Önként, vagy sem?
A hazai munkavállalók egy része azonban nem önkéntesen túlórázik. A gyakorlat azt mutatja, hogy számos cégnél egyfajta velejárója a vállalati kultúrának a rendszeres túlóra. A példákat hosszan lehetne sorolni, amikor a napi nyolc órás munkaidő leteltével „ciki” hazamenni. Noha hivatalosan ezt ritkán róják fel a vezetők, de a csak a munkaidőt ledolgozó kollégákra gyakran a nem kellően elhivatott jelzőt aggatják, amely azután az előre lépéseknél, illetve a juttatásoknál köszön vissza.
Mivel azonban ezek a cégek általában az átlagosnál némileg magasabb jövedelmet biztosítanak a munkavállalóknak, ezért igen ritkák a hivatalos panaszok. Szakszervezeti felmérések szerint kifejezetten túlórázatás, vagy a túlóra után járó pótlék elmaradása miatt kevés panasz érkezik, inkább a pihenőnapokon végeztetett munka miatt tesznek panaszt a szakszervezeti tagok.
A vezető pozícióba törők pedig általában valóban önként vállalják a túlórákat, folytatják hétvégén is a munkát. Számos cégnél ezt díjazzák is, példát állítva a többi munkavállaló elé, lám-lám megéri a többletmunka.
Kifizetetlen túlórák
Egy közelmúltban publikált brit felmérés szerint jelentős mennyiségű túlórát nem fizettek ki a szigetországban. Hazai átfogó statisztika hiányában nehéz az összehasonlítás, a tapasztalatok azonban nálunk sem jobbak.
