Varga Mihály meggyőzhette Orbán Viktort: fontos lett a forint a választások előtt

Befektetési szempontból április óta rendkívül hektikus időszakon vagyunk túl. Ezt a piaci hullámzást leginkább a kiszámíthatatlan, sokszor ad hoc módon működő amerikai gazdaságpolitika és Donald Trump vámbejelentései gerjesztették – ez volt a felütése a lapcsoportunk, a Klasszis Média által szervezett Klasszis Befektetői Klub kerekasztal-beszélgetésének, amelyen az Erste és a HOLD Alapkezelő elemzői fejtették ki a véleményüket a globális és a hazai piaci folyamatokról.

„Az utóbbi évtizedben 2,5-3 százalékos volt az átlagos amerikai importvám mértéke, ami ma két számjegyűre emelkedett” – emelte ki a globális gazdaságot ért legnagyobb változást Kovács Szilárd, a HOLD Alapkezelő portfolió menedzsere.

Ugyanakkor az egyes vámtételek mértéke kalandos utat járt be április 2-a, vagyis az elhíresült „Liberation Day” óta, amikor Donald Trump egy nagy tábla előtt állva mutatta be, hogy milyen jövő vár az Egyesült Államok kereskedelmi partnereire.

„Kezdetben 30 százalék körüli átlagos vámokat jelentett be az amerikai elnök, ami óriási zuhanást, majd gyors felpattanást okozott a világ tőzsdéin. Ezt követően 17-18 százalékról, augusztus végére pedig már átlagosan 14 százalékos amerikai importvámokról beszélhettünk” – szemléltette a gyorsan változó helyzetet Varjú Péter, az Erste befektetési szolgáltatási vezetője.

Sztorik és nem a volatilitás

A szakértő szerint feltételezhető, hogy ezek az intézkedések az elmúlt fél évben nem egy hosszútávú koncepció mentén születtek, és Kovács Szilárd is amondó, hogy befektetőként nem biztos, hogy érdemes napról napra követni az egyes bejelentéseket. „Minden és annak az ellenkezője is meg tud történni másnap, ezek a nagyotmondások évei” – fogalmazott.

A piacok és a befektetők is hozzászoktak ehhez az új paradigmához. „Csillapodott a hullámzás, a vámokkal kapcsolatos várakozások a 14-18 százalék közötti sávba szűkültek. Míg áprilisban érdemes volt megvásárolni a nagy zuhanást, most már nem a volatilitást, hanem a sztorikat érdemes kereskednünk” – fejtette ki Varjú Péter.

Márpedig az egyedi sztorik szempontjából meghatározó jelentőségű, hogy milyen makrogazdasági pályával lehet számolni a világ nagy erőközpontjaiban, vagyis az Egyesült Államokban, Kínában, Indiában és az Európai Unióban.

Történelmi lépések sora az Egyesült Államoktól

Maradva még az USA-nál: a nagy elemzőházaknál általános volt a várakozás azzal kapcsolatban, hogy a vámoknak a GDP-re 2-2,7 százalékpontos lehúzó hatásuk lehet, míg az inflációt 1,2-1,8 százalékponttal emelhetik. Bár a tengerentúlon a fogyasztóiár-index az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed célsávja fölött van, a vámok addicionális hatása egyelőre nem érződik az amerikai inflációban.

Bár széles konszenzus alakult ki azzal kapcsolatban, hogy a vállalatok a vámemelésekből fakadó költségnövekedésüket a fogyasztókra hárítják, Varjú Péter szerint az S&P 500 cégeinek profitmarzsa akár azt is lehetővé tenné, hogy ezeket a pluszköltségeket a gyártók, kereskedők nyeljék le. Hosszabb távon persze óriási kérdést és bizonytalanságot jelent, hogy akár a fogyasztói árak emelkedéséhez, akár az inflációs várakozások gyorsulásához mekkora mértékben járulhatnak hozzá a vámok. Ez már csak azért is kulcskérdés, mert az amerikai GDP kétharmad része fogyasztásvezérelt.

Az Egyesült Államokban több szempontból is történelmi helyzet alakult ki. Nemcsak az általánosan bevezetett vámok mértéke emelkedett historikus magasságokba, hanem a Fed is megváltoztatta eddig megszokott attitűdjét azzal, hogy legutóbbi ülésén egy év után először, ismét kamatot csökkentett. A 25 bázispontos vágással az irányadó ráta a 4-4,25 százalékos sávba mérséklődött.

„A Fed nem a gazdasági recesszió elkerülés miatt vágott. Az amerikai jegybankra nem jellemző ez a proaktív megközelítés, korábban mindig a visszapillantó tükörből döntött” – fejtette ki Kovács Szilárd. Az „előre vágás” hátterében egyértelműen az amerikai munkaerőpiac lassulása áll. „Az amerikai gazdaság egyelőre jól van, de a növekedési ciklus végén járunk. Szükség lenne a bérnövekedés által hajtott gazdasági modell visszaállítására, a fizetésemelkedések üteme 5-6 százalékról mára 3,5-4 százalékra esett vissza. Erre azonban most nincs nagy esély” – tette hozzá a HOLD Alapkezelő portfolió menedzsere.

