Tekintse meg galériánkat a Gerbeaud-ról!
Pesten első dolga volt megnagyobbítani üzletét, majd - mindenki meglepetésére - leszállította az árakat. E tettét sokan kifogásolták, de a tények őt igazolták. A forgalom triplájára, míg az induláskori huszonöt fős dolgozói létszám a négyszeresére nőtt.
Gerbeaud Emil - ma így mondanánk - igen belevaló és kreatív főnök volt: úszott, vívott, táncolt és udvarolt. Ám - ha az élet úgy hozta - saját kezűleg csapdosta földhöz a neki nem tetsző színárnyalatú minyonokat.
A cukrászdába a hazai közönségen kívül külföldi hercegek, grófok, egzotikus földekről érkezett uralkodók jártak vásárolni. A tulajdonos tehetségét jól mutatja, hogy az első világégés előtt szabadalmaztatott egy, a mai nescaféhoz hasonló port is.
A cukrászdában dolgozó munkások külön nyelvet alakítottak ki maguknak, hogy a vendégeik előtt is meg tudják beszélni az őket érintő kérdéseket: ez volt az "óberzs". E fura idióma amúgy roppant egyszerű volt: pusztán visszafelé kellett alkalmazni a magyar szavakat. Így a "sonics lataif redmé" csinos fiatalembert, a "gerő nyétemüs" öreg süteményt, míg a "név akszorob" vén boszorkát jelentett. Az avítt édességet egyébként a "nyoszasik" csomagolta be...
A számtalan díjjal, többek közt Ferenc József rendel kitüntetett Gerbeaud Emil 1919-ben hunyt el, felesége még huszonegy évig ült a pult mögött. A háború alatt a patinás üzlet több berendezése elpusztult. A harcok csitultával az élet csak lassan tért vissza a cukrászdába.
A magántulajdonú üzletet, mivel több mint száz főt foglalkoztatott, 1947-ben államosították. Az új birtokos úgy vélte, a név maradhat, ám a család külföldre menekült tagjai másként vélekedtek. Pert indítottak, amit 1950-ben meg is nyertek. A nemzetközi bíróság kötelezte a magyar államot, keresztelje át a cukrászdát. Megbízható visszaemlékezők szerint a hírről értesülő Rákosi Mátyás kis híján gutaütést kapott, majd tehetetlen dühében hosszú perceken át csak ordibálni tudott....
Lázin Miklós AndrásMenedzsment Fórum
