Az elmúlt hetekben - lévén elkezdődtek a jövő évi minimálbérről szóló tárgyalások - meglehetősen sokszor lehetett olvasni a hazai alacsony bérszínvonalról, a béremelés szükségességéről, vagy éppen arról, hogy a munkabérrel kapcsolatos vállalkozói terheket csökkenteni kellene. Utóbbi szükségességét az elérhető adatok is alá tudják támasztani, holott ezzel párhuzamosan elmondhatjuk azt is, hogy a munkavállalókra rótt terhek területén igen jól állunk.
Egyszerűen megfogalmazva a többi visegrádi országokhoz és Romániához képest nálunk meglehetősen felemás a helyzet, hiszen
- alacsonyak a bérek, viszont
- nem is adóztatja túl az állam,
- a munkaadókat viszont nagy sarccal sújtja.
Magyarországon a munkavállaló a bruttó béréből ugyanis összesen 34,5 százalékot adózik, amivel párhuzamosan a bruttó bérre vetítve a munkaadó még összesen 28,5 százalékot fizet. Vagyis mindössze 6 százalékponttal nagyobb teher van a munkavállalón, mint a munkaadón.
Miből áll ez össze?
Munkavállalói rész
16 százalék személyi jövedelemadó,
10 százalék nyugdíjjárulék,
7 százalék egészségbiztosítási járulék,
1,5 százalék munkaerőpiaci járulék.
A munkaadói rész
27 százalék szociális hozzájárulási adó,
1,5 százalék szakképzési hozzájárulás.
Az, hogy a magyar adórendszer 34,5 százalékkal terheli a dolgozó bérét, a második legalacsonyabb a vizsgált országok körében, ennél kevesebbet már csak csak a románok adóznak a bruttó bérük után, 32,5 százalékot. Ellenben a legnagyobb elvonás Lengyelországban van, 45,71 százalék.
Ha pedig a munkaadói járulékok rangsorát nézzük, akkor ennyire nem kedvező a helyzet, hiszen a 28,5 százalék a második legmagasabb teher a szlovák 35,2 százalék után. Ez pedig versenyképességi szempontból nem biztos, hogy a legszerencsésebb számunkra. Igaz, ezt az "előnytelen" helyezést bőven kompenzálja a nálunk beruházni kívánó vállalatok számára az, hogy régiós viszonylatban az egyik legalacsonyabb nálunk a fizetés. Vagyis, igaz, hogy kicsit többe kerül a munkaerő a járulékok alapján, viszont bérként kevesebbet kell fizetni számára.
A munkaadói és munkavállalói terhek segítségével kicsit komplexebben is vizsgálhatjuk a magyar adórendszert, mely alapján úgy tűnik, hogy Orbánnak sikerült a régió egyik legigazságosabbját összeraknia. Ennél ugyanis már csak a szlovákot tekinthetjük igazságosabbnak. A munkavállaló ugyanis 6 százalékponttal nagyobb terhet "kap" az államtól, mint a munkaadó. Ezzel szemben a Szlovákiában még ennél is kisebb a különbség, mindössze 3,2 százalékpontos. A munkavállalók a bruttó bérre vetítve ugyanis 38,4, a munkaadók pedig 35,2 százalékot fizetnek be az államkaszába. A harmadik helyen 9,05 százalékpont a különbség, és Romániához köthető.
szerk: az igazságos jelző meglehetősen relatív fogalom, hiszen egy munkaadónak lényegében irreleváns, hogy egy adót vagy járulékot a munkavállaló béréből kell kifizetnie, vagy azon felül. Cikkünkben az igazságos jelző pusztán a számokon alapul, az adórendszerünk ugyanis kiegyenlítetten terheli a munkavállalót és a munkaadót is.
Lengyelország és Csehország adórendszere viszont már közel sem tekinthető ennyire kiegyenlítettnek és igazságosnak. Ott ugyanis sokkal nagyobb mértékben sarcolják a munkavállalókat, mint magát a munkáltatót. Egy cseh dolgozó ugyanis a bruttó béréből 42,8 százalékot fizetbe be az államkasszába adók és járulékok formájában, míg a munkaadójának a foglalkoztatás "csupán" a bruttó bér 11,5 százalékába kerül. A differencia 31,3 százalékpont.
Mindezek alapján - ha csak is ezt vizsgáljuk - az elmúlt évek adórendszerben bekövetkezett változásai a régió egyik legigazságosabb rendszerét hozta létre a magyar kormányfő. A foglalkoztatás költségei ugyanis közel egyenlő arányban terhelik a munkavállalót és a munkáltatót. Noha utóbbi esetében már csak az összehasonlítás alapján is indokolt lenne a járulékcsökkentés.
Székely Sarolta
mfor.hu
