Eric Ballbach szerint a közvélekedéssel ellentétben Kínának nincs totális befolyása a phenjani rezsimre, azt csak korlátozottan tudja politikájának módosítására rávenni. De Pekingnek valójában még ilyen célja sincs. Ugyanis jól felfogott gazdasági és politikai érdeke fűződik ahhoz, hogy alapvetően ne változzon a helyzet, a status quo a Koreai-félszigeten. Kína nem akarja sem a két Korea – amerikai égisz alatt történő – újraegyesítését, sem azt, hogy észak-koreai menekültek milliói árasszák el Kínát a rendszer esetleges gyengülése vagy bukása nyomán - derül ki az Alapblog interjújából.
A szakértő szerint ugyan nem lehet kizárni az atomháború esélyét, mert "nyilvánvaló, hogy Kim Dzsongun diktátor és Donald Trump amerikai elnök életveszélyes pókerjátékot űznek." Ám ennek kirobbanására mégis kicsi az esély, ugyanis az USA kezében nincs megfelelő eszköz a megelőző csapásra.
Egyrészt nem tudják, ahogy a világon senki más sem, hogy Észak-Korea hol rejtegeti atomefegyvereit, másrészt "a Koreai-félszigeten vívott háború azonnal rendkívüli piaci, tőzsdei és reális gazdasági visszaesést okozna a világ legdinamikusabban fejlődő, a világgazdaságot leginkább éltető térségében. Egyébként maga Amerika is a legsúlyosabb károkat elszenvedők közé tartozna. A világgazdasági összeomlás szinte elkerülhetetlen lenne."
Bár az USA azt gondolja, hogy Phenjan teljesen Kína ellenőrzése alatt áll, Ballbach szerint ez tévhit, Pekingnek sokkal korlátozottabb a befolyása Észak-Koreára, még akkor is, ha gazdaságilag Kim Dzsongun rendszere teljesen kiszolgáltatott óriási szomszédjénak: Észak-Korea külkereskedelmének mintegy nyolcvan százaléka bonyolódik le Kínával, illetve Kína közvetítése révén. 2017 első negyedévében ráadásul Észak-Korea kereskedelmi forgalma 40 százalékkal nőtt Kínával, amely mind gazdasági, mind politikai téren sokat profitál ebből a kapcsolatból, így nem érdeke Kim uralmának megdöntése.
Ballbach úgy véli, Kína retteg a milliós észak-koreai menekültáradattól, amely egy háború esetén megindulna feléjük. Ráadásul bukás esetén amerikai vezetéssel, részvétellel egyesülne a két Korea, amely amerikai csapatokat jelenteni a kínai határon. Ez természetesen nem áll a pekingi vezetés érdekében, így ők a status quo fennmaradásában érdekeltek.
Éppen ezért a nemzetközi szankciók sem érintik igazán Kim rezsimjét: amíg a kínaiak továbbra is vásárolják és közvetítik az észak-koreai termékeket (vasércet, halat, tengeri gyümölcsöket), addig ezek a szankciók nem hatásosak. Ugyanez vonatkozik a pénzügyi, banki szankciókra is, csak ott még az oroszok és az irániak is segítenek Kimnek.
Ballbach szerint Kim egy dolgot akar: megőrizni hatalmát, biztosítani rendszerének túlélését, és Kadhafi líbiai diktátor bukásából azt a következtetést vonta le, hogy uralmát csak az atomfegyver biztosíthatja. Ha lemondana róla, mint Kadhafi tette, akkor a Nyugat sebezhetőnek találja a rendszerét, és végezne vele. Kim ezért úgy véli, hogy "a globalizált világban a tömegpusztító fegyverek birtoklása az egyedüli életbiztosíték a diktátorok, személyhez kötődő diktatúrák számára" - zárul Ballbach gondolatmenete.
mfor.hu