Varjú Péter egy negatív történelmi tapasztalatra hívta fel a figyelmet. „Amikor legutóbb a Fed úgy csökkentett kamatot, hogy azzal nem a recessziót akarta megállítani, dot-com lufit idézett elő” – magyarázta a szakértő. A jelenség nagyon hasonlatos: akkoriban, a ’90-es évek végén, a 2000-es évek elején főleg az internethez és az informatikához kapcsolódó vállalatok részvényei mutattak óriási tőzsdeiárfolyam-robbanást, most pedig a mesterséges intelligenciával kapcsolatos technológiai vállalatok mellett halmozódik a tőke. A Fed kamatcsökkentése újabb lendületet adhat a tőzsdei befektetéseknek, tovább emelve a vállalati értékeltségeket. „Reméljük, ez a lufi nem pukkan ki, de van rá esély” – tette hozzá Varjú Péter.

Megy az izmozás, de Kína és az Egyesült Államok szétválaszthatatlanok

Eközben nemcsak fél szemünket, hanem lassan a teljes tekintetünket érdemes Kínára és Indiára vetni. Már csak azért is, mert Kína egyértelműen az Egyesült Államok legnagyobb gazdasági ellenlábasa. Ráadásul az amerikai kormányzat nagyon nem nézi jó szemmel, hogy formálódik egy egyre szorosabb kínai-indiai-orosz együttműködés, amiben Brazília is szerepet játszik.

Trump vámjainak egyik fő célja az amerikai külkereskedelmi hiány csökkentése mellett, hogy az elmúlt évtizedekben Délkelet-Ázsiába, Kínába áttelepített gyártást visszahozza az amerikai határokon belülre. A szakértők szerint itt inkább választási ígéretről van szó az amerikai elnök részéről, ami egyértelműen a belpolitikai céljait támogatja.

„Szelektíven, egy-két szektorban érhet el eredményeket ez a politika, de Kínát gyártásban lenyomni szinte lehetetlen, a ’80-as, ’90-es évek amerikai reneszánszát nem lehet visszahozni” – mutatott rá Kovács Szilárd. Emellett óriási a két nagyhatalom egymásra utaltsága. Kínának az amerikai piacra, az Egyesült Államoknak pedig például a kínai ritkaföldfémekre van égető szüksége – tette hozzá Varjú Péter. Ezért nagyon csekély a jövőbeli fegyveres konfliktus esélye a két nagyhatalom között, akár Tajvan kapcsán.

A szakértők szerint a kínai gazdaságban elmúlt években kialakult ingatlanhitelezési buborékot sikerült megfékezni. Ugyanakkor egy jelentős, állami fiskális stimulus nélkül nehéz lesz újra visszatérni a korábban megszokott, 5 százalék feletti növekedési pályához. A kínai gazdaság azért nem fog a földbe állni: egyik legnagyobb előnyük a Nyugattal szemben az irányított felsőoktatás, ami által célzottan tudnak iparágakat felfuttatni. Ilyen az AI, amiben az Európai Unió bántóan lemaradt, vagy az elektromobilitás (jelenleg 50-55 kínai elektromosautó-gyártó terjeszkedik, az uniós piacokat is elöntve a járműveikkel).

Kérdés, India meddig marad „jó fiú”

Az immáron a világ legnépesebb országává avanzsáló India is kulcsszereplő lesz a jövő globális folyamataiban. „A Fed-kamatcsökkentés alapvetően jót tesz a részvénypiacoknak, amiből a feltörekvő piacok is nagyon jól jöhetnek ki” – magyarázta Kovács Szilárd. Indiában a munkaerőpiac az egyik legnagyobb kérdés, hiszen az indiai bérek jelenleg kevesebb mint a felét vagy a harmadát érik a kínai átlagbéreknek.

„Kínából megindult egy jelentős tőkekiáramlás, aminek nagy része Indiában találta meg a helyét. Az indiai piacok jelenleg túlértékeltek, míg a kínaiak alulértékeltek, hogyha a cégek profittermelését nézzük” – fűzte hozzá Varjú Péter. Aki szerint az indiai gazdasági pálya szempontjából nagy kérdés, hogy meddig lesz „jó fiú” a Nyugat szemében. Ez a státusz mindenesetre az Egyesült Államokkal történő kereskedelmi üzengetések, villongások és a BRICS-országok (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrika) egyre szorosabb együttműködése miatt kezd meginogni.

Az Európai Unió egy kész rejtély

„Az Európai Unió befektetési szempontból most szuper izgalmas” – tért át kontinensünkre Varjú Péter. Az Erste befektetési szolgáltatási vezetője szerint most vakon be lehet fektetni a hadiipari, haditechnológiai, fegyvergyártó cégekbe, hiszen a következő évtizedben az európai védelem megerősítése lesz az egyik legfontosabb téma, főként az Egyesült Államok fokozatos kivonulása miatt.

