Az év első Kormányinfóját múlt héten Orbán Viktor miniszterelnök tartotta, aki először az elmúlt években elért gazdasági eredményekről számolt be. Mint mondta, a pénzügyminiszter, Varga Mihály "fantasztikus" eredményről tájékoztatta a kormányt: 4,5 millió fő fölé emelkedett a foglalkoztatottak száma, amire 30 éve - a rendszerváltás óta - nem volt példa. A miniszterelnök közölte, hogy 2010 óta 800 ezer új munkahely jött létre. Ezzel - pontosabban a foglalkoztatási ráta alakulásával - ugyanakkor nem elégedett, mert "a csehek előttünk járnak, és ez így nem maradhat".
Noha a kormányfő a foglalkoztatási rátát nevezte meg elégedetlensége forrásaként, a korábban tett, 10 év alatt egymillió új munkahely ígéretét sem sikerült maradéktalanul teljesíteni. Tény, a 800 ezer új munkahely szép eredmény, közben azonban nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy 2010-ben a magyar munkaerőpiac már a csúnyábbik oldalát mutatta. A válságot követően a csökkenő foglalkoztatottság, emelkedő munkanélküliség időszaka kezdődőtt el, ami a gazdaság későbbi fellendülésének köszönhetően is irányt változtatott. Vagyis a 800 ezer új munkahely, mint eredményben a természetes gazdasági folyamatok hatása is benne van. Mint azt egy korábbi cikkünkben kifejtettük, ennek ellenére nem lehet a sikert elvitatni, akár szakmailag helyesen, akár kissé helytelenül közelítjük meg a 10 év alatt egymillió új munkahely kérdéskörét.
Mára azonban a piac csúcspontjára ért és kifulladt a növekedés üteme. A cégeknek egyre nehezebb a határainkon belül megtalálni a megfelelő munkaerőt. És ugyan vannak területi különbségek - a keleti megyékben továbbra is jóval az országos átlagnál nagyobb a munkanélküliség -, de összességében a rendelkezésre álló szabad munkaerő-tartalék (munkanélküliek, közmunkások, állást kereső inaktívak) minősége már nem megfelelő a munkaadók számára.
Ilyen körülmények között pedig igencsak merésznek hangzik Orbán Viktor utalása a cseh foglalkoztatási rátára. Számításaink szerint és a piac jelenlegi adottságait tekintve, nehezen elképzelhető, hogy - statisztikai trükközések nélkül - bevonható lenne az a munkaerő-mennyiség, amire a cseh szint eléréséhez lenne szükség.
Az Eurostatnál elérhető legutóbbi, 2019 harmadik negyedéves adatok szerint a cseh foglalkoztatási ráta a 20-64 éves korosztályban 75 százalék volt. A magyar adat ugyanekkor 70,3 százalék. Ennek és a korosztály népességi adatai segítségével könnyen kiszámolható, hány fő bevonására lenne szükség idehaza, hogy elérjük a cseh foglalkoztatás szintjét. A foglalkoztatási ráta nem más ugyanis, mint a korcsoportban foglalkoztatottak száma és a népesség hányadosa.
Ez alapján, a 75 százalékos foglalkoztatási ráta több mint 4,7 millió foglalkoztatottal lenne elérhető (a népesség változatlansága mellett). Mivel a 20-64 évesek között 4,4 millió a dolgozók száma, ez azt jelenti, hogy még több mint 300 ezerrel kellene növelni a foglalkoztatottak számát, ami nem kis feladat lenne.
Ugyan számszakilag a statisztikák alapján "összeszedhető" ez a 300 ezer új dolgozó a munkanélküliek, közmunkások, dolgozni vágyó inaktívak közül, ennél sokkal nagyobb problémát jelent a kínálat minősége. A munkanélküliek és a közmunkások körében ma már zömében olyan személyek vannak ugyanis, akik foglalkoztathatóságuk szempontjából hátrányos helyzetűnek tekinthetők. Vagyis alacsony végzettségűek, illetve a szaktudások sem megfelelő a piaci elvárásoknak.
A cseh foglalkoztatási szinthez szükséges 300 ezer új dolgozót elsősorban átképzésekkel lehetne biztosítani, emellett szükséges a mobilitási hajlandóság ösztönzése is. Nyilván az országba érkező beruházásokat is lehetne földrajzilag olyan területek felé orientálni, ahol rendelkezésre állna a már, a piaci igényeknek megfelelően átképzett munkaerő, ám ehhez más szempontoknak is teljesülnie kell. Többek között a térség infrastruktúrája bírhat kiemelkedő fontossággal a beruházást tervező cégek számára.
Összességében tehát a most megfogalmazott cél elérése sokkal komplexebb és nehezebb feladatot állít a kormány elé. Persze, ezt is el lehetne érni statisztikailag államilag létrehozott közmunkás-pozíciókkal, viszont ez a kormány jelenlegi irányával már ellentétes lenne, ráadásul nem is indokolt a közmunkás-programok újbóli bővítése.
