Talán kezdjük az Európai Unióval, akárhogy is nézzük, mégiscsak 20 éve léptünk be, ami már egy távlat, alkalom az értékelésre. Épp a hét közepén volt Strasbourgban egy nagyszabású ilyen akció, egy megemlékezés, ahová az összes olyan politikust meghívták a csatlakozó 10 kelet-európai országból, aki anno épp a legfelsőbb döntéshozói körben volt. Például Medgyessy Péter miniszterelnököt, aki elmondta, hogy miért volt érdemes belépni. A Rogán Antal sorvezetője alapján működő propagandasajtó nagyon igyekezett nem észrevenni ezt az egész ünnepi történést, nemhogy részletes tudósításokkal megemlékezni. Persze, a kormánypárt ottani képviselői nagy terjedelemben ostorozhatták a saját sajtójukban Brüsszelt meg a bürokratákat és ezerszer leírhatták, elmondhatták, hogy „megvédjükamagyarnemzetet”.
Fotó: Európai Tanács
Ugyanígy nem vettek tudomást arról, hogy az Európai Parlament a mandátuma lejárta előtti egyik utolsó határozatában megalkotta azokat a szabályokat, amik alapján már biztos, hogy újabb kötelezettségi eljárás indul Magyarország ellen. Mi ez, ha nem szimbólum? Erre az volt a válasz, hogy „nemondjákmegnekünkhogymitcsináljunk”. Aztán hozzácsapták azt is, hogy úgyis elfoglalják június 9-én Brüsszelt, úgyhogy az majd pont úgy fog táncolni, ahogy ők akarják. Ezt az a szélsőjobb harsogja, élén a Fidesszel, amelyik megint dzsemborit tartott itt nálunk, pont ezen a héten. De mit tesz Isten, sem Salvini, sem Maloni és ráadásul még Trump hívei sem értek ide. Véletlen ez, kedves Karmelita?
Az eljelentéktelenítés a másfajta, nem nemzetközi, hanem hazai kormányzati felelősségek egész sorára is igaz, ezen a héten is volt több ilyen. Ott van mindjárt a kegyelmi ügy és az egész kormányzati deffenzíva, ami már két és fél hónapja tart. Gyorsan el kell terelni valami mással, másokkal a figyelmet, egy más mezőbe (háború-béke) helyezni az egész magyar belpolitikai közéletet, s akkor véletlen hibává szelidül a súlyos mulasztás. Ott van még Magyar Péter, aki „hálátlan áruló”, de a fideszes megmondóemberek szerint nem sok vizet zavar, mert nem hisznek nekik a törzsszavazók. És akit igyekeztek áttolni a baloldalra, mondván, nem a mi ügyünk. A lényeg, hogy a saját tábor (ami egyébként apadóban van) így érzékelje.
A hívek szemének egyfajta bekötése, hogy a miniszterelnök már majdnem nem tekinti ellenfélnek a két legesélyesebb főpolgármesterjelöltet. A volt kormányszóvivőből hirtelen városvezetésre jelentkezett fiatal nőt "váraltanul" meglátogatva az aláírásgyűjtő standjánál azt találta mondani, hogy jól halad, látja a számokat. Persze, maga is tudja, hogy földinduklásnak kellene bekövetkeznie, hogy a hölgy nyerjen, de lényeg, hogy kifelé "a két alkalmatlan férfi" narratívát kell nyomni.
Beleillenek a sorba az eget ostromló üzemanyagárak is. Közel s távol ekkora adótartalmat senki nem tud elővarázsolni, mint a magyar kormány, ideje lenne ezt csökkenteni. Erre mit mond az érintett cégeknek a nagy tekintélyű illetékes elvtárs, a nemzetgazdasági miniszter: adok maguknak két hetet és igazítsák áraikat a régiós átlaghoz. Különben. Különben mi lesz? Megmondom: jön megint az ársapka. Tisztelt miniszter úr! Nézzen a naptárra, elmúlt már a sapkaszezon!
Ugyancsak százezreket, ha nem milliókat érint itthon a Fradi, ami intézménnyé nemesedett és ami körül mindig ott volt a politika, az elmúlt négy évtizedben biztos, ezt végig néztem. Kibökték, hogy a Gazprom lehet a főszponzora, majd amikor tiltakozó hangok jöttek, hogy mit képzelnek ezek (Kubatov Gábor elnök, Orbán Viktor és Szijjártó Péter), hogy az oroszok Ukrajna elleni háborúját közvetlenül, a hozzá köthető magánhadseregen keresztül segítő vállalat egyáltalán szóba jöhetett, azt merték mondani, hogy a cég már évek óta rengeteg nemzetközi sporteseményt támogat, ez szimplán üzlet, semmi politika. Azt is mondták, hogy csak páran hőzöngenek, ezt elviseli a klub, a pénznek sokan fognak örülni, hiszen azt majd játékosvásárlásra fordítják és mindez dicsőséget hoz a nemzetnek.
Micsoda képmutatás! Úgy tesznek (a fenti zárójelbe tett személyek), mintha semmi közük nem lenne az egészhez. Ki hiszi ezt el? Csak a nyeretlen kétévesek. Köztudott például, hogy az előző, történetesen orosz edző szoros kapcsolatban áll azzal a diktátorral, aki az egész háborúért felelős. Ki a legfőbb partnere a Gazpromnak? Éppen az az orosz állam, amelyiket az újkori cár vezet, aki – milyen véletlen – éppen abban a városban született, amelyikben a Gazprom központja van. Ha a Fradi máris akkora érték lenne, mint amilyennek látni szeretnék, akkor hosszú sorban kígyóznának az orosz céghez hasonló nyugati óriásvállalatok. De ilyenről nem tudunk. Bárcsak így lenne, de addig azt kell feltételeznem, hogy fű alatt ment az egész, mint minden itthon.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
