Az emberek fejében az infláció a megélhetési költségek növekedését mutatja, azonban a technológiai fejlődés miatt a megélhetési költségek szinte definíciószerűen mindig nagyobb ütemben nőnek, mint az infláció. Hogy belássuk miért, elegendő megnéznünk a ksh adatait bizonyos termékekre:
//www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qsf005.html
2000 és 2015 között a szolgáltatások ára 130%-kal emelkedett, azaz 2,3-szer akkora 2015-ben, mint 2000-ben volt. Ez "érzésre" nagyságrendileg hihető. Nézzük azonban az érdekességeket:
A televíziók ára 72%-ot esett, ma negyedannyiba kerül mint 15 éve. A számítógépek ára hasonló mértékben csökkent. Az új autók ára csupán 28%-ot emelkedett, a használtaké 44%-ot csökkent!!! Azaz ma alig drágább egy új autó mint 2000-ben, a használtakat pedig feleannyiért kaphatjuk meg. Ez természetesen erősen ellentmond a hétköznapi ember tapasztalatának, aki azt látja, hogy egy olyan kategóriájú új autó, ami 2000-ben 3 millió forintba kerül, most 6 millió, a használtaknál hasonló a helyzet. Ha számítógépet akarok venni, akkor ma is kb 100-200 ezer forintot fizetek, pont úgy mint 15 éve. Hogy lehet ez?
Úgy, hogy a statisztikusok ugyanazoknak a termékeknek az árát hasonlítják össze. pl. megnézik hogy 2008-ban mennyi volt egy 1-es iphone, mennyi volt az ára 2009-ben, stb. Nyilván egy idő után nincs 1-es iphone, ezért a 2-es iphone-t kell nézni (és elvégezni egy minőségi igazítást), de mivel a 2-es magasabb minőséget képvisel, tehát magasabb ára ellenére nincs infláció.
Pl. ha 2008-ban 100 forint az 1-es iphone, 2009-ben 80 ft, 2010-ben 64 ft, akkor minden évben 20% árcsökkenés volt a mobiltelefonok piacán. De kijön a 2-es iphone, ami 2010-ben 100 forint, és mivel 1-es iphone 2011-ben már nincsen, azt nézzük, hogy a 2-es iphone ára hogyan alakul. Ha 2011-ben 80 forintra esik, 2012-ben 64 forintra, akkor ismét 20-20%-kal estek a mobiltelefon árak egyik évről a másikra. És amikor 2012-ben kijön a 3-as iphone, amelynek ára 100 forint, akkor bár mi azt látjuk, hogy pont ugyanannyiért tudunk venni telefont, mint 4 éve, a statisztika szerint mégis a 4 év alatt 60%-kal estek az árak, mert ennyiért kaphatnánk 1-es iphone-t, ha lenne. De persze nincs. A televíziók elmúlt 30 évbeli áralakulása is azt mutatja, hogy milyen olcsó lenne most a fekete-fehér kis Junoszty TV, milyen sokat esett az ára. De persze olyat már nem vehetünk. Mint ahogy Pentium I-es számítógépet sem tudunk venni, sőt ha vennénk, akkor sem tudnánk rajta semmilyen programot futtatni. Tehát a tartós fogyasztási cikkek - amiket valóban meg kell vennünk - nem lesznek olcsóbbak, hanem drágábbak, mégis olcsóbbnak vannak kimutatva, mert amit most veszünk, az jobb, mint a régi (persze régit már nem vehetünk, tehát alternatíva nincs)
A másik probléma a rejtett minőségi rontás, ami egyik évről a másikra talán nem látszik, de hosszabb távon igen. Régen a tojás a "tanyasi, kapirgálós" tojást jelentette, ennek az áralakulását vizsgálja a statisztika. Azonban mára az a tojás, amit megveszünk, nem ugyanezt jelenti. Ha mégis ilyen "bio"tojást akarok venni, akkor kiderül, hogy ez sokkal többe kerül, mint a sima tojás, ami azt jelenti, hogy a valódi infláció alul volt mérve. Ez szinte minden élelmiszerre igaz egyébként, és mivel az élelmiszerek teszik ki a fogyasztói kosár harmadát, ez komoly dolog.
A harmadik probléma, amiről már írtam, a lakásárak, a valódi lakhatási költségek szinte teljes hiánya a statisztikában, és a lakásárak jellemzően hosszabbtávon az infláció felett emelkednek, aminek egyik fő oka, hogy a lakásépítés inputja a munka, a munkabéreknek pedig van egy emelkedő trendje reálértelemben, így a lakásépítési költségek is infláció felett nőnek. Tehát a lakásárak is infláció felett nőnek hosszabb távon, de ez kimarad a statisztikából.
Mindezeket összeadva egyértelmű, hogy a valódi megélhetési költségek változását az infláció jelentősen alulbecsli. Megfordítva: a megélhetési költségek valójában az inflációnál nagyobb mértékben nőnek. Fontos kiemelni, hogy 100-200 éve, a technológiai forradalom előtt, amikor a fogyasztási szerkezet stabil volt, az infláció valóban a megélhetési költségek változását mérte, ma azonban már nem. Mi következik ebből? Nagyon sok minden, ezekről bővebben írok a következő rész(ek?)ben.
*FONTOS! A fentiek nem magyar-specifikus problémák, hanem globálisak.
