2017. december 17. 07:11

Sokat javult a foglalkoztatottság, de ebben az állami munkahelyek is bőven benne vannak.

Elégedetten számolt be a héten a Nemzetgazdasági Minisztérium arról, hogy az elmúlt hat évben 750 ezer fővel nőtt a foglalkoztatottság. A tárca szakképzésért és felnőttképzésért felelős helyettes államtitkára, Pölöskei Gáborné az M1 reggeli műsorában számolt be arról hogy számításaik szerint a 2010 és 2020 között vállalt egymillió új munkahely háromnegyedét már sikerült elérni. Vagyis időarányosan jól áll a kormány.

Orbán Viktor megígérte 

A Központi Statisztikai Hivatal idősorait böngészve az derül ki, hogy lehet oka büszkeségre az Orbán-kormánynak, ugyanakkor a növekedés motorja nem csak a versenyképesség javulása volt. Az adatok szerint 2010-ben 3 732 400 foglalkoztatottat tartott nyilván a hivatal, míg 2016-ban 4 351 600 főt. Ez pedig 619 200 fővel több, mint az évtized elején. Ha hozzávesszük az idei adatokat, még nagyobb különbség jön ki, augusztus és október között már 4 445 000 foglalkoztatott szerepelt a statisztikában.

Vagyis a számok alapján valóban közel járhatunk az időarányos tervhez. Persze ilyenkor jönnek a "de-k". Mi van például a közfoglalkoztatottakkal, valamint a külföldön dolgozókkal. Előbbiek tábora jelenleg közelíti a 190 ezret, bár kétségtelen, hogy létszámuk apad. Az említett időszakban például csaknem 34 ezerrel.

A külföldi telephelyen dolgozók létszámát 105 800 főben állapította meg a KSH, itt 9 600 fős csökkenést tapasztaltak az előző év hasonló időszakához képest.

Arról lehet vitatkozni, hogy e két csoport mennyiben befolyásolja a magyar munkaerőpiac helyzetét, minőségét. Legalább ilyen érdekes azonban megvizsgálni azt is, hogy az egyes nemzetgazdasági ágak mennyit tettek hozzá az elmúlt hat évben a magyar foglalkoztatás javulásához. Másképpen visszatükröződik-e az adatokból az Orbán-kormány gazdaságot átrendező intézkedéseinek hatása, illetve felfedeztetők-e a versenyképesség erősödését szolgáló folyamatok.

A kép vegyes. Erős érv a terv szerinti haladás mellett, hogy a feldolgozóiparban ez idő alatt 777,7 ezerről 938,9 ezerre emelkedett a foglalkoztatottak száma. Hasonlóképp elégedettségre adhat okot, hogy a járműiparban 82,5 ezerről 155 ezerre ugrott a létszám.

Kevésbé lelkesítő, hogy a high-tech iparágakban már nem látni a boom jelét. A számítógépet, elektronikai, optikai termékeket gyártó cégeknél éppenséggel csökkent a létszám: 83,3 ezerről 82 ezerre.

Azon pedig nem lehet meglepődni, hogy az egyébként nagy foglalkoztató építőiparban alig valamit nőtt a létszám: 273,5 ezerről 277,8 ezerre. Ennek egyrészt az volt az oka, hogy a 2008-as válság után hosszú évekbe telt, mire az ágazat magára talált. Aztán meg a külföldi munkavállalás csábította el a jó minőségű munkaerőt.

Az viszont bizonyosan nem javítja a versenyképességünket, hogy az állam továbbra is a legnagyobb foglalkoztató az országban. Hiába a sok fogadkozás a központi költségvetésből fizetett munkaerő csökkentésére, a KSH adatai arról árulkodnak, hogy ez a szándék kevésnek bizonyult. A közigazgatásban, védelemben, kötelező társadalombiztosításban foglalkoztatottak száma az elmúlt hat évben 152,2 ezer fővvel duzzadt (319,4 ezerről 471,8 ezerre nőtt a számuk).

Külön kell szólni még egy csoportól, mégpedig azokról, akik eddig feketén, bejelentés nélkül dolgoztak. A járulékcsökkentés és az ellenőrzések fokozásának eredményeképpen egyre több cég jelenti be alkalmazottjait. A héten Tállai András, az NGM adóügyi államtitkára jelentette be, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal támogató jellegű ellenőrzései (az ügyfélbarát szolgáltatás lényege, hogy a NAV először nem büntet, hanem felhívja a figyelmet a szabálytalanságokra) révén mintegy félmillió ember foglalkoztatotti jogviszonya rendeződött. Ez megdöbbentően magas számnak tűnik arra a néhány hónapra vetítve, amióta az adóhatóság új megközelítést alkalmaz az ellenőrzései során.

Ezek az emberek tehát bejelentett alkalmazottként jelennek meg a rendszerben, ami a költségvetés szempontjából hasznos, mivel így adó- és járulékbevétel folyik be utánuk, viszont a foglalkoztatottságot - a gazdasági teljesítményt - alapvetően nem változtatja meg. 

A számok tehát önmagukban nem mondanak el mindent a valós folyamatokról, az egymillió új munkahely - értjük ezalatt a gazdaság szempontjából értéket előállító ágazatokat - elérésétől valójában távolabb állunk, mint amit a nyilatkozatokból gondolni lehet.

Baka F. Zoltán

mfor.hu