Mintha alapból nem lett volna elég pszichés rendellenesség-fajta a világban, a digitális kor beköszöntével kaptunk a nyakunkba még egy rakással. Ezeket ráadásul elég nehéz kikerülni, mert az okostelefon-, táblagép-, és egyéb kütyüfüggésünk alakítja ki őket. De az sincs biztonságban, akinek ezek a szerkezetek még meg tudtak maradni puszta használati tárgynak, mert maga az internethasználat is képes elmezavarokat fakasztani, márpedig az internetezést kikerülni mára már tényleg a lehetetlennel határos. A The Week összeszedett ötöt a digitális kor agyrémei közül, melyek egészen döbbenetes méreteket öltenek a hétköznapi felhasználóük között is.
Nomofóbia
Ez a szó a „No -Mobile Phobia” összenyomva, és azt a pánikot jelöli, amit az emberek akkor éreznek, ha elválasztják őket a mobiljuktól vagy táblagépüktől. Amilyen szürreálisan hangzik, olyan nagy méreteket ölt: egy 2012-es brit felmérés válaszadóinak 73 százaléka arról számolt be, hogy esett már pánikba, amikor nem találta a telefonját, további 14 százalékukon pedig ebben az esetben a teljes kétségbeesés lett úrrá.
Technoferencia
Ez az elnevezés sajnos nem egy elektronikuszene-rajongó Ferire utal, hanem arra a jelenségre, amikor a kapcsolataink rámennek a folyamatos kijelzőbámulásra. Egy 2014-es felmérés 143 résztvevője több mint felének belezavartak a kütyük a szeretteikkel eltöltött közös időbe, legyen az pihenés, közös étkezés vagy beszélgetés. A kutatók ezeket a megszakításokat nevezték el technoferenciáknak, és nem meglepő módon minél több ilyenről számoltak be az emberek, annál jobban megsínylették őket a kapcsolataik.
A technoferencia annyira erős, hogy még a szexuális életbe is bezavar: a felmérésben résztvevők döbbenetes, 40 százaléka arról számolt be, hogy az okostelefonok miatt halogatta a szexet, vagy éppen, hogy siettette, hogy véget érjen, és végre tudjon válaszolni egy üzenetre vagy hívásra.
Fantomcsörgés
Ez egyszerűen azt a jelenséget ragadja meg, amikor úgy érezzük, csörög, pontosabban rezeg a zsebünkben a telefonunk, miközben nem is. Ennek kapcsán Los Angelesben készítettek felmérést, melyben a 320 felnőtt résztvevő több mint kétharmada számolt be arról, hogy érzett már fantomcsörgést. Ennek az oka egyszerű: mozgás közben a ruháink a bőrünkhöz dörzsölődnek, és ez az érzés elég hasonló ahhoz, mint amit akkor érzünk, amikor a zsebünkben megrezdül a mobilunk. Itt tehát egy természetes érzet hódol be egy tanult reakciónak.
Kiberchondria
Adjunk a hipochondriának egy kis internetes segítséget, és máris megkapjuk a kiberchondriát. És ha itt tartunk, akkor jó eséllyel bele is őrülünk. A hipochondriára – nagyjából képzelt betegségre – rengetegen hajlamosak, de ez akkor tud igazán eldurvulni, ha a páciens rászabadul a Goolge-ra, elkezdi keresni a tüneteinek a jelentését, és megpróbál felállítani egy ön-diagnózist. Ilyenkor lesz az egyszerű gyomorrontást jelző hasfájásból a képzeletünkben rák. Az eredmény pánik. Hagyjuk hát meg a kivizsgálást és a diagnózis-állítást az orvosoknak.
A Truman Show-csalódás
Itt sem arról van szó, hogy valakinek nem tetszik Jim Carrey filmje, hanem arról, hogy a páciens úgy érzékeli, minden lépését megfigyeli és közvetíti valami tömegmédium. Az 1998-as Truman Show mozinak ez volt a cselekménye, és bár az egy fekete komédia volt, ebben az állapotban sincsen semmi vicces. Bár a paranoia nem új dolog, az okoskütyük, a folyamatos online jelenlét és a lehallgatásokról szóló, egyre-másra érkező hírek és álhírek csak adják alá a lovat.
Nos, önnek hány agybaj van meg az ötből?
mfor.hu
