Bőven benne járunk már az iskolai szünetben, ilyenkor tanár és diák is a vízpartokon piheni ki a tanév fáradalmait, s nem gondol a tanulásra, ennek ellenére az oktatás jövőjéről folyó diskurzus egyre nagyobb terjedelmet kap a sajtóban. Újra fellángolt a vita arról, hogy mi legyen a középszintű képzést nyújtó intézmények sorsa, mely iskolatípus szerepét kell növelni, és melyikét gyöngíteni.
Sok véleményt meghallgattunk már, Parragh László kamarai elnök például portálunkon keresztül osztotta meg gondolatait a gimnáziumi férőhelyek szükségszerű visszavágásáról. Az ő véleménye azonban nem egy döntéshozó véleménye, ezért itt volt az ideje, hogy egy kormányzati ember álláspontját is megismerjük.
Lázár János ugyan nem szakmapolitikus, de kétségtelenül az egyik legbefolyásosabb tagja a kormánynak.
Lázár János (jobbra) a parlamentben
A legutóbbi kormányinfó alkalmával őt kérdeztük meg, hogy miként látja a magyar oktatás helyzetét, különös tekintettel arra, hogy a közelmúltban több belső tanulmány is nyilvánosságra került (az egyik éppenséggel nálunk), amelyekben a nemzetgazdasági tárca elég kritikus összefoglalót tárt a kormány elé a közép- és felső szintű oktatás helyzetéről. Csökkenő gyerekszám, növekvő lemorzsolódás, fiatalkori funkcionális analfabétizmus - csupa olyan mutató jellemzi az oktatást, ami biztos nem látnak szívesen a kormányülésen.
A Miniszterelnökséget vezető miniszter szerint a problémák igazából nem is középszinten jelentkeznek, hanem az általános iskolai intézményekben, ott is a felső tagozatokon.
Az alsó tagozatokon nemzetközi összehasonlításban is elfogadható eredményeket produkálnak még a gyerekek, de a felsőbe lépve "valami történik". Ez vezet oda, hogy a középszintű intézményekbe lépők között elfogadhatatlanul nagy arányban vannak az úgynevezett funkcionális analfabéták. Az NGM említett jelentése szerint a 15 éves korcsoport negyede sorolható ide, ami tényleg ijesztő adat.
Tehát már a középszint belépési pontján számolni kell a minőségbeli problémákkal. De gond van a gyerekek elosztásával is. Ma a tanulók 40 százaléka kerül a klasszikus gimnáziumokba, 30 százalékuk a szakgimnáziumokba, 27-27 százalékuk pedig a szakközépiskolákba (az új deffiniciók szerinti iskolatípusokról van szó).
Lázár szerint hosszú távon nem járható út, hogy a gyengébb teljesítményű tanulók is be tudnak kerülni a klasszikus gimnáziumokba. Mind mondta, ennek az iskolatípusnak az lenne a feladata, hogy a felsőoktatás felé nyissa meg az utat, a megfelelő képzést adva a fiataloknak. Ennek a funkciónak azonban - derült ki szavaiból - jelenleg nem tudnak maradéktalanul megfelelni a gimnáziumok. Alacsony tanulmányi átlaggal is be lehet kerülni a gimnáziumokba, s ezen Lázár szerint a kötelező felvételi bevezetésével lehet változtatni.
A gimnáziumi férőhelyek csökkentését, "osztályok bezárását" ugyanakkor nem tartja jó megoldásnak, igaz, hozzátette, hogy e kérdésben ő általában kisebbségben szokott maradni. Ami arra utal, hogy a kormányzati viták során vélhetően a Parragh László által erőltetett férőhely-szűkítés kap nagyobb támogatást.
Egy másik fájó pont a miniszter szerint, hogy hiába vált készintűvé az érettségi, a gimnáziumi tanulók közül nagyon kevesen választják az emelt szintű megméretést. (Az Oktatási Hivatal 2015-ös felmérése szerint az akkor érettségiző 114 360 gyermek által letett 459 183 tantárgyi vizsgából 42 367 volt emelt szintű.) Holott az eredeti szándék szerint ennek felvételi feltételnek kellene lennie a felsőoktatásban. Mégis a többség a középszintű vizsgákat választja. Lázár szerint az is baj, hogy a felsőoktatási intézmények egy részében nem is támasztják feltételül az emelt szintű érettségit a felvételi során. Ebbe azonban ennél jobban nem kívánt belefolyni, mert ez a téma már az egyetemi autonómia kérdéskörébe tartozik.
A miniszter sor mindenre gyógyírt vár a jövő ősszel életbe lépő Nemzeti Alaptantervtől. Például azt, hogy a hetvenes évek óta változatlan formai és tartalmi keretek közt működő oktatási rendszer korszerűsödik. A szakmai viták lefolytatására a köznevelési kerekasztal szolgál, nem a kormány ülései - jelezte, hogy a szakmapolitikai kérdésekben az irányok kijelölése szerinte nem a kormány dolga. Azt azért leszögezte, hogy a tapasztalatok szerint csak az egységes állami intézményfenntartói struktúra a jó megoldás. A vita lefolytatását - melynek fókuszában a gyerekek teljesítménye, a létszámok alakulása, a pedagógus életpálya-modell értékelése áll - szerinte a 2018-as parlamenti választások után kell elkezdeni.
Baka F. Zoltán
mfor.hu
