Vegyünk elő egy A4-es lapot, egy tollat, üljünk le egy olyan helyre, ahol legalább öt percig egyedül lehetünk, és írjuk le az összes bennünk lévő gondolatot és érzést, hiedelmet, előítéletet, gyűlöletet, nyugtalanságot, mindent, ami eszünkbe jut vagy a lelkünket nyomja; semmit ne cenzúrázzunk - ez lehet az első lépés egy nézeteltérés elsimításához. Ha felírtuk az okokat, akkor érdemes megvizsgálni ezeket, így az érzelemvezéreltségtől elindulhatunk az objektivitás felé - foglalja össze a rendszer lényegét a Világgazdaság.
A negyedik lépés a felelősségvállalás, vagyis hogy elismerjük, mi is tehetünk a probléma kialakulásáról. Szinte minden esetben mindkét fél hozzájárult a konfliktus kialakulásához. Ha a másik fél nyitottnak tűnik az együttműködésre, akkor amint megértettük, mi magunk hogyan járultunk hozzá a helyzet kialakulásához, vállaljuk azt fel. Az őszinteség a legjobb dolog arra, hogy a nehézségekkel szembenézzünk, és hogy rátérjünk az igazi problémamegoldásra. A megoldások megtalálása - az ötödik lépés - sokkal könnyebb, ha már kialakítottuk a bizalom és az azonosság területeit. A munkakapcsolat újjáélesztésének kritikus része, hogy egyfajta "brainstormingot" kezdjünk. A konfliktusmegoldó szakaszban a cél az, hogy olyan megoldást találjunk, amely mindkét fél elképzeléseit kombinálja: ha mindenki a magáénak érzi, akkor ez feloldja a nézeteltérést.
Az utolsó lépés a pozitív visszajelzés. A dicséret, a másik konstruktivitásának elismerése nem kerül semmibe, ám a másikban azt erősíti, hogy érdemes volt kiabálás, másra mutogatás helyett megegyezésre törekedni - olvasható a Világgazdaságban.
