2018. március 11. 05:32

Szociális ellátásra kevesebbet, államigazgatásra többet fordított az uniós átlagnál 2016-ban.

Az Eurostat a minap közzétett egy listát arról, hogy az egyes tagállamok a GDP-jük mekkora hányadát fordítják az állam működtetésére, a nagy ellátórendszerekre. Az adatok a 2016-os költéseket mutatják, vagyis nem tekinthetők frissnek, de valamit azért elárulnak az egyes kormányok költekezési szokásairól. No meg természetesen a forrásmegosztási kényszerekről is.

Orbán Viktor fontos politikusok társaságában Orbán Viktor fontos politikusok társaságában

A 28 tagország összevetéséből az derül ki, hogy a magyar kormány a GDP kisebb hányadát költötte a szociális és egészségügyi célokra, mint az uniós átlag. Valamivel több forrást biztosított ugyanakkor az oktatásra. De az igazán nagy különbség az államigazgatásban és a gazdasági célú ráfordításokban mutatkozott meg.

A magyar GDP 14,3 százaléka ment el 2016-ban szociális feladatokra az Eurostat szerint, miközben az EU átlaga 19,1 százalék volt. Az egyes tagországok közt válogatva megállapíthatjuk, hogy erre a területre a térségbeli konkurensünk, Szlovákia is többet fordított (15,1 százalék). A legfejlettebbek közt is kiemelkedő Németország ennél is nagyvonalúbb tudott lenni, ott a GDP 19,3 százaléka jutott szociális célokra. Románia ugyanakkor a magyarnál kisebb arányban költött a szegényekre, rászorulókra: keleti szomszédunk a GDP-je 11,6 százalékát biztosította ilyen kiadásokra.

A magyar egészségügyi költések is alatta maradtak az uniós, valamint a szlovák és német átlagnak. A 4,8 százalékos kiadásunkkal szemben a szlovákok 7,4, a németek 7,2 százalékot tudtak az egészségügyre szánni. Az EU-átlag 7,1 százalék volt két évvel ezelőtt. A románok 4 százaléka viszont ezen a téren is elmaradt a magyartól.

Talán meglepőnek tűnik, de az oktatásban nem állunk rosszul. Holott a forráshiány e területen is jelen van a panaszok alapján. A magyar kiadás a nemzeti össztermék 4,9 százaléka volt 2016-ban, miközben az uniós átlag 4,7 százalék volt, a szlovákok 3,8 százalékot költöttek, a németek 4,2 százalékot. A románok pedig csak 3,7 százalékot. Persze a rendelkezésre álló összeg nem minden, a költés szerkezete is nagyban befolyásolja, hogy milyen hatékonysággal tudja felhasználni adott terület a forrásokat. Mindenesetre érdemes leszögezni, hogy pusztán az össztermék alapján e téren nincs okunk szégyenkezni.

Egyértelműen „erősek” vagyunk viszont az államigazgatási és gazdasági célú költésekben. Az állam nálunk bőkezű magával szemben, ami nyilván a kiterjedt bürokráciával magyarázható. Erre a GDP 7,9 százalékát fordította az Orbán-kormány két éve, amíg a németek 5,8 százalékot, a szlovákok 5,3 százalékot, a románok 4,4 százalékot. Az uniós átlag ebben az esetben 6 százalék volt, ami feltételezi, hogy vannak a magyarhoz hasonlóan sok pénzből működtetett államigazgatások még az unióban.

Nem sajnáltuk a pénzt a gazdaságfejlesztésekre sem. A magyar 7,1 százalék magasan felette van az uniós 4 százaléknak, de bőven veri a szlovák és a román 4,5 százalékot, a német 3,1 százalékról nem is beszélve.