Zsiday: nem vagyok egyike a "huhogó baglyoknak"



Zsiday Viktor Zsiday Viktor
alapkezelő

Kisebb szakmai vita van kibontakozóban az MNB és Zsiday Viktor alapkezelő között.

Többen – teljesen jogosan – kritizálták a legutóbbi, magyar modellről szóló írásomat, amelyben valóban szakmailag helytelen GDP adatokat hasonlítottam össze. Ez hiba volt. Részben erre reagál az MNB legutóbbi, alapblogon megjelent bejegyzése is http://alapblog.hu/spanyolviasz-helyett-azaz-hogyan-nem-erdemes-novekede...

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a helyes adatok összehasonlításával is pont ugyanaz az eredmény jön ki, mint a szakmailag nem megfelelőkkel (és ez az MNB cikkben mellékelt adatokból is látszik, ahol ugyanúgy csak egy régiós ország növekedése volt alacsonyabb, mint Magyarországé - pont, mint az általam felhasznált adatokban). A tény tehát változatlanul ez: a hazai növekedés 2010-16 között a régiós átlag alatt volt, semmiféle különös hozzáadott értéke nem látszik a „magyar modellnek”, így cikkem végkövetkeztetése továbbra is ugyanaz.

A bejegyzésemnek (http://mfor.hu/cikkek/makro/A_magyar_modell_sikere__jo_lenne__de_nem_talaltuk_fel_a_spanyolviaszt.html) az alapüzenete ugyanis ez volt: habár úgy teszünk, mintha feltaláltuk volna a spanyolviaszt, valójában egyrészt teljesen standard modellekkel leírható (időnként jó, időnként kevésbé jó) gazdasági lépések történtek idehaza, másrészt ezek eredménye sem tűnik egyelőre túl kiemelkedőnek, ugyanis a régiós versenyben továbbra is lemaradók vagyunk. Ez tény, az okokat persze vitathatjuk.

Ezen kívül azt is kritizálja az MNB írásomban, hogy nem veszem, vagy nem jól veszem figyelembe a növekedést befolyásoló tényezőket. Ez könnyen lehetséges, a jövő majd eldönti, hogy kinek van igaza. Kétségtelenül sokszor, sok mindenben tévedtem a múltban, ezek közül számos példát találhat valaki a blogomon megtalálható írásaim között (ennek kikeresését meghagyom az olvasóknak), de a blognak eleve az egyik fő célja, hogy segítsen kikristályosítani magam számára is a saját gondolataimat: mire leírom, én is jobban értem, hogy valójában mit is gondolok, tehát tisztában vagyok vele, hogy senkinél nincs ott az abszolút igazság.

Ha van azonban valami, amit tényleg elég jól láttam – sőt megkockáztatom, hogy a hazai gazdasággal foglalkozók közül a legjobban – az elmúlt években, az éppen a hazai növekedési kilátások, így ezzel kapcsolatban nem tudok egyértelműen igazat adni a jegybanki előrejelzéseknek.

Néhány korábbi bejegyzésemből idéznék:

2011 június

„2012-re tehát európai recessziót, nagy eurógyengülést, és tartósan alacsony kamatszintet+ ECB QE-t vizionálok.”

(MNB 2011 júniusi inflációs jelentésből a GDP-növekedési várakozása 2012-re: +2,7%)

2011 szeptember

„Mindazonáltal nem fér a fejembe, hogy mitől NE lenne recesszió jövőre Magyarországon? Méghozzá igazán komoly recesszió.”

(MNB előrejelzés 2011 szeptemberben 2012-re: +1,5% hazai GDP-növekedés. A tényadat végül -1,6%, tehát szerintem elég komoly recesszió lett Magyarországon.)

De azért egyáltalán nem voltam pesszimista mindig, sőt, amikor a legtöbben például nem nagyon hittek az alacsonyabb kamatok lehetőségében ezt írtam:

2012 november

„Lehet tehát 4% a magyar alapkamat? Ha a jelenlegi folyamatok folytatódnak a világban, és nem harapózik el az unortodoxia a jegybankban tavasztól, akkor lehet.”

(Ekkor az alapkamat még 6,25% volt)

Vagy:

2013 január:

"így könnyen lehet, hogy 2013-ban akár 1-2%-os növekedés legyen, 2014-ben pedig akár 3%.

(MNB 2012 decemberi növekedési előrejelzés 2013-ra +0,5%, 2014-re +1,5%, a tényadatok végül +2,1% és +4% lettek.)

Sőt, 2013 tavaszán elkezdtem írni (több cikkben is foglalkoztam ezzel), a megelőző hét szűk esztendőről, majd a várhatóan elinduló hét bő esztendőről, ami egyrészt mára gazdasági toposszá vált idehaza, másrészt akkor még annyira hihetetlenek voltak, hogy több közgazdász kollégám felhívta a figyelmem az elmegyógyászati kezelésben rejlő lehetőségekre, és az orvostudomány számára már rendelkezésre álló modern eszközökre.

