Mivel a Széll Kálmán Terv kiadást csökkentő lépései a táppénz rendszerét sem hagyják érintetlenül, az Intézet a Demokratikus Alternatíváért legújabb elemzésében a hazai és az uniós országokban működő rendszereket veti össze. A Költségvetési Felelősségi Intézet számításai szerint 2012-ben csupán 7,7, 2013-ban és 2014-ben pedig mindössze 8-8 milliárd forint takarítható meg a költségvetési kiadások csökkentésével, valamint a táppénzplafon leszállításával. A Széll Kálmán Terv szerint ezzel szemben idén 3, 2012-ben 10 és 2013-ban is 10 milliárd forintot remélnek a rendszer átalakításától.
Az EU-tagországok és a magyar rendszer összevetése során a betegség alatti aktív táppénzkifizetést vizsgálták a szakemberek: ennek összegét, a folyósítás időtartamát, valamint a pénzbeli szolgáltatással járó esetleges természetbeni juttatásokat. Az elemzésben a táppénzfolyósítás e szabályainak gazdasági, illetve szociális ösztönző jellegére koncentráltak.
Amiben mások vagyunk
A magyar rendszer a jogosultsági idő tekintetében szigorúnak nevezhető, hiszen míg más Európai Uniós országban a felhatalmazó időtáv átlagosan 120 nap, addig hazánkban a teljes, átlagjövedelem 60 százalékára felhatalmazó idő két év. Ennél alacsonyabb időszakra a megelőző 180 nap átlagjövedelmének 50 százaléka jár.
Ami a várakozási időt illeti, vagyis azt az időt, míg a beteg nem részesül ellátásban, az európai gyakorlat átlagosan 3 napban határozza meg az átmeneti időszakot, bár ezt a kimaradást sok esetben utólag megtérítik.
Hazánkban azonban ilyenről nem lehet beszélni, hiszen már az első naptól kezdve jogosult az illető a táppénz összegére. Ez munkavállalói szempontból jó, azonban a morális kockázat okozta jogosulatlan táppénzkiáramlás (amit a munkáltató áll) nagy valószínűséggel meghaladja a rászorultság mértékét, ezért a várakozási idő bevezetése indokolt lenne - olvasható az dokumentumban.
Ami megosztja Európát
A betegszabadság intézménye néhány országban létezik, ám találni olyan államokat is, ahol nincs erre szabályozás. A görögöknél, a dánoknál, valamint a bolgároknál a várakozási idő letelte után egyből a biztosító folyósítja a táppénzt a betegnek. Az országok többségében azonban egy héttől egy hónapig terjedő időszakban a munkáltató fizet - a magyar gyakorlat 15 nap. Hollandiában viszont a teljes táppénz periódusban a munkáltató fizet a munkaképtelen alkalmazottnak.
Amiben európaiak vagyunk
Ha táppénz arányát nézzük, akkor az megfelel az uniós átlagnak, hiszen többségében 50 és 70 százalék között mozog a kifizetett járandóság aránya. Az alacsony bérszínvonal tekintetében azonban uniós összevetésben alacsonynak számítanak a kifizetett összegek.
A sereghajtó ezen a téren Szlovákia 55 százalékkal, a legbőkezűbb állam pedig a litván, hiszen a 85 százalék kirívóan magas a listában.
Hasonlóan nem mutatkozik eltérés a táppénz folyósításának időtartamában sem, ugyanis akárcsak a többi uniós országban, nálunk is egy évig számíthat a beteg a járandóságra. Kirívó adatok azonban akadnak, hiszen Litvániában - ahol a legmagasabb az összeg - 112 nap, Észtországban pedig 182 nap ez az idő.
A most megszüntetésre került passzív táppénz sem lepheti meg a kontinens államait, hiszen ez gyakorlatilag már csak nálunk volt bevett szokás. A gyakorlat ugyanis azt mutatta, hogy a passzív táppénz magas morális kockázatokat hordozott magában, amellett, hogy az orvosokat is korrupcióra ösztönözte. Megszüntetése egy olyan szociális juttatást tüntetett el, amelyet a gyakorlat a munkanélküliség szociális hálójának elemévé tett, azonban a munkanélküliség problémáját kezelő funkció betöltése a szociális alrendszer feladata - olvasható a magyarázat az elemzésben.
Hiányoznak az igazi lépések
Az a kormányzati megközelítés, miszerint a táppénzkifizetések állami költségeinek lefaragása a táppénzcsalások ösztönzői, azaz a magas összegű folyósítások megszüntetésével érhető el, már a problémafelvetésnél hibás. Ezek ugyanis nem jelentenek akkora összeget, hogy a visszaszorítás nagy megtakarítást jelenthetne, hiszen a kockázatokat jelentő elemek továbbra is a rendszer részei. Itthon ugyanis a munkahely elvesztésétől való félelem, a munkavállaló kiszolgáltatott helyzete alacsonyan tartja a betegszabadságon, és táppénzen töltött napok számát.
Az elemzés szerint hazánkban nem jelent még meg az a megközelítési mód és azok az alapelemek, melyek a munkáltató és a munkavállaló közötti partnerség, valamint a betegség megelőzésre koncentrálnának. Ugyan a hosszú távú, perspektivikus gondolkodásmód, az egészséges életmódra ösztönzés és a népegészségügyi célok sokszor hangoztatott elvek a kormány kommunikációjában, a múlt héten elfogadott egészségügyi salátatörvény azonban egyetlen lépést sem tett ebbe az irányba.
Megváltozott rendszerelemek
Az elfogadott intézkedéseknek köszönhetően 2011. április 30-a után a táppénzre kerülők a korábbi táppénz felére számíthatnak legfeljebb (a minimálbér tizenötöd része, vagyis napi 5200 forint). Július elsejétől pedig a passzív táppénz is megszüntetésre került, ezzel közel 4 milliárd forintot hagyva az államkasszában. Az új rendelkezések ugyanakkor lehetővé teszik azt is, hogy a táppénzen lévők soron kívül, a várólistát megkerülve jussanak egészségügyi ellátáshoz.
Székely Sarolta
mfor.hu
