Szegedi Zoltán: hiányzik a régiós kezdeményező szerep
A kérdés azért csavaros, mert nem önmagához, hanem a világtendenciákhoz kell viszonyítani hazánkat. A világ gazdasága - és benne Magyarország - megérkezett a 10 éve még elég távolinak tűnő világfaluba. Ez logisztikai teljesítmény-robbanással jár együtt. (Az elmúlt öt évben például a konténerhajózási teljesítmények többszörösükre nőttek, a díjak pedig megduplázódtak, főként Kína miatt.)
A mostani évtized a logisztika évtizede hazánkban, két, a köztudatban még nem kellően elkülönült szempontból (is):
- Kis fáziskéséssel bár, de a logisztika bekerült a kormányzat által stratégiailag kiemelten fejlesztendő ágazatok közé. A kormányzat ezalatt az infrastruktúrafejlesztést (autópálya- és kiemelt logisztikai csomópontépítést), a makrologisztikát érti.
- Ugyanakkor a cégek a saját vevőiknek nyújtott idő- és hely-hasznosságot értik logisztika alatt. A készletezési-raktározási-szállítási költségeik folyamatosan nőnek, hiszen - egymással versenyezve - a túlzott marketinglogisztikai vevői igényeknek is meg kívánnak felelni. Exponenciálisan nő a termékskála, irreális követelményeket szab az idő. Ez a mikrologisztikai kihívás azonban más forrásokat és más fejlesztést igényel.
A közeljövőt tekintve nagyrészt optimista vagyok: lesz forrás és fejlesztés, megmarad a kulcságazat-szerep. A kormányzat - a megszorító csomag ellenére, helyesen - nem hagy fel az autópályaépítéssel, és a vállalatok is eltökéltek a logisztikai fejlesztéseiket, illetve a logisztikai szolgáltatói teljesítmények igénybevételét illetően.
Hiányolom azonban a régiós kezdeményező szerepet: még mindig nem vettük észre, hogy a következő évtized a partnerkapcsolatok, az ellátási láncok és hálózatok évtizede lesz. Ellentmondásnak tűnik, de nem az: ne csak a szlovákok és az osztrákok "ellen", hanem velük együttműködve is próbáljuk ezt a szerepet biztosítani magunknak. És ehhez kellene igazítani stratégiánkat, kormányzati és vállalati szinten egyaránt!
Menedzsment Fórum
