A kisebb magyar cégek vezetőinek fizetése megközelíti a hasonló munkakörben dolgozó belgiumi társaik fizetését - derült ki a nemzetközi HayGroup összehasonlító felméréséből. A kutatás szerint az elmúlt években a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők fizetése emelkedett, míg az alacsony képzettségűeké leginkább stagnált. Ők belgiumi kollégáik fizetésének csupán 10 százalékára számíthatnak. A társadalom alsó és felső tizede közötti különbség a rendszerváltás óta folyamatosan növekszik. Az utolsó öt év hazai változásai, a multinacionális nagyvállalatok megjelenése és az európai uniós csatlakozás következtében a megszerzett tudás értéke növekedett. Az előrejutás szempontjából szerepe megközelíti a gazdasági és politikai tőkét. (Nyugaton már túl is lépett rajta.)
Az egyetemek közül a közgazdasági és az információs technikai (IT) területen diplomázók számíthatnak a legmagasabb kezdő fizetésre. A kereskedelmi szakokon végzett hallgatók például 127 ezer és 160 ezer forint közötti összeget kapnak kézhez kezdő munkavállalóként - áll a Közgazdászhallgatók Nemzetközi Szervezete, az AIESEC által idén elkészített, Most Desired Company (MDC) elnevezésű felmérésben, amely 45 felsőoktatási intézmény több mint kétezer hallgatójának munkahely-választási szempontjairól ad képet.
Az igazán magas fizetéseket azonban az IT szektor felsővezetői vihetik haza. Az esetenként havi egymillió forintot megközelítő bérek nagyon sok embert felháborítanak. A drága autók, fényes paloták vagy az állandóan csipogó mobiltelefonok és a Hugo Boss öltönyök irigységet váltanak ki, a magas juttatásokat pedig igazságtalannak és aránytalannak tartják - állítják szakértők. Ugyanakkor a jól megfizetett alkalmazottak sem mind elégedettek fizetésükkel - teszik hozzá. Ennek oka, hogy magukat nem az aluljárókban kolduló otthontalanokhoz hasonlítják, hanem saját környezetükhöz. A relatív deprimáltság (viszonylagos megfosztottság) fogalma írja le a jelenséget legjobban. E szerint mindenki egyfajta viszonyítási csoporthoz méri magát, azaz a hiányérzetét és elégedettségét e kör tagjainak életkörülményei határozzák meg.
A társadalom felső rétegének egyik legnagyobb gondja a szabadidő hiánya, a munka és a magánélet összeegyeztetése. Nyugaton egyre inkább a munkaórák csökkentését választják (fizetésemelés helyett) az alkalmazottak. A mai magyar trendek egyelőre ennek pontosan az ellenkezőjét mutatják. Kutatók szerint a hazai munkáltatók egyáltalán nem foglalkoznak azzal, hogy csökkentsék a magas pozíciókat betöltő dolgozók terhelését. Üzletemberekkel beszélgetve úgy tűnt: ez az egyik legnagyobb hátránya a jól fizetett, de 24 órás készenlétet és 16 órás odafigyelést megkövetelő munkaköröknek.
A munkamánia, vagy ahogy sokszor nevezik: az "üzletemberek betegsége" a nemzetközi sajtó legfelkapottabb témái közé tartozik. Az állandó teljesítési kényszer, az egész napot kitöltő munka és a mindezek következtében gyakorta kialakuló magánéleti válság oda vezet, hogy a vezető nem képes elszakadni az üzlettől, nem tud kikapcsolni, még akkor sem, ha erre lenne ideje.
Határtalan munka, rengeteg pénz
A hazai felsővezetők lassan, de biztosan megteremtik maguk számára a nyugati bérszínvonalat. Fizetésük hatalmas, de ezért gyakran súlyos árat kell fizetniük. A túl sok munka többnyire a magánélet rovására megy. Eközben a társadalmi feszültségek - mindezt figyelmen kívül hagyva - egyre csak nőnek.
