A hétfőn benyújtott költségvetésben a makrogazdasági keretek kicsit optimistának tűnnek a világgazdasági események tükrében. Nyilván, ha ma állítanák össze a büdzsét, akkor lényegesen kisebb GDP-vel számolnának, vélekedett Hamecz István. Ebből bizonyos fokú kockázata származik a költségvetésnek, de azt érdemes tudni, hogy egy költségvetést nem függvényszerűen kapcsolják hozzá a növekedéshez. Miközben a mostani keretek kétségtelenül optimisták, a nagy kérdés inkább az, hogy van-e tényleges hatása mindennek a költségvetésre? Lehet például olyan eset, hogy a pénzügyminiszter bátorságát jelezve a költségvetében 3 százalékos növekedést prognosztizálnak, ám a valódi kiadásokat ettől függetlenül konzervatívan tervezik meg, és így a lassabb növekedésnek sem lesz semmi hatása.
Varázslatos hatások a költségvetésekben
Korábban gyakorlat volt a Gyurcsány-kormánynál, hogy a bevételeket tervezték felül, de ott sem létezett függvényszerű kapcsolat a GDP és a kiadások között. De az igazi trükk nem ez volt, hanem mindenféle varázslatos hatásokból fakadó bevételeket terveztek bele a büdzsébe. Ennek tipikus példája a kifehérítés várható eredményének betervezése, amelytől mindig sok plusz bevételt vártak, viszont eddig az optimista várakozások nem igazán teljesültek.
Ugyanakkor egyelőre nehéz megmondania várható hatásokat, mert a magyar költségvetés elkészítése nem annyira transzparens. Végleges vélemény kialakításhoz látni kell a pontos számokat, és ellenőrizni kell a kalkulációkat, mondta az OTP Alapkezelő elnök-vezérigazgatója. Majd csak ezután lehet megmondani, hogy milyen tételek vannak reálisan, és amelyek irreálisan megtervezve.
Az nagy meglepetés lenne, ha nem lennének trükkök a tervezetben. A kormány gazdaságilag és politikailag is "be van szorítva", miközben választások előtti év lesz 2009, amikor minden poltikai erő igyekszik osztogatni. Hamecz István szerint, ilyenkor pedig mindig szokott lenni rejtett mozgástér a költségvetésben. Valószínűtlen, hogy ez lenne az első olyan választások előtt év, amikor a költségvetési osztogatást kihagynák. Egyébként a piaci várakozás is ez, vagyis lesznek a büdzsében trükkök.
A recesszió ellen semmit sem tudunk tenni
A világgazdasági válság mélyülése esetén a magyar kormányzatnak lényegében nincs mozgástere. A költségvetés nincs abban a helyzetben, hogy nyugodtan lazíthatna a gazdaság megsegítésének érdekében, most ugyanis a korábbi évek pazarlását fizeti vissza. Ezért helyes szabály az Unióban, hogy a költségvetésnek jó években, normál időszakokban kiegyensúlyozottnak kell lennie, és ekkor nyugodtan lehet lazítani recesszióban akár 3 százalékig is. De a magyar költségvetés most sincs ennél a határnál, ezért nincs abban a helyzetben, hogy a szerencsésebb és prudensebb költségvetéssel rendelkező államokhoz hasonlóan segítsen a gazdaságon.
Az sem nagyon hatásos azonban, ha egy kis ország túlzottan lazít a fiskális politikán. Az így, a gazdaságba pumpált pénzek a külkereskedelmen keresztül jórészt a többi európai országba áramolnak. Vagyis az ilyen költségvetési osztogatás a kereskedelmi partnereinket élénkíti, és csak kis részben segít a hazai gazdaságnak. Közgazdasági alapszabály, hogy nagy méretű zárt országokban van értelme a fiskális lazításnak, kicsi -, nem túlzottan átlátható - gazdaságokban egy ilyen politikának nem sok értelme van. Sőt az ilyen kis államokban még vissza is üthet, hiszen a valuta árfolyama gyengülhet, ami miatt a monetáris hatóság kamat emelésre kényszerülhet.
Egyébként nálunk úgy számolnak, hogy minden egy százalékos mellélövés a GDP-nél durván 0,3 százalék hatást vált ki a költségvetésben. Ez az elbecslés származhat az infláció rossz tervezéséből, vagy ténylegesen a rosszul kalkulált GDP-ből. Tehát egy kisebb mértékű recesszió nem okozhat nagy gondokat, ha egyébként rendesen van megtervezve a költségvetés.
Mindezeket azonban majd csak a ténylegesen megszavazott költségvetés esetében érdemes latolgatni. Ma még egyáltalán nem lehet tudni, hogy például milyen adótörvényeket fogad el az Országgyűlés, és lesz-e megszavazott költségvetés. Ezeket a meccseket még nem játszották le a politikai pártok, addig pedig a gazdasági racionalitás gyakran másodlagos.
Varga M István
