Garantált alapok: a devizatulajdonosoknak is megéri

Bár a forint alapok dominálnak e gyorsan fejlődő hazai piacon, a deviza megtakarításokkal rendelkezőknek szánt eddig megjelent két hazai garantált alap igen érdekes konstrukciót ajánl. A piaci sikerekre való tekintettel érdemes megismerkedni ezekkel az éves 4 százalék deviza kamatot ígérő termékek működésével.

Nemzetközi viszonylatban is teljesen innovatív a garantált alapok hazai piacán domináns K&H Alapkezelő devizaalapjainak ötlete. Az első ilyen alap jegyzés során - 2004 februárjában - a K&H Bank lakossági hálózata 16 millió eurót (4,2 milliárd forintot) meghaladó vagyont gyűjtött össze az K&H euró fix befektetési alapban. Hasonló termék a K&H dollár fix alap, amely éppen most, május közepéig jegyezhető a K&H Bank teljes fiókhálózatában. "A siker záloga a speciális magyar helyzetre, az itteni ügyféligényeknek megfelelően kialakított termék és a várható kiemelkedő hozamok. Az első kibocsátás is nagyon sikeres volt, de várakozásaink szerint a következő hasonló jegyzések is sok megtakarító fantáziáját megmozgathatják majd!" - foglalja össze tapasztalatait Miszori István a K&H Alapkezelő vezérigazgatója.

Az alapok a szokásos banki lekötött devizabetéteknél magasabb kamatot ajánlanak. Mind a korábbi K&H euró fix alap, mind a jelenleg jegyezhető K&H dollár fix alap 4 százalékos éves garantált kamattal szólítja meg a befektetőket. A konstrukciókban a befektető két lehetséges esetre számíthat a futamidő végén. Az első lehetőség, hogy a forint stabil marad a befektetett devizával (pl. dollárral) szemben, ekkor a befektető a 2 éves futamidő végén megkapja dollárban a tőkét és a kiemelkedő, 2 évre 8,16 százalék dollár kamatot. Másodsorban lehetséges az is, hogy a forint a dollárhoz képest egy meghatározott szintnél jobban gyengül, amely küszöbérték a befektető feltételes átváltási árfolyama. Ebben az esetben a befektető forintbank kapja meg a kifizetést, tehát a tőkét és az ígért dollár kamatot a feltételes árfolyamon átváltva. A K&H dollár fix garantált alap befektetője ebben az esetben sem jár rosszul azonban, hiszen a befektetett összeg mostani értékén forintban elért hozam két évre így is vonzó, majdnem 19 százalék (két éves deviza kamat + deviza árfolyamnyereség).

A pénzügyekben kevésbé jártas befektetők is könnyen megérthetik, hogy az alap működése milyen konstrukción alapul. A beérkező dollárt az alapkezelő - a nagyobb méret miatt előnyösebb kamatokkal - befekteti a teljes futamidőre. Az elérhető kamat tovább nő azáltal, hogy az alap kötelezettséget vállal a tőkepiacokon, amiből díjbevételt szerez. Ezt a díjat a befektetési alap egy kötelezettségvállalásért kapja, miszerint a dollárt forintra cseréli a már említett feltételes átváltási árfolyamon az alap lejártakor, amennyiben a forint legalább eddig az árfolyamig gyengül.

Ha tehát a forint legalább eddig a küszöbértékig gyengül a dollárral szemben, akkor az alap teljesíti a díjért cserébe vállalt átváltási kötelezettséget, és a befektetőknek forintban kifizeti a kamattal növelt tőkét a dolláron elért árfolyamnyereséggel növelve. Ha a forint stabil marad, az alapnak nem kell átváltania a dollárt, így a tőkét és a kamatot dollárban fizeti vissza az ügyfeleknek. Az már magyar specialitás, hogy mindkét esetben kedvező hozamhoz juthat a hazai befektető: vagy éves 4% deviza kamat, vagy 2 évre 19 százalék forint nyereség üti a markát.

Ezek az alapok azokat a megtakarítókat szólíthatják meg, akik az elmúlt években devizában tartották pénzüket és a magasabb kamatok reményében készek vállalni azt a lehetőséget, hogy a végső kifizetés (a tőke, a deviza kamat és a deviza árfolyamnyereség) forintban történik. A devizához korábban ragaszkodó befektetőket elgondolkodtathatja, hogy a 90-es évek tapasztalataival szemben az utóbbi években a forint - átmeneti ingadozásokon kívül - már stabilizálódott a vezető devizákhoz képest, és a magas forint kamatok miatt az elmúlt években devizájukkal jelentős forint kamatnyereségtől estek el.