6p

Ugyan a nagyobb pártok csak hozzávetőleges összegeket adtak meg a mostani népszavazási kampányok reklámbüdzséjével kapcsolatban, ám szakértők szerint ezeket jócskán túl fogják lépni. Ugyan változásokra reális politikai akarat nincs, ám mindez így is felveti a kampányfinanszírozási rendszer tarthatatlanságának kérdését. Mfor.hu háttér.

(Mfor-montázs)

Ismét egy politikai kampány időszakát éljük, jogosan merül tehát fel a kérdés: mennyit is költenek erre a pártok? Ezt senki nem tudja pontosan, hiszen a kampánykiadásokról a pártoknak önbevallásos alapon kell jelentést készíteniük, az elszámolásokban pedig csupán azok a tételek (és olyan módon árazott szinten) szerepelnek, amelyek a törvények alapján még szabályosak. Ha például egy hirdetési felületet pártszimpatizáns, az adott politikai erőt pártoló vállalat vagy alapítvány fizet ki, az ma jogi következménnyel nem jár.

Nem jó a rendszer, de minden marad a régiben

A politikai, gazdasági elemzők, sőt időnként még a pártpolitikusok véleménye is az, hogy a kampányköltségek szabályozása jelenleg nem megfelelő. "Az Országos Választási Bizottság (OVB) szerint a felső határ megsértésének szankcionálása és a kampányköltségekkel való (jelenleg önbevalláson alapuló)  elszámolási rendszernek a mostanihoz képest részletesebb és konkrétabb szabályozása vizsgálatot igényel. Az OVB úgy véli, a pártok kampánykeretének jelenlegi felső határát is felül kellene vizsgálni."

Ezeket a mondatokat az OVB egy 2003-as ülése után vetették papírra, ám azóta sem történt semmi a kérdésben, és fennmaradt az önbevalláson alapuló rendszer.

Számoljuk ki!

A pártok számtalan eszközzel operálnak; ezek költségeinek becslése olykor viszonylag nehéz, máskor viszont pontosan megadható.

A reklámkampányok fő színtere az elektronikus és a nyomtatott média, valamint a köztér, és mindezekhez csatlakozik a Magyarországon is nagykorúvá lett internet. Reklámszakértők 2006-ban azt mondták, hogy a médiumok között nagyjából egyenletesen oszlottak meg a költségek.

Közhely, hogy a politikust (politikát) ugyanúgy kell eladni, mint a mosóport. De a gyakorlatban mégsem ez a helyzet. A mosópor célközönsége a meghatározott korú, anyagi helyzetű háziasszony, a neki szóló hirdetést tehát azokban a televíziókban és olyan időpontokban kell elhelyezni, amelyeket és amikor nézni szokott.

A politikai reklám célcsoportja viszont sokkal szélesebb, ezért a sugárzási időpontok megrendelésénél arra kell figyelni, hogy minden réteget sikerüljön elérni. Ami sokkal drágább, mint egy délutáni szappanopera reklámszünetében leadatni párszor a "Még hatékonyabb mosópor" üzenetet.

A vezető médiumok

A leleményesebb ügyintézők esetleg társadalmi célú hirdetés formájában is megoldhatják a feladatot, ami a hagyományos kereskedelmi hirdetésekhez képest sokkal olcsóbb, ám a konkrét politikai aktusokhoz kapcsolódó kampányok esetén a médiumok ilyen üzletbe nem mennek bele. (Tekintsünk most el az olyan esetektől, amikor a politikai szervilizmusért addicionális előnyöket remél egy médium.)

Ugyanakkor egy reklámfilm előállítása is komoly kiadásokkal jár. A frappáns, jól kigondolt, dramaturgiai szempontból is hatásos félperces film forgatása súlyos milliókba kerül: a filmkamerás szpotnál 5-50 millió forint, a digitális kamerával rögzítettnél pedig 2-20 millió forint között mozog az ár, áll a Magyar Narancs egy korábban közölt elemzésében.

