A pénzpiac rakoncátlankodása mellett az év legfontosabb gazdasági történése az, hogy végéhez ért az utóbbi negyed századot uraló fogyasztói költekezés. Az amerikaiak példa nélküli fogyasztási lázban éltek, akár az autókról, a tévékről vagy a hosszabb vakációkról volt szó. Ez a folyamatosan növekvő költekezés húzta magával az amerikai, és kisebb mértékben a világgazdaságot is - írta Samuelson a szerdai The Washington Postban is megjelent cikkében.
Hogy mekkora volt a fogyasztás? Az amerikaiak 1980-ban a GDP 63 százalékát költötték fogyasztási javakra és szolgáltatásokra. Ez az érték az utóbbi 5 évben 70 százalékra nőtt. A növekmény mai árakon számolva évente ezer milliárd dollár plusz költekezést jelentett. Ennek a fogyasztói őrületnek vége - állítja Samuelson. Ami nem egyenlő azzal, hogy bezárnak a bevásárló központok, és azt sem jelenti, hogy a fogyasztás nem lesz a növekedés megbízható motorja. Az a ciklus fejeződik be, amelyben az amerikaiak kevesebbet takarítottak meg és több hitelt vettek fel, hogy többet költhessenek. Mivel a befektetések vagy az export szintje nem fog lényegesen emelkedni, a növekedési forrás nélkül maradó gazdaság lelassul.
Samuelson szerint a költekező amerikaiak a múltban elvesztették kollektív önkontrolljukat. Ezt serkentették az új technológiák és azok az üzleti sémák, amelyek teret engedtek a vásárlási ösztönnek. Az általánossá vált hitelkártya-használat - egyes számítások szerint 1,4 milliárd van az Egyesült Államokban - elegánsan elválasztja a vásárlás örömét a fizetés fájdalmától. A kezelési költség nélküli vásárlói katalógusoknak, a tévéshopoknak és az internetes áruházaknak köszönhetően el se kell menni a boltba a fogyasztáshoz. Az amerikai háztartások háromnegyede halmozott fel adósságot 2004-re.
A még több hitel felvételét és még nagyobb költekezést ösztönző erők azonban lankadnak. A magukat szegényebbnek érző amerikaiak többet fognak megtakarítani, lakáshitelekhez máris nehezebb hozzájutni. A gazdasági újságíró szerint a jelzálogpiac válságának az az üzenete, hogy a hitelek "demokratizálása", amely egy pontig jótékony hatású volt, túl messzire ment.
Az agresszív hitelnyújtók politikája nyomán a háztartások túlterheltekké váltak. Adósságuk tavaly 14,4 ezer milliárd dollárt tett ki, ez 139 százaléka volt a szabadon rendelkezésre álló jövedelemnek. Ez a mutató 2000-ben még csak 7,4 ezer milliárd dollár volt, a jövedelem 103 százaléka.
Samuelson szerint a szakértők most azt vizsgálják, milyen növekedési faktor helyettesítheti a jövőben a kieső fogyasztói költekezést. Egyesek a nagyobb egészségügyi kiadásokat emlegetik, amelyek azonban más fogyasztói és kormányzati kiadásokat szorítanak ki. A nagyobb exportra számítanak mások, ez a tényező viszont azért kérdéses, mert nem tudni, milyen egészséges marad a világgazdaság többi része az Amerikába irányuló export mankója nélkül.
