Kétórás tárgyalást követően csütörtökön a Kongresszus banki bizottságának elnöke, Chris Dodd állt először a sajtó nyilvánossága elé és jelentette be, hogy sikerült tisztázni azokat az elveket, melyek mentén gyorsan cselekedni tudnak. A kétpárti konszenzussal előkészített tervezet néhány órával azt megelőzően született meg, hogy George W. Bush fogadta a két elnökjelöltet, Barack Obamát és John McCaint. A jelenlegi elnök és a lehetséges utódok arra próbáltak megoldást találni, hogy miként lehet elhárítani az akadályokat a népszerűtlen mentőterv elől.
A "nagy összeborulás" ellenére néhány képviselő továbbra is kételyeinek adott hangot. A republikánus képviselők egy csoportja szerint miután az adófizetők nem tettek semmi rosszat, hiba lenne a mentőterv költségeit rájuk hárítani. Az általuk javasolt mentőterv bármikor elindulhatna, ám ennek teljes értéke csupán harmada lenne a Henry Paulson pénzügyminiszter által szorgalmazott 700 milliárd dolláros mentőtervnek. Ráadásul ez utóbbi alternatíva szerint a terv során rendelkezésre álló 250 milliárd dollárt nem egyösszegben, hanem részletekben lehetne lehívni. A javaslat szerint magáncégek vásárolhatnák fel a befagyott követeléseket, amelyhez azonban a kormány nyújtana biztosítást.
A pozitív híreknek köszönhetően csütörtökön határozott emelkedést mutattak a tengerentúli részvényindexek, a harminc legfontosabb vállalatot reprezentáló Dow Jones közel két, míg a technológiai részvényeket tömörítő Nasdaq 1,5 százalékkal erősödött. Szintén a megnyugvást jeleztek a nyersanyag és nemesfém árak, ez utóbbiak közül a múlt héten az egekig emelkedő arany csötörtökön erőteljesen esett. A New York-i tőzsde fémrészlegében (COMEX) a decemberi lejáratú arany ára unciánként 13,00 dollárral 882,00 dollárra gyengült, miután a a befektetők elfordultak a biztonságos befektetési formának tekintett aranytól . A kereskedők az esést egyértelműen azzal magyarázták, hogy sikerült megállapodni a kongresszusban a kormány által kidolgozott 700 milliárd dolláros pénzügyi mentőöv elfogadásáról.
Ugyan végleges döntés továbbra sincs, de az elemzők szerint gyakorlatilag lezártnak tekinthető a kérdés. Így az elmúlt napok politikai pánikkeltése eredményes volt. Bush például úgy nyilatkozott, hogy amennyiben nem fogadják el a segélycsomagot, akkor bankcsődök és pénzügyi pánik következhet be. Ha elfogadják a 700 milliárdos tervet, és megszabadítják a bankrendszert a rossz hitelektől, akkor hamarosan újjéledhet a pénzügyi szektor és a hitelezési tevékenység.
Független elemzők szerint az igazság nem ennyire fekete és fehér, mint ahogy azt a poltikusok lefestik, szerintük a célegyenesbe jutott terv a pénzügyi rendszert mindenképpen megmenti az összeomlástól és lélegzethez juttatja a pénzvilágot. A pénzügyi szféra hitelezési kedve azonban nem fog egycsapásra visszatérni. Ennek hátterében a megcsappanó források drágulása és a bizalmi válság hatása áll. Jól jelzi a helyzetet, hogy a pénzpiac immár egy hete számol az állami beavatkozással, ám a kötvénypiacon egyelőre semmi jele a változásoknak, ahogy a bankközi piacon kialakult helyzet sem azt mutatja, hogy a pénzintézetek megnyugodtak volna.
A pénzügyi rendszer stabilizációja ráadásul csak az első lépés lehet, hiszen az amerikai gazdaság továbbra is komoly gondokkal küzd. Az ingatlanpiac mélyrepülése tovább tart, és egyelőre senki nem tudja, mikor fordul meg a negatív hangulat. Igaz nem csoda, hogy folyamatosan esik az ingatlanok értékesítése, hiába csökkennek ezzel folyamatosan a lakásárak. Érdemes megemlíteni, hogy a beharangozott 700 milliárd dolláros csomag cehjét (adóemeléssel, vagy állami kiadások visszafogásával, de) végül az adófizetők állják, melyeknek fejenként 2300 dollárjába kerülhet a beavatkozás.
A hitelek hiánya, a rekordszintű munkanélküliség mind-mind a gazdaság – és az ingatlanpiac – gyengeséségét jelzik, és az esetleges további problémákat vetítik előre. Az ingatlanpiac stabilizálódása nélkül pedig a válság megoldására nincs sok remény, vélte a napokban a Fed korábbi elnöke Alan Greenspan. Az immár határozott kormányzati fellépés remélhetőleg megelőzi a helyzet drámaivá válását, ám az elemzők többsége elhúzódó megoldásra számít. A nyolcvanas években egyszer már alkalmazott, és a mostani terv alapját is képző befagyott követelések kivásárlására irányuló program akkor sikeres volt, ám akkor több évet vett igénybe a rossz portfóliók kitakarítása, miközben az akkori válság a "reálgazdaságban" is komolyan éreztette a hatását.
