Sokkterápia helyett
Az elemzés fontos megállapítása, hogy ha az ünnepi beszédeken kívül megintcsak nem történik semmi, a befektetők megtépázott bizalma elolvad, és bekövetkezik az ország leértékelődése, a jövedelmek inflálódása. Marad a katyvasz.
A terápia kiemelkedő eleme, hogy a költségvetés egyensúlyát a foglalkoztatás folyamatos növelése mellett kell helyrebillenteni. Az adórendszer átalakítása kulcs a foglalkoztatás növeléséhez. Most adócsapdában vagyunk, mert az amúgy is alacsony foglalkoztatási ráta mellett kevés a bejelentett munkavállaló, ezért csökken az állami bevétel, húzni kell az adóprésen. A kitörés a jövedelemadózás és a járulékfizetés rendszerének radikális átalakításával képzelhető el.
A foglalkoztatási szerkezetet tekintve a "cemisek" három nagy csoportot találtak, ahol számottevő elmaradás van az európai átlaghoz képest. Ezek: a fiatalok, az 55 év felettiek és a kismamák köre. Különösen ezeknek a társadalmi csoportoknak szóló ösztönzőket kell beépíteni a rendszerbe. Például úgy, hogy a magasabb nyugdíj reményében az idősebb munkavállalóknak megérje meghosszabbítani aktív korszakukat. Ami a pályakezdőket illeti, a képzési rendszert kell hozzáilleszteni a munkaerőpiac valós igényeihez. A kismamáknál részidős és távmunka lehetőségeket kell kialakítani.
Mindez fontos, de önmagában nem elég, mert rendkívüli az adó- és járulékteher azokon, akik valódi jövedelemmel vannak bejelentve. Ma az átlagjövedelmeket tekintve ahhoz, hogy valaki 100 forintot legálisan kézhez kapjon, 260-at kell kifizetnie a munkáltatónak. Ez rejtőzködésre ösztönöz. A munkát terhelő adókat és járulékokat mérsékelni kell, amit más adónemekkel ellensúlyoznának. Például - tetszik vagy sem - szerintük hozzá kell nyúlni az áfához, be kell vezetni az ingatlanadót.
A Bokros csomag hatására 1995-96-ban két év alatt 18 százalékkal elinflálódtak a reáljövedelmek. Amit ők ajánlanak, az nem sokkterápia, mert négy év alatt 8-10 százalékos reáljövedelem-növekedés érhető el általa. Az első két évben lényegében stagnálást jövendölnek, 2008-tól azonban állításuk szerint nagyobb sebességre kapcsolhat a gazdaság.
A gazdaságszerkezet átfogó reformja terén tapasztalt hosszú aluszékonyság után van-e mód arra, hogy az élet megannyi területén megtáltosodjunk? A válasz pozitív. Leginkább a spanyol példa mutatja, hogy a tanulmány szerzői nem ábrándokat kergetnek. Tíz éve mélyponton voltak a spanyolok. Az államháztartás hiánya meghaladta a 6 százalékot, elérhetetlennek tűnt az euró bevezetése, 20 százalék körüli volt a munkanélküliség. A spanyolok vettek egy nagy levegőt, s elkezdték a hiányt szisztematikusan lefaragni. Korszerű ösztönző rendszerrel tömegével teremtettek új állásokat, s kiderült, hogy máris gyógyulnak a költségvetés sebei anélkül, hogy megrázkódtatás érné a társadalmat. Átalakították az adó- és járulékrendszert, s mindezek mellett lépték meg a túlzott kiadások lefaragását. Pár év alatt rendbe jöttek.
Összegezve: a CEMI-tanulmány készítői azt mondják, a népszerűtlen intézkedések és a sokoldalú átalakítás nehézségei ellenére négy év alatt sokkterápia nélkül kikerülhet az ország az adósság csapdából, az aktív munkavállalók számának jelentős növelésével egyensúlyba jöhet a gazdaság, igazságosabbá válhat a közteherviselés, egészséges mértékűvé és áttekinthetővé az állam működése. Mindezek hatására rend lesz és kiszámíthatóság. Elindulunk felfelé.
A szóban forgó tanulmányt az mfor.hu rövidesen több részletben közli.
Gazsó L. Ferenc
Menedzsment Fórum
