Elterjedt vélekedés a magyar lakosságban, hogy a komolyabb szintű beavatkozásnál elkerülhetetlen, hogy a páciens hálapénzzel segítse a gyorsabb ellátást és az emberségesebb kezelést. Hozzá kell tenni ugyanakkor, hogy egyrészt az orvosok egy része sem ért egyet a paraszolvenciával és nem fogad el ilyen juttatást, másrészt a betegek közül sokan nem engedhetik meg, hogy tíz vagy százezreket fizessen az elvileg ingyenes gyógykezelésért.
Maga a pénz kiadása mellett komoly lelki aspektusa is van a paraszolvenciának, sokan úgy tartják, hogy a borítékot átadni talán még megalázóbb, mint elfogadni, elvégre az átadó van kiszolgáltatott helyzetben, az elfogadó meg az alapjaiban rossz rendszert legitimálja. A betegek egyébként adók formájában már egyszer kifizették a gyógyítást, ám az alulfizetett orvosok egy jelentős része azért nem vándorolt ki az országból, mert ilyen módon kompenzálják őket.
A politikusok ugyan előszeretettel hangoztatják, hogy az egészségügyben megkezdődött a bérfelzárkóztatás, ám a nyugat-európai keresetektől a magyar orvosok hivatalos fizetése messze elmarad. Érthető okokból az elmúlt egy évtizedben nagyon sok orvos hagyta el éppen ezért az országot, és kereste Észak-, vagy Nyugat-Európában a boldogulást. Egyes területeken így komoly szakemberhiány alakult ki az egészségügyben, főleg azokon a területeken (például háziorvosok), ahol a hálapénz nem számít mindennaposnak.
Az OECD most közzétett számai szerint a torz és sokat kritizált finanszírozási struktúra él és virul, hiszen az állam által megspórolt pénzeket a lakosság fizeti az orvosok zsebébe. A helyzet súlyos, ezt jelzi, hogy a legfejlettebb országokban a hálapénzért kezelést kapók aránya 7 százalékos, addig nálunk ez az arány 18 százalékos. Ennél csak két országban rosszabb a helyzet, Görögországban ugyanis 100 emberből 2 fizet azért, hogy jobb ellátást kapjon, míg a legrosszabb képet mutató Szlovákiában még ennél is riasztóbb, 28 százalékos ez az arány.
A világ boldogabb részén a hálapénz gyakorlatilag ismeretlen fogalom, hiszen számos országban mértek 1-2 százalékos értéket. Így kvázi senki nem fizet (1%-os arány) Ausztráliában, Dániában Koreában, Norvégiában és Spanyolországban. Ahogy elhanyagolható (2%-os) a paraszolvencia Finnország, Japán, Új-Zéland, vagy éppen Portugália esetében.
Ha a globális átlagot nézzük, amely már számos fejlődő és gyengén fejlett ország mutatóját is magában foglalja, akkor már jóval magasabb átlagot kapunk. A felmérés szerint 17 százalékos ebben az esetben a hálapénz juttatásának az aránya. Szomorú, hogy a magyar adat azonban még a világátlagot is meghaladja.
mfor.hu
