Szó nincs arról, hogy visszakerülne a volt magánnyugdíj-pénztári tagokhoz az a vagyon, amit a pénztárakban halmoztak fel, mielőtt az Orbán-kormány ellehetetlenítette az intézmények működését. Ez abból a válaszból derül ki, amit a Nemzetgazdasági Minisztérium küldött Korózs Lajos szocialista parlamenti képviselőnek az Országgyűlés információs rendszerén keresztül.
A politikust valószínűleg az mfor cikke motiválta arra, hogy ezzel a témával megkeresse a tárcát. Mint megírtuk, a Magyar Nemzeti Bank statisztikai rendszerében még mindig nyilvántartják, mint a költségvetés kötelezettségvállalását, a magánpénztári vagyont. Ami szeptember végi értéken 2826 milliárd forint volt.
Jeleztük azt is, hogy a kormány álláspontja szerint ennek a pénznek nem kell megjelennie a volt pénztártagok társadalombiztosítási számláin – holott ez az ígéret elhangzott, amikor a kormány nekiment a pénztáraknak. Ráadásul az átvett vagyont lényegében elköltötték már, például adósságcsökkentésre.
A jegybanki kimutatásokban azonban még mindig feltüntetik ez a kötelezettséget, ami talán egy utolsó szalmaszálnyi reményt jelent az érintetteknek, hogy egyszer mégis beírják a nevük mellé a társadalombiztosítási számlák között a rájuk eső összeget.
Nos, ezt teszi véglegesen illuzórikussá a szaktárca válasza. Hornung Ágnes pénzügyi államtitkár válaszában levezeti válaszában, hogy az MNB statisztikai közlése valóban csak egy statisztikai adat. A lényeg: könyveléstechnikai okokból kell nyilvántartani ezt az összeget. Papíron ugyanis majd akkor kell elszámolni bevételként a 2826 milliárd forintot, amikor a volt pénztártagok nyugdíjba vonulnak.
Hornung Ágnes véleménye szerint a magánnyugdíj-pénztári tagságot megszüntető, a felosztó-kirovó jellegű társadalombiztosítási rendszerbe átlépők a társadalombiztosítási jogdíjra szereztek jogosultságot, a magánnyugdíj-pénztárakban felhalmozott névre szóló vagyon a társadalombiztosítási rendszerben direkt módon, névre szólóan kifizetendő összegként jogilag nem értelmezhető, az államnak ilyen visszafizetési kötelezettsége nem áll fenn. Az államnak társadalombiztosítási nyugdíjfizetési kötelezettsége keletkezik, amelynek összege és esedékessége egyébként független attól, hogy a nyugdíjra jogosult volt-e magánnyugdíj-pénztári tag, vagy sem. Az átlépők a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerből a teljes összegű nyugellátásukat meg fogják kapni. Ezen felül az államnak nincs fizetési kötelezettsége a volt magánnyugdíj-pénztári tagok részére.
A kormány érvelése úgy foglalható össze, hogy a volt pénztártagokat nem érhette kár, mert a nyugdíjjogosultságukat úgy kezelik, mintha mindig is a társadalombiztosításban számolták volna el a járulékfizetést megalapozó jövedelmeket. A hozamokat pedig, ami pluszként keletkezett a pénztári számlákon, kifizették az érintetteknek.
Arra azonban nincs válasz, hogy mivel, hogyan fogják pótolni ezt a hatalmas összeget a társadalombiztosításban, miután az eredeti vagyont más célokra használták fel. A teljes nyugdíjjogosultságra visszavezethető kötelezettség ugyanis már teljes mértékben az államot nyomja. Miközben a fedezetet jelentő befizetések nem találhatók meg a rendszerben.
Baka F. Zoltán
mfor.hu
