Marcel Bloch néven született egy párizsi zsidó orvos gyermekeként. Bátyja, Darius Paul Bloch mérnök-tábornok és a Francia Akadémia tagja, unokafivére, Darius Milhaud korának egyik legnagyobb francia zeneszerzője volt. Saját elmondása szerint akkor lett a repülés szerelmese, amikor az iskolaudvarról meglátott egy repülőgépet az Eiffel-torony körül körözni. Elektromérnöki diplomát szerzett, majd elvégezte a frissen alapított repüléstani főiskolát, és az Aerodinamikai Kutatóintézetben kezdett dolgozni.
Az általa tervezett új típusú fa légcsavarra (melynek prototípusát saját költségén készíttette el) az első világháború kitörése után figyeltek fel a frissen alakult francia légierő vezetői. A tömeggyártást a Minckes bútorgyártól rendelték meg, Bloch később e cég tulajdonosának lányát vette el. A légcsavart 1916-tól alkalmazták, és jelentős előnyt biztosított légi harcokban a francia gépeknek. A tervező még a háború alatt, 1917-ben Henri Potez társaságában megalapította a Société d'Érudes Aéronautiques (SEA) nevű vállalatot. Itt tervezték meg Franciaország első önálló konstrukciójú vadászgépét, a kétüléses SEA-4-et, amelynek hadrendbe állítására csak a német vereség után került sor.
A világháború után a repülőgépek iránti kereslet csökkent, ezért Bloch egy évtizeden át apósa cégét igazgatta. Amikor 1928-ban létrejött a légügyi minisztérium, azonnal visszatért a repülőgép-tervezéshez. 1928-ban alapította meg vállalatát, ahol korszerű polgári és katonai gépeket tervezett és gyártott. Az évtized derekán már az ország legvagyonosabb emberei közé emelkedett, a legjobb tervezőmérnököket alkalmazta, és fontos tisztségeket ajánlott fel befolyásos nyugalmazott vezérkari tiszteknek. A népfrontkormány 1937-ben államosította üzemeit, de meghagyta igazgatói székében. A kiváló üzleti érzékkel megáldott Bloch a kártalanítási összegből újabb repülőgyártó vállalatot alapított, amiért számos támadás érte.
Amikor 1940-ben a németek lerohanták Franciaországot, fontos tisztséget ajánlottak neki, ha szakértelmét az ő szolgálatukba állítja, de nemet mondott. 1940 végén zsidó származására hivatkozva a kollaboráns vichyi hatóságok letartóztatták, üzleti érdekeltségeit ismét elvesztette. A háború végén Buchenwaldba deportálták, életben maradását egy kommunistának köszönhette, aki elrejtette a tábori kórházban. A koncentrációs táborból visszatérve nevét Dassault-ra változtatta (ez volt bátyja fedőneve az ellenállásban), és áttért a katolikus vallásra.
Gyárait ugyan nem adták vissza, de kinevezték az állami repülőgépgyár vezérigazgatójává. Nem sokkal később a háború utáni Franciaországban elsőként alapított repülőgépgyárat, majd még három céget hozott létre, ezek a Générale Aéronautique Marcel Dassault elnevezésű csúcsvállalatban egyesültek. 1951 és 1954 között, majd 1958-tól haláláig nemzetgyűlési képviselő volt, feltehetően azért, hogy könnyebben teremtsen kapcsolatot a számára üzletileg fontos miniszterekkel. Az 1978-ban kezdődő ciklusban a parlament korelnöke volt, ebbéli minőségében 1981-ben ő nyitotta meg az Ötödik Köztársaság első baloldali többségű törvényhozását. Védence volt Jacques Chirac, aki később köztársasági elnök lett.
Dassault bevásárolta magát a Shell olajcégbe, a tulajdonában volt Franciaország hatodik legnagyobb bankja, érdekeltségei a családiház-építéstől az újságkészítésig csakhamar átfonták hazája gazdasági életét. (Lapjában, a Jour de France női luxusmagazinban tilos volt minden olyan történet vagy fénykép, amely a halállal foglalkozik.) Életének detektívregénybe illő epizódja volt, amikor 1964-ben feleségét elrabolták, de egy nap múlva sértetlenül elengedték.
Repülőgépgyártó cége állította elő az első hangsebességnél gyorsabb bombázót, a Mystére-t, valamint 1956-tól a Mirage nevű, igen sikeres deltaszárnyas repülőgép-sorozatot. Ez utóbbi gépek nagyon népszerűek lettek a semleges országokban és a harmadik világ államaiban. Érték kudarcok is: elvesztette például az "évszázad üzletét", a NATO-országok könnyű vadászgépekkel való egységes felszerelését. A Mirage F-1 erre alkalmas lett volna, de a Dassault cég befolyásban és ütőképességben nem versenyezhetett a nagy amerikai gyártókkal.
Cége részt vett a szuperszonikus utasszállító Concorde tervezésében, de a francia-angol közös vállalkozás csak presztízsikernek bizonyult, a túlságosan drága Concorde megrendelését az amerikaiak, majd más vevők is lemondták. Dassault azonban a hadigépek eladásából és más érdekeltségeiből a hetvenes évek első felében is megkereste - saját bevallása szerint - azt az évi egymilliárd dollárt, amely biztosította, hogy cége "állam legyen az államban".
Amikor kiderült, hogy vesztegetéssel szerzett piacot termékeinek, illetve mandátumot a parlamentben, felerősödött a követelés, hogy államosítsák vállalatait. A szocialista kormány 1981-es hatalomra jutásakor már erre készült, Dassault ezt úgy kerülte el, hogy érdekeltségei negyedrészét átengedte az államnak. Élete végén majdnem megvakult, és a náci haláltáborban szerzett betegsége következtében szüntelenül fázott. Érdekesség, hogy világéletében utált repülőgépen utazni, utoljára akkor volt erre hajlandó, amikor 1945-ben a francia kormány hazahozatta Buchenwaldból.
Marcel Dassault 1986. április 17-én, kilencvenhat évesen halt meg Neuilly-sur-Seine-ben, a Jacques Chirac vezette kormány az Invalidusok Dómjában rendezte meg temetését, francia üzletember addig nem részesült ebben a tisztességben.
MTI
