Ne a barátoktól "kérjünk kölcsön"
Tagi kölcsönre nem nagyon érdemes hivatkozni. Azok jó része egyébként fiktív, vagyis a társaságok látszólagos finanszírozásához "nyújtják" a tulajdonosok. Ennek a kölcsönnek azonban meg kell tudni mondani a forrását - márpedig a hirtelen előkerült kétszázmillió forint forrására nem lehet hitelt érdemlő magyarázatot adni.
Baráti kölcsönre sem igen éri meg mutogatni, mert abból is több kár van, mint haszon. Ha a kölcsönt kamatostul kell megfizetni, akkor a kölcsönadó nem fizette be a kamat- és árfolyamnyereségadót utána. Ha a kölcsön kamatmentes, akkor az ajándéknak minősül, így a piaci kamat után illetéket kell fizetni. Ha pedig maga a kölcsön alakult át ajándékká, azt is illeték terheli. Arról nem is szólva, hogy a kölcsönadót is lekáderezi az adóhatóság: például lehetősége volt-e a minimálbéren élő nagybácsinak tízmillió forintos nagyságrendű kölcsönt adni.
Ha esetleg mégis mindent elhisz az adóhatóság - azt is beleértve, hogy a kölcsönt épp jövőre és két év múlva kell csak visszafizetni -, akkor sem menekülhetünk Vadász szerint. A kölcsön visszafizetésekor ugyanis bármikor megjelenhet mégegyszer a hivatal, hogy megkérdezze: ugyan miből volt pénze visszafizetni a kölcsönt.
F. Sz. E.
