3p

Mi legyen a pénzünkkel? Tegyük állampapírba? Részvénybe? Ingatlanba? Kriptóba?
A befektetésektől a vagyonkezelésig - újra itt a Klasszis Klub Live!

Jöjjön el személyesen, találkozzon neves szakértőkkel vagy csatlakozzon online!

2024. március 27. 17:00

Részletek és jelentkezés itt!

2008/9 után összeomlott a lakossági fogyasztás, ami visszavetette az importot, miközben a feldolgozóiparban jelentős export-fellendülés volt Magyarországon.

Ennek következtében a folyó fizetési mérleg többlete elképesztően nagy lett, ami komoly felértékelődési nyomás alá helyezi a forintot. Az elmúlt években azonban a lakosság és a vállalatok devizahitel visszafizetése ellensúlyozta ezt: hiába áramlott sok deviza az országba, a korábbi hitelek törlesztésére azt vissza is fizettük, és így nem történt felértékelődés, sőt az agresszív jegybanki kamatcsökkentés miatt 2012-13-ban még a forint leértékelődése volt jellemző.

Mára azonban fordulni látszik a kocka: a lakossági devizaadósság megszűnt, a vállalati hitelundor is véget érni látszik, és nem nagyon van olyan tényező ami ezek után ellensúlyozhatná a felértékelődési nyomást. A forint egyébként is elég olcsónak tűnik, és így a folyamat majdhogynem elkerülhetetlen. Ez a felértékelődés azonban két módon is bekövetkezhet.

Az egyik lehetőség az, hogy a forint árfolyama nominálisan erősödik, pl. 306-ról pár év alatt mondjuk 260-ig jut el az euróval szemben. Ennélfogva az importcikkek olcsóbbá válnának, és emiatt - a nagyon erős bérnyomás valamint ebből következő belső inflációs nyomás ellenére - összességében nem lesz komoly infláció.

A hazai gazdaságpolitikusok azonban láthatóan inkább a másik utat választották: nem szeretnék, hogy a forint árfolyama nominálisan erősödjön (az okokba most ne menjünk bele, de nagyon úgy tűnik, hogy ezt az irányt preferálják). Ha azonban mindenféle unortodox eszközökkel/verbális vagy valódi intervencióval, úgynevezett "finomhangoló eszközökkel" meggátolják, hogy a forint nominálisan felértékelődjön, azzal azt érik el, hogy az elkerülhetetlennek tűnő REÁLfelértékelődés úgy megy végbe, hogy a hazai infláció magasabb lesz mint az eurozóna inflációja. Ha ez jó pár éven át tart, akkor változatlan nominális árfolyam mellett is meg fog történni a reálfelértékelődés, ennek azonban az ára a tartósan magasabb infláció lesz. Azaz, lehet, hogy a forint-euró árfolyama itt marad 300 környékén, de a hazai árak jelentősen megnőnek közben. A gazdaságpolitikában gyakran - bár nem mindig - vannak választások, a befektetők dolga pedig az, hogy a gazdaság változásaira és a politikusok döntéseire reagáljanak, jobb esetben anticipálják azokat.

Egyelőre nekem nagyon úgy tűnik, hogy a következő években a jegybank a forint nominális erősödését megpróbálja meggátolni, ami a folytatódó, és egyre gyorsuló bérinflációval karöltve elkerülhetetlenné teszi az infláció megjelenését és gyorsulását is. Egyébként infláció már persze most is van: ha a lakásárakat és bérleti díjakat is amerikai metodológia szerint beszámítanánk, akkor simán lenne 4%...

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára.
Előfizetőink máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Előfizetésünk egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!