2018. február 7. 19:04

Gyakorlatilag sohasem kockáztatunk, csak akkor, ha muszáj. És ha már nem muszáj, akkor egyből vissza is térünk a régi sémához, hiába sokkal jobb az új. És ez az élet minden területén így van.

Járt utat járatlanért el ne hagyj, szól a régi mondás. Ami, ha jobban belegondolunk, teljes hülyeség, mégis automatikusan ehhez a klasszikushoz igazodva éljük az életünket, akkor is, ha emiatt rengeteg nyereségről maradunk le. Röviden így lehetne összefoglalni azt a cikket, amit Sendhil Mullainathan, a Harvard közgazdaságtan-professzora írt a New York Times-nak.

A szöveg a jelenség mélyére megy, de egy egészen hétköznapi példával kezdi a téma felfejtését. Mullainathan bevallja, hogy ő imádja a Diet Coke-ot, de annyira, hogy napi két litert is megiszik belőle. És már egy ilyen egyszerű dologban is elbukik: hiába tudja, hogy hosszútávon egy csomó pénzt meg tudna spórolni, ha hasonló ízű, de olcsóbb kólát választana a boltban, mégsem teszi. A kísérletezés helyett megmagyarázza magának, hogy ő bizony boldog ezzel a megoldással, és igazán megengedheti magának, hogy ne foglalkozzon ezzel a pár dolláros kérdéssel, ennyi pluszkiadás nem számít. Holott persze tudja, hogy az a pár dollár akár egy év alatt dollárhegyekké torlódik fel. És Mullainathan közben még csak nem is vette a fáradságot, hogy megismerje a kólaalternatívákat.

Ha újra és újra ugyanazon megoldás mellett döntünk, az valóban minimalizálja az esetleges félresikerült választás hátrányait, viszont a potenciális csalódásokkal szemben a lehetséges nyereségek aránytalanul nagyok. Ennek ellenére az emberek 47 százaléka mégis inkább a járt utat választja az esetek többségében, mutatott rá a Duke Egyetem egy korábbi tanulmánya, mely az élethosszig tartó szokásokat vizsgálta. Ez a ragaszkodás pedig akkor is működik, ha például adott esetben nem is játszik az íz-tényező, mint mondjuk a kóláknál. Az idézett tanulmány a fejfájáscsillapítók vásárlása kapcsán tett érdekes megfigyelést. Itt szintén a már bejáratott gyógyszerbrandhez ragaszkodtak az emberek, pedig az ismeretlenebb, de olcsóbb alternatíva, amit kínáltak nekik, ugyanolyan hatékony volt: tudományosan bizonyították, hogy ugyanazon összetevők vannak benne, és mindegyikből ugyanannyi. Az emberek mégis inkább költöttek több pénzt - a vele teljesen megegyező, de már ismert készítményre.

Egy másik, még szemléletesebb példa: 2014 februárjában 48 órás sztrájkra mentek a londoni metró dolgozói, és ezért több metrómegállót le kellett zárni a városban. Az emberek így alternatív útvonalakra kényszerültek - az egyik, elég népszerű verzióval csaknem 7 percet lehetett megspórolni az ideiglenesen kiesett metrós útvonal átlag 32 perces útjából. A kétnapos sztrájk elteltével viszont mégis a legtöbben visszatértek a lassabb metróhoz, és csak minden huszadik közlekedő maradt meg a kényszerből felfedezett, de gyorsabb alternatívánál.

A tanulság tehát lényegében az, hogy túl kényelmesek vagyunk, túlzottan ragaszkodunk ahhoz, ami egyszer már bevált, és csak akkor kísérletezünk, ha rá vagyunk kényszerítve. Azért működünk így, mert valami újba belevágni elég fájdalmas élmény is lehet: nem elég, hogy mégsem tetszik az alternatíva, de amíg a kísérletezéssel foglalkozunk, még el is szalasztjuk azt, amihez hozzá vagyunk szokva, és amit szeretünk. Ez pedig azért tűnik különösen kellemetlennek, mert az ár, amit egy félresikerült kísérletkor fizetünk, azonnali, míg egy jól sikerült alternatíva potenciális nyereségei hosszú távon fedik csak fel magukat, így elvontak, nem azonnal elérhetők, és nem lehet őket azonnal átérezni. Mondhatni úgy viselkedünk, mint a kisgyerekek: minden jó rögtön kell, a lassú nyereséget pedig nem hogy kivárni, még elgondolni sem vagyunk képesek. És a túlzott magabiztosság is a kísérletezés ellen hangol. Hajlamosak vagyunk biztosak lenni egy alternatív választás eredményében, akkor is, ha még sosem próbáltuk ki azt: így lesz a megszokott választásából választás helyett sima automatizmus.

Ez a kockázatkerülő viselkedés nem csak a magánéletünkre jellemző, hanem a karrierünkre is. A cégek is rendre olyan embereket vesznek fel, akik megfelelnek egy előre kialakított képnek. De hogy mennyire passzolnak a képbe a jelentkezők, azt is vélelmek alapján ítélik meg, és csak ritkán mernek kísérletezni. Pedig a kísérletezés nem csak bátor, hanem szerény dolog is. Annak a beismerése, hogy semmit se tudhatunk biztosan, ha még nem próbáltuk ki. A járt utat járni pedig kényelmes, de ha folyton így teszünk, akkor megfosztjuk magunkat a tapasztalás, így a fejlődés, valamint a profitálás lehetőségétől is.

mfor.hu