Az MNB valódi elsődleges célja a Kormány gazdaságpolitikájának, azaz a növekedésnek a támogatása (plusz a kamatkiadások csökkentése). Másodlagos célja az MNB nyereséges működtetése, és csak ez után jön a harmadlagos cél, az infláció kordában tartása.
Az MNB miután - nagyon helyesen - leépítette a devizaadósságot, egy másfajta igába tereli a magyar gazdaságot: a rövid kamatszinttől való függőségbe. A lakossági jelzáloghitelek és a vállalati hitelek jelentős része már ehhez kötődik, és az államadósság átkonvertálása is folyamatban van rövid kamatbázisra (//www.mnb.hu/monetaris-politika/a-monetaris-politikai-eszkoztar/auk...). Ez azt jelenti, hogy a magyar gazdaság rövid kamatszinttől való függősége nagyot nőtt és várhatóan tovább fog nőni, tehát ha nem akar károkat okozni a gazdaságnak az MNB, akkor nem, vagy csak igen óvatosan emelhet majd kamatot.
A második számú probléma az MNB nyereségességét illeti. Az MNB elmúlt évekbeli nyeresége számviteli nyereség, ami abból adódik, hogy a korábban, "olcsón" beszerzett eurót (devizatartalék) a jegybank drágábban adja el - vagy különböző módokon magasabbra árazza át. Pl. ha van 30 milliárd euró devizatartalékom, amihez a devizát régen 260 forintért szereztem be, ezt eladom 270-en, majd visszaveszem ugyanott (természetesen a valóság ennél azért jóval bonyolultabb) 270 forintért, akkor máris keletkezett 300 milliárd forint nyereségem. Ha a következő évben már 280-ra "árazom" át a devizatartalékot, akkor abban az évben is van 300 milliárd forint (számviteli!) nyereségem (valójában persze ugyanannyi euróm van végig). Jól látható, hogy ehhez az egészhez az kell, hogy a forint-euró árfolyam egyre feljebb kerüljön, tehát ahhoz, hogy az MNB tartósan nyereséges maradjon, a forintot lassan, de biztosan le kell értékelgetni. Ez azonban nem olyan könnyű, ugyanis a hazai fizetőeszköz olcsó, a fizetési mérleg erősen poztív, az EU-s pénzek ömlenek ránk, és a mínuszos európai kamatszinthez képest még az a hangyakarnyi 1,35%-os alapkamat is nagy pozitívum.
Mindez azt jelenti, hogy a forint erős FELértékelődési nyomás alá kerülhet, hiszen minden őt támogatja, az árazás, a kamatkülönbözet, és a deviza iránti kereslet is. Mindeddig azért nem tudott erősödni a forint, mert a külső devizaadósságot gőzerővel törlesztettük (bankok, lakosság, vállalatok, állam), de mostanra a lakosság és a vállalatok nagyrészt megszabadultak ettől a tehertől, és az állam devizaadóssága is várhatóan le fog épülni (ami üdvözlendő). Mivel a külső devizaadósságunk leépülése (mivel itt devizát veszünk forintért, ez forint gyengítő tényező) előrehaladott, valószínűleg ennek törlesztése már csak egy ideig fogja ellensúlyozni a forintot erősítő tényezőket. Ha ez a folyamat véget ér, a forint nagyon komoly felértékelődési nyomás alá kerülhet.
Az MNB viszont a fenti leírtak miatt nem nagyon szeretné a forint erősödését látni, ezért nem nehéz azt elképzelni, hogy ennek további kamatvágásokkal vagy más, unortodox ötletekkel próbálja útját állni, ám a cseh vagy svájci példát látva lehet hogy ez sem lesz elég, és még nulla kamatszintnél is tovább erősödne a forint. Ez azért lenne érdekes, mert a hazai folyamatokból (munkaerőpiac szűkössége) pedig az infláció fokozatos újraéledése valószínűsíthető, plusz a nyersanyagpiacok sem esnek örökké, és ha emelkedni fognak, az is inflációt generál majd.
Így a következő években az a fura helyzet állhat elő, hogy a magyar kamatszint nagyon alacsony (akár nulla közeli), miközben a forint erős, és az infláció egyre feljebb kúszik. Az MNB-nek azonban nem lesz eszköze az infláció megállítására, mert kamatemeléssel belassítaná a gazdaságot, megemelné az állami kamatterheket és beerősítené a forintot, így valószínűleg kénytelen lesz eltűrni a helyzetet, vagy akár emelkedő inflációnál is további kamatot csökkenteni. Ezért írtam a címben "kissé" túlozva, hogy soha nem emel kamatot az MNB.
Alacsony kamatok, erős forint, növekvő infláció: fura kombinációnak tűnik, de könnyen lehet, hogy a következő éveinket ez fogja idehaza jellemezni...
