Miért vadászik a magyar multikra a leggazdagabb hazai üzletember?

Mol: kikerülhetetlenek az oroszok?

A Mol nem tesz közzé részletes földrajzi bontású adatokat, szegmensenként azonban közöl olyan információkat, melyek alapján fel lehet becsülni az egyes országokban végzett tevékenységét. Az ugyanakkor sokkal komplexebb, mint az OTP-é, mivel a cég az egyes államokban más-más területeken és különböző súlyokkal tevékenykedik.

Szlovákiában és Horvátországban erős a Mol

Az OTP-hez hasonlóan a Mol is vásárolt külföldön: Szlovákiában megvette ottani olajipari megfelelőjét, a Slovnaftot, és 25 százalékos tulajdonrésszel rendelkezik a horvát INA-ban, melyben további részesedésvásárlást is tervez. Finomítói érdekeltségekkel ebben a három országban bír. Emellett több kis orosz olajkitermelő cég kisebb-nagyobb tulajdonrészét is megvásárolta, melyek között a Zapadno-Malobalyk mezőt üzemeltető közös vállalatban meglévő ötven százalékos hányada a legjelentősebb.

Végül a tavalyi év folyamán 33,5 százalékot (az INA-val közösen pedig többséget) vásárolt a bosnyák üzemanyagpiac vezetőjében, az Energopetrol kiskereskedelmi cégben. Ennek a két társaságnak az eredményeit ugyanakkor, miután nincs többségi tulajdona, nem konszolidálja.

A Mol zöldmezős beruházásokat is végzett, kiterjesztve kiskereskedelmi hálózatát a szomszédos országokra, mindenekelőtt Romániára. A csoportnak 2007 március végére 358 magyar és 210 szlovák benzinkút mellett 117 román és 34 osztrák kútja üzemelt, emellett Csehországban, Szlovéniában és Szerbiában is rendelkezik töltőállomásokkal. A kőolajtermék-értékesítés volumenében már csak 37 százalékos súlyt tett ki Magyarország, 11 százalékot Szlovákia, miközben a fennmaradó 52 százalék értékesítése harmadik országokba, mindenekelőtt Romániába és Ausztriába irányult.

Mindeközben a Mol olajtermelésében már 59 százalékos súlyt kaptak az orosz leányvállalatok, földgázt pedig - a hazai kitermelés mellett - kis mennyiségben már Pakisztánban is felszínre hoztak.

A bevételek fele már külföldről jön

Tavaly összeségében a Mol-csoport értékesítésének fő célpontja Magyarország (46,2 százalék) mellett Ausztria (9,7), Szlovákia (8,4), Csehország (6,8) és Románia (5,3) volt. Ausztria és Csehország esetében a nagykereskedelmi forgalom tette ki az árbevétel oroszlánrészét, a többi országban a végfelhasználói értékesítés is jelentős. Ezek a számok 2007-ben változhatnak, de aligha jelentős mértékben.

A nagyméretű hazai tranzakciók (2006-ban a gázüzletág részleges eladása, 2007-ben a TVK csomag megvétele) miatt célszerű korrigálni a Mol csoport eredményeit. Ez alapján látszik (6. ábra - a szerk.), hogy az árbevétel csökkent, mindenekelőtt a gázszállítás és -tárolás részleges értékesítése, valamint a csökkenő olajárak következtében. Év per év alapon az üzemi eredmény ugyan visszaesett, de jóval kevésbé, mint amennyire az árbevétel alapján várható lett volna.

Az OTP példájával ellentétben, amely esetében az eredmények országon belül viszonylag stabilak, illetve trendszerűen növekednek, és a csoport összprofitját elsősorban a földrajzi terjeszkedés mozgatja, a Mol teljesítménye változatlan földrajzi terület mellett is erősen ingadozik. Tevékenysége sokkal kiszolgáltatottabb olyan külső tényezőknek, mint az olajár, a finomítói marginok mozgása, a profiltisztítás vagy a devizaárfolyamok változása (hiszen a nyersanyagok alapvetően dollárban, a késztermékek árai euróban vagy a helyi devizákban vannak megállapítva). ((Lásd a mellékelt galéria 6. ábráját)

Lehetséges akvizíciók

A Mol nemzetközi tervei között első helyen az INA többségének megszerzése szerepel, ami a horvát kormány döntésétől függ. Emellett folyamatosan zajlanak a társaság upstream (kutatás-termelési) tevékenységét kiterjesztő kisebb-nagyobb akvizíciók, amelyek mindenekelőtt Oroszországra fókuszálnak, általában helyi partnerekkel, például a Gazprommal egy konzorciumban.

Ezek a törekvések mindenekelőtt azt célozzák, hogy csökkenjen a különbség a Mol viszonylag nagy finomítói kapacitása és az általa kontrollált olajkitermelés nagysága között, és így kevésbé legyen rászorulva a volatilis árazású és időnként bizonytalan külső szállításokra.

Emellett hallani lehet olyan cégvásárlási tervekről, melyek a kereskedelmi hálózat kiterjesztését szolgálják: az Energopetrol mellett ide tartozhat a Montenegro Bonus esetleges megvásárlása. A nagy, bekebelezhető cégek ugyanis már elfogytak: Közép-Európa olajipari vállalatai az osztrák ÖMV, a lengyel PKN vagy a Mol kezébe kerültek, illetve az elmúlt években felerősödött az orosz vállalatok, mindenekelőtt a Lukoil jelenléte. Így a magyar cég számára csak nagyon komoly változások, vagy egészen kis lépések tűnnek - még közepes távon is - reálisnak.

Az orosz szál

A komolyabb átalakulásnak két lehetséges útját valószínűsítik. Egyfelől időnként felröppennek olyan hírek, hogy a három említett csoport közül valamelyik kettő fúzióra vagy szorosabb együttműködésre lépne. Ennek valószínűsége ugyanakkor kicsi: az európai versenyhatóságok - jogosan - aligha engedélyeznének a régióban ilyen mérvű versenykorlátozást.

A másik lehetséges szcenárió az lehet, hogy valamelyik csoport egy orosz szállítóval (például a Lukoillal vagy az olajipar felé is nyitó Gazprommal) fog össze, ami az orosz félnek a biztos piacot és a szállítási infrastruktúrához való hozzáférést biztosítaná, a közép-európai partnernek pedig biztos - és korrekt árú - szénhidrogén-ellátást adna.

Ez az összefonódás tehát racionális, de nagyon komoly külpolitikai problémákat vet fel. Egyes elemzők ilyen terveket valószínűsítettek a Mol-részvények árfolyamának legutóbbi megugrásával kapcsolatban is. Az ugyanakkor a jövő titka, mit szólna mindehhez a magyar kormányzat, vagy a közös energiapolitikát tervező Európai Unió.