Szövetkezés a régi versenytárssal, és a vég
Kertész Tódor 1891-ben nehéz helyzetbe került. A helyiséget bérbeadó bank, arra hivatkozva, hogy neki is szüksége van a területre, felmondta az 1861-ben kötött szerződést.
A vállalkozó végül a közeli, s ma is meglévő Fehér Hajó utcában, a Teleki-féle palotában talált alkalmas boltot. Igaz, nagyon sokat, mintegy 14 ezer forintot kértek érte évente, de a befektetés megérte. Az óriási kirakatok tömve voltak áruval, s a pazar villanyvilágításnak köszönhetően a közönség akár éjjel is kinézhette magának a kívánatos árucikkeket.
Az első világháború viharai erősen megtépázták a céget. Az idő előrehaladtával egyre ritkábban csörrent meg a bejárati ajtó fölé rakott harangocska, s már-már úgy tűnt, végleg leáldozik a vállalatnak - ám a szerencse ismét a család mellé állt.
Az alapító (1921-ben halt meg) két fia, akik 1892-ben léptek be a boltba, bűvészmutatványnak beillő ötleteikkel megmentették az üzletet. Komoly árleszállításokat eszközöltek, majd a befolyt pénzből olcsó amerikai és elfekvő német játékokat vásároltak - mondván, hogy a gyermekekre mindig költeni fog a polgárság.
A húszas évek derekára úgy tűnt, megmenekültek. Ám mikor végre fellélegezhettek volna, beütött az újabb gazdasági válság.
Ezerkilencszázharmincban az alapító fia, Kertész Tódor János kénytelen-kelletlen betársult régi versenytársához, Weszely István sportüzletébe, amely 1889-óta működött a Váci utca kilenc szám alatt. Ám az ötlet nem bizonyult jónak - alig két év alatt, fejenként több tízezer pengőt bukva mindketten tönkrementek. Weszely végleg eltűnt a porondról, míg Kertész az egyszer már bevált Belvárosban, a Kristóf téren próbált újra szerencsét.
Még hat esztendeig húzta: nevét és cégét végül 1939 első napjaiban törölték a Pesti iparosegylet névsorából.
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
