Az előbbiben a vállalkozások több-kevesebb szabadsággal versengenek, és aki jobb/szebb/olcsóbb terméket tud gyártani, eladni, az növekszik, bővül, embereket vesz fel, nyereséges. A másik szférában, a mutyiszférában nem ez a helyzet. Itt az államilag elosztott beruházások, megrendelések, pályázatok elnyeréséért folyik a harc, és az győz, aki haver, akinek jobb kapcsolatai vannak, aki jobban tud korrumpálni, többet tud visszaosztani.
A baj az, hogy Magyarországon egyre nő a mutyiszféra és egyre csökken a versenyszféra. Az államilag irányított, felügyelt, befolyásolt területek sajnálatos módon a gazdaság egyre szélesebb körét ölelik fel, és ezeken a területeken eltűnik, visszaszorul a versenygazdaság. A mind éhesebb rablóbárók új és új területekre törnek be, miután egyes szektorokat már megszereztek/felosztottak. Magyarország gazdaságára ez jelenti a legnagyobb veszélyt. Ahonnan ugyanis kihal a versenygazdaság, ott nagyon nehéz azt újra feltámasztani, úgy járunk mint a hegyoldal, amelyen szép fák nőttek, de miután kiirtották őket, a talajerózió lecsupaszította a tájat, és nem lehet újratelepíteni az erdőt. A rablóbárók nem érdekeltek a beruházásban, fejlesztésben, innovációban, ők alapvetően csak járadékvadász viselkedést folytatnak, művelési módjuk a slash and burn, felégetik az erdőt és továbbállnak, nem ültetnek diófákat.
Ezért van az, hogy a hazai beruházások értéke a rendszerváltás óta (GDP-arányosan) a legalacsonyabb. Beruházások nélkül pedig nincs növekedés. Habár az elmúlt 3-4 évben valószínűleg a legoptimistább(ak egyike) voltam a magyar gazdaság növekedését illetően, jól meglátva a 2013 elején elindult, EU-pénzek fűtötte ciklikus fellendülést és ráépülő lakossági fogyasztási boom-ot ("hét bő esztendő": //mfor.hu/cikkek/makro/Jon_a_het_bo_esztendo.html), azonban hosszútávon a kép egyre rosszabb. Az EU-pénzek növekedést generáló mannaként is funkcionálnak, azonban egyben a járadékvadászok fő működési területét is képezik, és bár rövid távon áldás, hosszútávon átok a hatásuk: egészségtelen gazdasági struktúrát alakít ki, amelynek akkor isszuk meg a levét amikor az uniós pénzcsap kifogy. Egyelőre tart a ciklikus fellendülés, és még valószínűleg van belőle 2-3-4 év. Utána azonban sajnos újabb hét szűk esztendő fog következni, pedig ez nem lenne elkerülhetetlen szükségszerűség...
