A CDS-ek - Credit Default Swap-ek - csodálatos karriert futottak be 1997-es megjelenésük óta, 45.000 milliárd dollárosra becsült piacuk az utóbbi másfél évben ugyan sokat veszített korábbi ragyogásából, de ettől még működik, és továbbra is fontos eszköze a hitelkockázat piaci kvantifikálásának.
A CDS lényegében egy biztosítás, amelyben a CDS kiírója, eladója azt vállalja, hogy egy adott hitel, jellemzően egy kötvény nem fizetése esetén helytáll az eredeti adós helyett. Ezért természetesen a CDS kiírója - egy biztosítóhoz hasonlóan - pénzt kap, utána pedig bizakodik erősen, hogy az adós, akinek a hitelére garanciát vállalt, szépen fizet majd, különben óriási vesztesége keletkezik.
A CDS-ek árazása úgy történik, hogy az általa garantált kötvény névértékének egy meghatározott százalékát bizonyos időközönként - évente, félévente, negyedévente - a CDS, a "biztosítás" vásárlója kifizeti a kontraktus lejáratáig az eladónak, azaz a kiírónak.
A CDS-ek piaca tehát azt mutatja meg, hogy adott adósok adott hitelének a biztosítása mennyibe kerül, a különböző árú CDS-ek elvileg a hitelek nem fizetési kockázataiban meglévő eltéréseket jelenítik meg, kézzelfoghatóan, számszerűen.
A piac azonban ebben az eszközosztályban is érdekes dolgokra képes, egy ilyen érdekesség például az ötéves, euróban denominált magyar államkötvények, és a General Electric ugyancsak ötéves, dollárban denominált kötvényeinek biztosítására kiírt CDS-ek feltűnően hasonló árazása.
A konstrukció vélhetőleg nem a hitelminősítők kedvence
A CDS-ek piaca tehát elvileg arról ad képet, hogy a leginkább érintettek, azaz a hitelezők mit gondolnak a nekik tartozók megbízhatóságáról, mennyit hajlandók fizetni ennek a kockázatnak a fedezéséért. Azért csak elvileg, mert a CDS is éppen olyan játékszere tud lenni a piacoknak, mint bármilyen más pénzügyi vagyoneszköz, azaz a kereskedését korántsem kizárólag a fundamentumok határozzák meg, és akkor még finoman fogalmaztunk.
Az adósok megbízhatóságának értékelésére viszont egy komplett iparág épült ki, a derék hitelminősítők éppen arról alkotnak véleményt, amiről a CDS piac, csak éppen roppant tudományosan, nem számokkal, nem hebehurgya, tudatlan vevők és eladók randomszerűen alakuló, adott pillanatban egyensúlyt jelentő áraival, hanem az ábécé első néhány betűjének, és az egyik kezükön talált ujjak sorszámainak rafinált kombinációival, továbbá szigorúan összevont szemöldökkel.
Nem csoda, hogy ebből aztán érdekes különbségek adódnak, így van ez az eurós, ötéves magyar államkötvény és a szintén ötéves, dolláros, nagyon hasonló kifizetéseket adó GE kötvény esetében is. Miközben a magyar állampapír besorolása a Moody's-nál A3, az S&P-nél BBB, addig a GE kötvény minősítése a Moody's-nál Aaa, az S&P-nél AAA, a magyar állampapírt tehát lényegesen kockázatosabbnak tartják.
Ehhez képest az ezekre a kötvényekre kiírt CDS-ek jelenleg szinte azonos árazásúak, ahogy ez az alábbi charton látható. /A CDS árát a biztosított kötvény névértékének arányában, bázispontban adják meg, azaz például 500 bázispont esetén a kötvény névértékének 5%-át kell érte évente kifizetni érte./
Tényleg egyformák lennének?
Az egyik egy állam, az Európai Unió tagja, amikor megcsappant a bizalom a pénzügyi rendszerével kapcsolatban, akkor a segítségére sietett az IMF, az EU, az ECB, így belátható ideig a külföldi devizában lévő adósságának csődkockázata is praktikusan nulla. /A charton azért nagyító nélkül is látható, hogy mikor kapta meg a magyar állam a segélycsomagokat, akkor a nagy kiugrás után egy időre be is szakadt a CDS árfolyama, azóta azonban újra elindult felfelé.
A másik egy vállalat, igaz ugyan, hogy a világ egyik legnagyobb vállalata, de éppen a napokban láthatjuk az amerikai autóipar óriásain, hogy a csődkockázat esetében sem a méret a lényeg - bár persze számít. Egy olyan vállalatról van szó, amelynek két fő tevékenysége közül az egyik, az ipari természetű, súlyosan konjunktúra-érzékeny, a másik pedig a pénzügyi szolgáltatások köre - az sem egy atombunker manapság. Persze az is lehet, hogy a hitelminősítők abból indulnak ki, hogy adtak ők már AAA-s besorolást ennél sokkal kockázatosabb termékekre is...
Az észérvek egyik értékelésben sem érvényesülnek
Sem a CDS piac eladói és vevői, sem a hitelminősítők modelljei nem fejezik a valós csődkockázatot, és nyilvánvalóan ezt már nem is várja el tőlük senki. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy ezek a tényezők ne befolyásolnák a piacokat, ellenkezőleg, továbbra is fontos impulzusok lehetnek az ezekkel kapcsolatos hírek, ezért figyelni kell rájuk, akkor is, ha olyasmit sugallnak, amit nehéz komolyan venni.
Forrás: Concorde
