Hogyan alakítsuk át az adórendszert? Dossziék!
A törvényi szabályozás esetenként csak apró változásokat tartalmaz, ám ezek összességében hatásosak lehetnek. Ilyen például az alkalmi munkavállalói könyv bevezetése, a színlelt szerződések felszámoltatása, az úgynevezett dupla járulékalap bevezetése, a borravalóadó vagy az a módosítás, hogy az alkalmazottat még a munkába állás előtt be kell jelenteni.
A tiltások mellett hathatós eszköz az adminisztráció. Az elektronikus bevallás például arra kötelezi a munkáltatókat, hogy alkalmazottaik után - Vámosi-Nagy Szabolcs szavai szerint - "füles-farkas" adatszolgáltatást kell teljesíteni, vagyis a "fülüktől a farkukig minden adatot el kell küldeni az APEH-nak". Az egyéni járulékszámlákat a munkavállalók maguk is megnézhetik.
A nyilvánosság erejét is fel lehet használni: az adóhatóság nemcsak az áfaalanyok listáját teszi hozzáférhetővé, hanem a jövőben azt is, hogy ezek a cégek hány főt foglalkoztatnak - persze a valóság eltérhet a bejelentettől. Emellett az Országos Egészségpénztár is értesíti azokat, akiknek nincs betegbiztosításuk - vagyis nem fizetnek utánuk járulékot.
Ez azonban csak az érem egyik oldala. A jogszabályok ugyanis épp ellenkező hatást is gyakorolhatnak. Nem elsősorban arról van szó, hogy az adóemelés a feketegazdaság felé taszítja a vállalkozásokat, hanem hogy az adózók egyes csoportjai - az evások, az ekhósok, az őstermelők, az átalányadózást választó egyéni vállalkozók - potenciális lehetőséget adnak a feketegazdaság bővülésére.
Azt könnyű belátni, hogy az őstermelők és az ekhósok egyszerűen kevesebbet fizetnek. (Előbbiek bizonyos értékhatárig adómentesek, az ekho pedig csökkentett járulékfizetést jelent.) Az evások és az átalányadózók viszont a számlakímélést erősíthetik: ha nem kell számlát gyűjteniük, akkor nem is kérnek. Márpedig azt csak akkor adnak, ha követelik - vagyis ezek a kiadások lehetőséget nyújtanak arra, hogy a háttérgazdaságban nyom nélkül eltűnjenek.
Nyilván nem használ a morálnak az sem, hogy nőttek az adóterhek, négy év alatt 11 új adót vezetett be a kormány, ráadásul 2005-ben a személyi jövedelemadó 14-szer, az adózás rendjéről szóló törvény pedig tízszer módosult.
Az adórendszer sosem lehet egyszerű - figyelmeztetett Vámosi-Nagy Szabolcs -, ám arra törekedni kell, hogy ne legyen feleslegesen bonyolult. Tehát a kis adónemeket "ki kellene söpörni", és a fogyasztási típusú adókra lenne szükséges fókuszálni, nem pedig a jövedelemtípusúakra (például az áfára, nem pedig a jövedelemadóra). Emellett ésszerű lehet egy vagyont adóztató rendszer bevezetése is, ám csak abban az esetben, ha ez egy másik adó rovására történik.
Ezenkívül több munkaügyi ellenőrre és hatékony adónyomozásra volna szükség, a Gazdasági Versenyhivatalnak pedig több jogosítványt kellene adni. A tartósan "megbízhatatlanokat" kizárnák a gazdaságból - ennek egyik eleme egyébként az adószám-felfüggesztés. Az embereknek pedig részletesen el kellene mondani, mire költik adóforintjaikat.
F. Szabó Emese