A talán enyhén túlértékelt amerikai piacokkal szemben az európai árazások és várakozások most nyomottak, habár vannak már jelei a gazdasági fellendülésnek. Hosszabb távon viszont óriási kihívások előtt áll a kontinens. Az uniós versenyképességet rontja a drágábban beszerezhető energia, valamint a politikai széthúzás is, ami a gazdaságpolitikai döntéshozatalt jelentősen lassítja, például Kínához képest. Lemaradtunk, de még beléphetünk a mesterséges intelligencia iparágba (a következő két-három évben dőlhet el, hogy sikerül-e), miközben a demográfiai folyamatok aggasztóak.

„Az OECD-országokban jelenleg az állampolgárok egyharmada nem dolgozik, kétharmad részük munkaképes. 2050-re az elöregedő társadalmak miatt a lakosság fele nem fog tudni dolgozni” – érzékeltette a probléma súlyát Varjú Péter. Bár a nyugdíjkorhatárt több tagállamban is emelni szeretnék, a várható élettartam dinamikus növekedése miatt az egyre kevesebb munkavállalónak egyre szélesebb nyugdíjas kör ellátásáról kell gondoskodnia. „Ez óriási nyomást gyakorol a társadalombiztosítási és egészségügyi rendszerekre, a health care szektor hosszabb távon nagyon jó befektetési pont lesz” – tette hozzá a szakértő.

A politikai széthúzás ellenére is van remény a közös, hatékony gazdaságpolitika kiépítésére. Ennek példáját éppen a védelmi költések megemelésén láthatjuk. Az orosz és amerikai fenyegetések hatására a hadiiparra fordított büdzsé az európai uniós tagállamoknál az átlagosan 2 százalék allati szintről hirtelen 3-3,5 százalék közé emelkedett.

Magyarország: unortodoxiából ortodoxia?

Abban egyet értettek a Befektetői Klub kerekasztal-beszélgetésének résztvevői, hogy Magyarország nem tud beleszólni a világpolitikai trendek alakításába, viszont jelentős mértékben hatnak ránk a globális változások. Hogyha kifejezetten a hazai gazdasági viszonyokat vizsgáljuk, akkor az egyik legfontosabb tényezőt most a 2026-os választások jelentik.

Úgy tűnik, hogy paradigmaváltás történt a Magyar Nemzeti Bank és a gazdaságpolitikai vezetés élén: egyre nagyobb hangsúlyt kap az infláció és a forint árfolyama. Ez a két tényező a jövő évi választások szempontjából is meghatározó lesz. „Ha infláció van, a kormány megy” – vázolta fel az alapvetőnek tűnő összefüggést Varjú Péter. És itt bőven nemcsak a Központi Statisztikai Hivatal által mért, egyébként 4-5 százalék közötti fogyasztóiár-indexről érdemes beszélni: a lakosság inflációs várakozása ugyanis még mindig 13-15 százalékon áll.

Az elmúlt időszakban számos elemzés, tanulmány jelent meg azzal kapcsolatban, hogy a forint gyengülése az importált infláción keresztül egyre nagyobb hatással van a hazai árszínvonalra. Varjú Péter szerint Matolcsy György távozása a jegybank éléről és Varga Mihály kinevezése egy új korszakot indított el.

„Valahol az év elején Varga Mihály meggyőzhette Orbán Viktort, hogy szükség van a stabil és erős forintra. Úgy vélem, hogy a választásokig ez az üzenet ki fog tartani, 400 forint feletti eurót egy ideig nem fogunk látni” – tette hozzá az elemző. Aki szerint most nem járnak el jól azok a befektetők, akik a forint ellen spekulálnak.

Az elmúlt időszakban a forintbefektetésekbe – főként a Magyar Nemzeti Bank (MNB) alapkamata biztosította kamatelőny miatt – 1000 milliárd forintnyi megtakarítás érkezett. Az is igaz ugyanakkor, hogy ez a tetemes összeg nagyon gyorsan elvándorolhat, „de több mint tíz évnyi unortodox gazdaságpolitika után nem is számíthatunk másra, mint a forró pénzre” – tette hozzá Varjú Péter.

Kovács Szilárd szerint a 6,5 százalékos jegybanki alapkamat egyre kevésbé van hatással a piaci kamatokra, a különböző kedvezményes, vállalati és lakossági hitelprogramok miatt. Az MNB irányadó rátája inkább a forint targetálását célozza és a nemzetközi pénzpiaci befektetőknek üzen.

Az egyre ortodoxabbá váló gazdaságpolitika jelentős változására, és mondjuk a forint árfolyamának elengedésére rövidtávon azért sem lehet számítani, mert az S&P és a Moody’s hitelminősítőnél is éppen a befektetésre ajánlott kategóriában vagyunk. Márpedig a bóvlit biztosan nem szeretné megkockáztatni a kormány, pláne a választások előtt.