Az eddigi gyakorlat szerint a filmek születésénél bábáskodó forgatókönyv-írók, producerek, filmsztárok előre meghatározott összeget kaptak, függetlenül attól, hogy az elkészült alkotás később milyen anyagi sikert hozott a gyártóknak és a forgalmazóknak. Ami kényelmes és biztos jövedelmet jelentett egy-egy filmnél mondjuk Tom Cruise-nak vagy Steven Spielbergnek, az egyre problémásabb lett a stúdiók számára.
A mostani konstrukció a azon az elven nyugszik, hogy a rendezők, filmsztárok és a producerek mind-mind pénzügyi partnerek is az alkotásban. Ezért először a filmstúdió számára kell nyilvánvalóvá tenni, mennyire térültek meg a befektetései és ennek függvényében kapnák meg juttatásaikat a többiek. Amennyiben a film bombasiker, több pénzre számíthatnak a résztvevők.
Az új "fizu-rendszert" már el is kezdték alkalmazni a nemrégiben készült filmeknél, például A Karib-tenger kalózaiban (Pirates of the Caribbean), ahol Johnny Depp játszik, vagy a George Clooney nevével fémjelzett fekete-fehér második világháborús filmdrámában, A jó németben (The Good German).
A Disney-nek például csak az 600 millió dollárjába került, hogy megdolgozza a piacot A Karib-tenger kalózainak egyszerre készülő II. és III. epizódja számára. Ha Deppet és a többieket a régi formula szerint fizették volna, akkor a stúdiónak minden bejövő dollárból mindössze 70 cent járt volna. Eszerint a rendszer szerint a Disneynek évekig nem térült volna meg a forgalmi adatok alapján amúgy sikeresnek mondható alkotás.
A színészügynökségek és a show business-ben dolgozó jogászok nagyon is szkeptikusak az új fizetési gyakorlatot illetően. Szerintük ez nem a partnerségről szól, inkább egy újabb könyvelési trükköt rejt. A hollywoodi stúdiók ugyanis hírhedtek kreatív könyvelési fogásaikról.
