunk a 2005-ös 12,5 százalékról – tehát 11 év alatt - nem tudtunk érdemben elmozdulni (2010-ben ugyan 10,8 százalékra csökkent a lemorzsolódás mértéke, de onnan visszakerültünk 12 százalék fölé), addig az EU-ban 15,7 százalékról 10,2 százalékra sikerült visszaszorítani a korai iskolaelhagyást. Lengyelországban például stabilan 5 százalék körül alakul ez a mutató, Ausztriában 10 százalékról jöttek le 7 százalék közelébe. A legnagyobb haladást azonban Portugália érte el, amint az kiderül a jelentés egyik ábrájából.

Portugália érte el a legnagyobb haladást az elmúlt években

Ez pedig azt is jelenti, hogy Magyarország távolodik a 2020-ra kitűzött céltól. Az Európa 2020 stratégiában azt rögzítették, hogy az oktatást középfokú végzettség, illetve szakképesítés nélkül elhagyó 18-24 évesek arányát a korosztály 10 százaléka alá kell csökkenteni. Ehhez a vállaláshoz Magyarország is csatlakozott.

Természetesen összefüggést lehet találni adott országrész és a lemorzsolódás alakulása között. Észak-Magyarországon minden ötödik tanuló idő előtt hagyja el az iskolát, az észak-alföldi régióban minden hatodik, de a Dél-Dunántúlon sem jobbak a kilátások. A legjobb helyzetben a Nyugat-Dunántúl van, ott a lemorzsolódás mértéke 7,6 százalékos.

Ami pedig a képzés típusát illeti, a legrosszabb eredményt a szakközépiskolák érik el, ahol a tanulók 24,9 százaléka a vizsgák előtt hagyja ott az iskoláját. A szakgimnáziumokban 15,6 százalék a lemorzsolódás aránya, a gimnáziumokban 7,4 százalék, a 2016-os adatok szerint.

A szakközépiskolásoknál a családok hátrányos társadalmi-gazdasági státuszára vezetik vissza a folyamatot. Nagyon súlyos állapotokra utal a jelentés készítői szerint, hogy a tanulók jelentős részének alapképességei és tudása nem éri el a szakképzési elvárásokat, ezért hamar kibuknak az intézményből.

„A teljes 15 éves korosztály mintegy negyede alapvető elszámolási és szövegértési problémákkal küzd, gyakorlatilag funkcionális analfabétának tekinthetőek, így szakmai készségeik megfelelő fejlesztése sem lehetséges a megfelelő mértékben.”

Ezt nem mi állítjuk, hanem a kormányzat szakértői. Mint ahogy a következő megállapítást is ők tették:

„Az alapkészségek szintje a szakközépiskolában tanulók, illetve a már kikerült felnőttek esetében a legkritikusabb, ami már rövidtávon is veszélyezteti az ország munkaerő-állománya meghatározó szegmensének foglalkoztathatóságát.”

Elfogynak a pedagógusok

Az elmúlt öt év adataiból kiolvasható, hogy míg a 25-29 évesek, a 30-34 évesek és a 35-39 évesek korcsoportjában nagyon jelentős csökkenés mutatkozik a szakgimnáziumokban (a korábbi létszám 52, 63 illetve 84 százaléka maradt a tanári pályán), addig a 60-64 évesek korcsoportjába tartozó pedagógusok létszáma több, mint duplájára nőtt – tudhatták meg a miniszterek a jelentésből.

Hasonló a tendencia a szakközépiskolákban is, azzal a különbséggel, hogy ott az 50-54 évesek és az 55-59 évesek korcsoportja is jelentősen csökkent. A hagyományos gimnáziumokat sem kíméli a pályaelhagyás. Mindez azt vetíti előre az mfor véleménye szerint, hogy amennyiben a pedagógus életpálya nem csábítja vissza a szakképzettséggel rendelkezőket az iskolákba, már középtávon súlyos foglalkoztatási problémák jelentkezhetnek az oktatásban.

A felsőoktatásból is sokan lelépnek

A középszint feletti intézményrendszerről két fontos információt közöl a jelentés. Az egyik szerint, ahogy a középfokú intézményekben, úgy a felsőoktatásban is nagy a lemorzsolódók száma. Az alap- és osztatlan képzésben 36-38 százalékot mértek, főleg az agrár, a műszaki, az informatikai valamint az orvosi-egészségtudományi területen hagynak fel sokan a tanulmányaikkal.

A másik lényeges megállapítás, hogy a szakképzésből a felsőoktatásba érkezők aránya folyamatosan apad. Míg a 2000-es évek elején még 33-36 százalékos arányban kerültek be az egyetemekre, főiskolákra, addig 2016-ban 20 százalék alá csökkent a részesedésük.

A gimnáziumból felvettek száma  tavaly már a négyszerese volt a szakközépiskolákból felvetteknek. Mint a jelentés rávilágít, egyre erősebb az a tendencia, hogy a felsőoktatásba készülők a gimnáziumot választják a szakképzés helyett. A szakértők ezért azt javasolják, hogy akiket nem vettek fel felsőoktatási intézménybe, őket a szakképzési rendszerbe kellene irányítani. Miután kitolódott a nappali rendszerű képzés lehetősége 25 éves korig, így ingyenesen szakmához lehetne juttatni az iskolarendszeren belül ezeket a fiatalokat. Ehhez a szakképzési centrumokban elegendő kapacitás áll rendelkezésre.

Összegzésként azt jegyezhetjük le, hogy a szakképzési reform ellenére nem sikerült megváltoztatni az arányokat a gimnáziumok rovására.

Folyamatos a szakképzésbe belépők számának csökkenése, ami részben demográfiai okokkal magyarázható, de egyértelműen látható a gimnáziumok erősödése, térnyerése is. E trendek megállítása, a lehetséges eszközök kidolgozása a szakképzés előtt álló legnagyobb feladat a közeljövőben – olvastuk a jelentésben.

Baka F. Zoltán

mfor.hu 


Olvasta már?



hirdetés
Nyakunkon a jövő

Kulcskérdés a digitális érettség

A digitális érettség egyre több vállalkozás esetében létkérdés. A Microsoft ennek mérésére dolgozott ki egy mutatót.

.
hirdetés
elrejt
 
.