2014 szinte teljes egészét a 300 feletti tartományban töltötte eddig a forint euróval szembeni árfolyama, ami a választások közeledtével gyakran elemét képezi az április 6-án "csatába induló" felek kommunikációjának. Míg a jelenleg ellenzékben lévők a 2010 óta bekövetkezett gyengülést emlegetik, a kormánypárt részéről nyilatkozók a nyugalmukat igyekeznek kifejezni a témával összefüggésben.
Persze, ahogy azt Zsiday Viktor alapkezelő is kiszúrta, nem mindig volt Orbán Viktor ennyire "barátja" a gyenge forintnak. 2004-ben még úgy fogalmazott:
"a gyengébb forint egyértelműen ellentétes az emberek érdekeivel, a gyengébb forint gyengébb államot jelent, és gyenge forintot csak gyenge emberek akarhatnak."
Most viszont részben ez a helyzet a kormány célját is támogatja, mivel szándékuk növelni az exporttevékenységben részt vevő kis- és középvállalkozások számát is. Sőt, a gyenge forint révén vonzóbbá válhat hazánk a külföldi befektetők számára is az uniós szinten olcsóbbnak minősülő magyar munkaerő miatt. Azt, hogy kinek hátrányos a gyenge forintárfolyam, szintén tudjuk: a devizahiteleseknek, és persze az államadósságnak sem kedvez, ami persze a költségvetésnek is problémákat okozhat.
Mindenesetre az cáfolhatatlan, hogy míg az idei átlagos euró-forint árfolyam 307,7 körül mozog, addig 2010 átlagos kurzusa 275,4 forint volt. Ez pedig 11,7 százalékos gyengülésnek felel meg. Mi történt az elmúlt ciklusban? Röviden megfogalmazva számos, a hazai fizetőeszköz számára kedvezőtlen esemény, legyen szó nemzetközi színtérről, vagy országhatáron belüli történésekről.
Árfolyam-memoár
A kormányváltás után a hazai fizetőeszköz első "megborulását" Kósa Lajosnak, a Fidesz alelnökének nyilatkozata okozta az államcsőd veszélyéről.
"Úgy tűnik az átadás-átvétel alapján, hogy a közvetlen államcsőd elkerülése a cél jelenleg, szűk esélyünk van arra, hogy elkerüljük Görögország helyzetét, a helyzet ugyanis sokkal rosszabb, mint hittük. (...) Az bizonyos, hogy vészhelyzet van. Most, mivel süllyed a hajó, bármi áron azonnali lépéseket kell tenni." (2010. június 3.)
Bár Wiedermann Helga a gazdasági szabadságharcról írt krónikájában nem nevezte "árfolyamot rengető hatásúnak" az elhangzottakat, valójában a kurzus 274,25-ről 282-ig gyengült. Majd Szijjártó Péter másnap még rásegített erre a folyamatra, amikor megerősítette a Kósa által mondottakat az államcsőd kapcsán.
Ettől kezdve pedig szinte nem volt megállás: a forint nem díjazta az IMF-tárgyalások kudarcát sem, majd a következő nagy és jelentős gyengülési hullám 2011 őszétől kezdődött, amikor mozgolódni kezdtek a hitelminősítők. Ennek az lett az eredménye, hogy néhány hónapon belül mindhárom nagy intézetnél a bóvli kategóriába kerültünk, a forint árfolyama az euróval szemben pedig a 2011 szeptemberében jellemző 270-es szintről év végére 315-ig gyengült. 2012 év elején aztán egy jelentősebb korrekció mutatkozott, amikor 283-ig szelídült az árfolyam. Az év második felében újfent igencsak ingadozó lett a jegyzés, hiszen 2012 augusztusától elkezdődött a mai napig tartó kamatcsökkentési ciklus, aminek eleinte - mondjuk úgy - nem igazán örültek a piacok.
Ebben az évben már 289-ig emelkedett a forint átlagjegyzése, amire a 2013-as év még rátett egy lapáttal, hiszen 296,9-ig gyengült a 12 hónap átlagában a hazai fizetőeszköz.
2013 első felében alapvetően a jegybanki elnökváltással kapcsolatos aggodalmak gyengítették a forintot. Többen attól tartottak ugyanis, hogy Matolcsy György volt nemzetgazdasági miniszter kinevezésével, a monetáris politikába is az olykor túl merész lépésekkel (például a jegybanki tartalékok leépítésével) tarkított "unortodoxia" költözik. A valóság viszont nem igazolta a félelmeket, így az árfolyam is visszakorrigált, az év második felében pedig jellemzően a 300-as szint közelében mozgolódott a hazai fizetőeszköz jegyzése. Idén már a Fed eszközvásárlási keretének csökkentése, a feltörekvő piacokkal szembeni bizalomvesztés és az ukrán krízis által befolyásolt nemzetközi piaci hangulat volt a kurzus elsődleges mozgatója.
Ahogy tehát azt a cikkünk elején jeleztük, 2010 óta 11,7 százalékot veszített erejéből a forint nagyrészt a fenti folyamatok eredőjeként. Ezzel szemben bár a régiós devizákat is megviselte az elmúlt 4 év, egyáltalán nem olyan mértékben, mint a forintot.
Az egyszerűség kedvéért a cseh korona, a lengyel zloty és a román lei forinthoz viszonyított átlagos éves árfolyamára vetettünk egy pillantást. Ez alapján a cseh korona ellenében 2,8 százalékot veszített értékéből a forint, a román lejjel szemben 4,4, a lengyel zlotyval szemben pedig 6,6 százalékos volt a forint leértékelődése. Vagyis utóbbi állta legjobban a 4 év sarát a régióban.
Székely Sarolta
mfor.hu