2013 május

„Lehet azon vitatkozni, hogy mekkora lesz a fellendülés, de én úgy gondolom, hogy a hét szűk esztendőnek Magyarországon vége, így hosszútávú befektetőknek mind a hazai részvény- mind a hazai ingatlanpiac jó lehetőségeket tartogat.”

2014 tavaszán pedig mindenkit lakásvásárlásra buzdítottam ebben a cikkemben:

„Immáron jó ideje optimista vagyok a hazai ingatlanpiacra, mert egy komoly, hosszútávú mélypont jeleit láttam, de most állt igazán össze a kép: mind a kereslet, mind a kínálat oldaláról nagyon megalapozottnak tűnik egy többéves, komoly emelkedő trend, legalább 50%-os áremelkedéssel.”

Ez annyira elképzelhetetlen volt, hogy az alábbi válaszok érkeztek rá:

„Ez egy unortodox guru, csak a súlyos tények nem érdeklik.”

„Ennyi hülyeséget csak a Viktorok tudnak mondani”

„Nekem az jött le, hogy a "guru" végre, 20 év alatt összegyűjtött egy panel lakásra valót, es vett egy lakást... es most így próbálja felhajtani a piacot.... "

„Remélem Zsiday úr nem lesz nagyon mohó és nem vásárolja túl magát az ingatlanpiacon. Nehogy a végén nem marad tartalék erre a finom anyagra amit szív.”

„Ezeket a cikkeket az fhb,otp ingatlan rt stb. íratja es nagyon messze van a valóságtól.”

„Ez teljesen hülye!”

„Fogalma sincs a magyar valóságról!”

***
Ezt a sok idézetet, bejegyzést magamtól (elég illetlen módon) csak azért szedtem elő, hogy rámutassak, hogy (sok hibám és tévedésem ellenére) egyáltalán nem vagyok egyike a „huhogó baglyoknak” (http://www.portfolio.hu/gazdasag/matolcsy-uj-aranykor-koszonthet-be-magy...), akik mindig sötéten látják a magyar gazdaságot, és állandó összeomlást várnak. 2011-ben helyesen számítottam recesszióra, de 2013-tól kifejezetten optimista voltam a hazai gazdasági kilátásokat illetően (növekedés, ingatlanpiac, bérrobbanás), viszont eltérően a jegybanktól szerintem ennek ciklikus okai vannak, strukturálisan viszont rossz a helyzet. A magyar gazdaságpolitika irányítói viszont ezzel ellentétben úgy vélik, hogy a növekedést a jó irányba tett strukturális változások okozzák, a ciklikus tényezőknek kisebb a szerepe. Az, hogy kinek van igaza ebben a kérdésben valószínűleg csak sokára, a ciklikus felhajtóerők kifulladásakor (EU-növekedés, KEU bérkonvergencia, EU pénzosztás) fog kiderülni.

(Fotó: Pixabay)

Én befektető vagyok, aki megpróbálja pár hétre-hónapra-évre megsejteni a hazai és nemzetközi gazdaságot, piacokat irányító trendeket. Létfontosságú, hogy ezt elfogulatlanul tegyem, ugyanis ha egyéb , pl. politikai véleményem téves irányba befolyásol a gazdasági előrejelzéseimben, akkor előbb-utóbb tönkremegyek.

Ezért tehát mindig próbálok objektív lenni. Természetesen ez nem mindig sikerül, de még ha sikerül, akkor is gyakran mellélövök, és nem jól látom a folyamatokat, de ez ezzel a szakmával jár, ilyenkor a fő feladata a kockázatok helyes kezelése, csökkentése. Mindenesetre, mint korábban leírtam a blogomon a bemutatkozás fül alatt:

„Fontos figyelmeztetés: bejegyzéseim nem befektetési tanácsok, csak éppen eszembe jutó gondolatok a tőkepiacról. Az írás magam számára is segít tisztázni, hogy mit gondolok, segít tisztábban látni, ám gyakran mire leírom, már meg is változott a véleményem. Így senki ne tekintse másnak azokat, mint kósza ötleteknek, afféle ötletbörzének, amin el lehet talán gondolkodni, de túl komolyan venni nem szabad. Én is így teszek...”

Ezért írok tehát blogot a gazdaságról-piacokról, hogy leírva kikristályosodjanak gondolataim, írás közben több szemszögből megvizsgáljam az elképzeléseimet, és olyan munkateóriákat alkossak, amelyek a mindennapokban használhatóak lesznek, s bár utólag sokról kiderül, hogy tévesek, ettől még számomra hasznosak.

***
Az MNB idézett inflációs jelentései, és benne növekedési előrejelzései itt érhetőek el:
https://www.mnb.hu/kiadvanyok/jelentesek/inflacios-jelentes


Olvasta már?



hirdetés
Motivációs ajándékokat vesz 143 millióért az MLSZMotivációs ajándékokat vesz 143 millióért az MLSZ

Kulcstartók és motivációs medálok járnak a Bozsik-programban résztvevők számára.

.
hirdetés
elrejt
 
.