Ha tehát egy jelölő szervezet csak néhányhoz szól az egyes célcsoportok közül (fiatalok, öregek, falusiak, városiak stb.), a kiadás a legegyszerűbb technikát használva is tízmilliós, míg professzionális előállítás esetén százmilliós nagyságrendű lehet.

A sugárzási díjak főműsoridőben igen borsosak: egy félperces szpotért a vezető csatornák listaáron ötmillió forint körüli összeget kérnek. Bár a médiavásárló cégek komoly, nem ritkán 60-70 százalékos engedményt is el tudnak érni, ám a kiadások - egy egyhónapos kampányt, és a két országos csatornán napi egy-két megjelenést feltételezve - így is százmillió forintra rúghatnak.

A rádióreklám sem olcsó, hiszen a leghallgatottabb adón a legnépszerűbb reggeli műsor közben 30 másodpercnek 450 ezer forint az ára, a másik két országos állomás pedig 300, illetve 200 ezret kér ugyanezért. Van legalább 120 kisebb rádió, ha ezeknél sugárzásonként - a legjobb időben - átlagosan 8 ezer forinttal számolunk, akkor nyilvánvaló, hogy - milliós összhallgatottságot megcélozva - alkalmanként megint hétszámjegyű összeget költöttünk el.

Az internetes hirdetések esetében egy-egy felhasználó elérése (az oldalak típusától függően) 2-10 forintba kerül. Könnyen kiszámítható tehát, hogy a népszavazás során áhított, legalább 1,8 millió ember egyszeri elérése 4-18 millió forint. Ha valamely nagy site nyitóoldalán kíván egy hirdető a tartalom előtt megjelenni (úgynevezett interstitial hirdetési formában), úgy napi 2-5 milliós számlára kell felkészülnie.

Az óriásplakát is nagyon drága


Óriásplakátból országosan legkevesebb kétszázat kell felhasználni. A listaárak havonta 50-70 ezer forint/hely között mozognak, tehát egyetlen "üzenet" tíz-tizenöt milliós kiadást jelent. A „billboardok” mellett nélkülözhetetlenek a kisebb méretű plakátok is: ezekből - hatékony kommunikációt feltételezve - szakértők szerint legkevesebb 500-ra van szükség havi 30-50 ezer forint/hely áron. Ennek költségei is mínium kitesznek 40-50 millió forintot.

Egy országjáró turné - az alkalomhoz illő díszlettel, hangosítással, fényszórókkal, kivetítőkkel - állomásonként belekerülhet egy-tízmillió forintba, minél nagyobb a település, annál többe. Ráadásul a bérleti díjat - ami szintén milliós tétel lehet - figyelmen kívül hagytuk. Gyakorlatilag egyedi, így kiszámolhatatlan a kampányszervezés adminisztratív kiadása is, mellyel a helyi szavazók mozgósíthatók.

Összegezve tehát: ha nem is vetnek be minden eszközt az érintettek, egy nagyobb párt központi kampánya aligha hozható ki néhány százmillió forintnál kevesebből. Igaz, ki is lehet mindebből maradni, ahogy azt a pénzhiánnyal küzdő MDF teszi, amely politikai okokkal magyarázza távolmaradását.

Mindezt megkontrázzák a párt prominensei, amikor arról beszélnek: az MDF elfogadhatatlannak tartja, hogy a pártok jelenleg érdemi kontroll nélkül költekezhetnek a kampányok során. A párt – az „Amiről nem beszélnek…” kampánya keretében - rámutatott arra is, hogy a népszavazási kampányra fordítható összeg jelenleg nincs szabályozva, s így a határ a csillagos ég.

Persze a pártok hivatalos adatai ennél jóval szerényebb számokról szólnak. Azt azonban feltétlenül meg kell jegyezni, hogy míg az országgyűlési választások pártokra jutó kiadásait a választási törvény limitálja, addig a népszavazásra fordítható összegekre semmiféle korlátozás nem áll fent.

VMI

Menedzsment Fórum

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára.
Előfizetőink máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Előfizetésünk egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!