Kik állják a párizsi olimpia költségeit?

A párizsi olimpia végső számlája még nem ismert, ám a teljes összeg jelenlegi becslések szerint megközelíti a 9 milliárd eurót, de valószínűleg túllépi a 10 milliárd eurót is, ami további francia költségvetési hozzájárulást kényszeríthet ki - írja a France24.

Ez nézőponttól függően valószínűleg vagy drága az eredeti elképzelésekhez képest, vagy olcsó, ha más közelmúltbeli játékokhoz viszonyítjuk – értékeli a France24. Azon is sok múlik, hogy mit sorolunk az olimpia költségeihez, és mit nem.

Az egy évvel késleltetett, 2021-ben, a Covid-válság idején megrendezett tokiói olimpia a japán állami könyvvizsgálók szerint 12 milliárd euróba került, ami majdnem kétszerese az eredeti ajánlatban szereplő becsléseknek. A korrupció által behálózott 2016-os riói olimpia költségeit a helyi szervezők 11,8 milliárd euróra becsülték, aminek több mint a felét az infrastruktúrára fordították. A 2012-es londoni játékok költségei becslések szerint 12 és 15 milliárd euró között mozognak. Peking esetében a külső szakértők számításai alapján számított költségek 2008-ban a jelenlegi árfolyamon számolva 40 milliárd eurót is elértek. A 2004-es olimpia Athénban, amely a görög kormányt bénító adósságokat is növelte, 13 milliárd euróba került.

A Cojo szervezi, a Solideo építi

Párizs számára a pénz elköltésének felelőssége megoszlik a versenyt lebonyolító Olimpiai Játékok Szervező Bizottsága (Cojo) és a létesítményeket építő Olympic Delivery Company (Solideo) között. Mindkettőjüknek voltak a költségvetésükkel kapcsolatos problémái, amelyeket a vártnál magasabb infláció is tetézett. A Cojo most már azt a célt tűzte ki, hogy 4,4 milliárd eurót gyűjtsön magánforrásokból, ami több, mint az eredeti 3,2 milliárd eurós célszám. Az eredeti költségvetés nullszaldót irányzott elő, de ezt a célt már feladták.

A Cojo 1,2 milliárd eurót gyűjt szponzoroktól, 1,4 milliárd eurót jegyeladásokból, és 1,2 milliárd eurót kap a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól. A Cojo költségei között szerepel például a Stade de France stadion bérlése, az olimpiai falu felszerelése a sportolók számára, a biztonsági őrök fizetése, az ideiglenes lelátók és a táncosok díja a megnyitó ünnepségen. 2022 végén a Cojo 10 százalékkal megemelte költségvetését, az inflációra hivatkozva. Addigra további 111 millió euró állami támogatást kapott a francia kormánytól és a helyi hatóságoktól, különösen az olimpia utáni paralimpia megszervezésére. A nehéz idők jeléül a közelmúltban Cojo arra kérte a regionális önkormányzatot, hogy járuljon hozzá az akkreditált résztvevők buszközlekedésének költségeihez, ami 10 millió eurós költséget jelent. A régió ezt visszautasította. Korábban a francia kormány 3 milliárd eurós garanciát adott a hiányok fedezésére.

„Jelenleg nincs ok azt hinni, hogy hiány lesz" - mondta Amélie Oudéa-Castéra sportminiszter.

A 4,4 milliárd eurós összköltségvetésű Solideo csaknem 1,8 milliárd eurót kapott a kormánytól, regionális és helyi önkormányzatoktól. Ez 542 millió eurót fedez az olimpiai falu 646 millió eurós összköltségéből, amelyet a játékok után lakásokká alakítanak.

Körülbelül 100 nap van hátra a láng meggyújtásáig a megnyitó ünnepségen, így a pénzügyi „kockázati zóna igazából most van" - mondta egy kormányzati forrás az AFP-nek.

Nincs egyetértés a költségek tekintetében

2023-ra a költségvetési dokumentumok szerint az állami olimpiai hozzájárulás elérte a 2,4 milliárd eurót (ebből 1,3 milliárd eurót a kormány és 260 millió eurót Párizs városa biztosított). A Számvevőszék elnöke, Pierre Moscovici a közelmúltban „három-, négy- vagy ötmilliárd euróra" emelte a végső állami hozzájárulásra vonatkozó becslését, mondván, hogy a végleges szám csak „az olimpia után" lesz ismert.

A Számvevőszéket felkérték, hogy 2025 őszéig készítsen jelentést az olimpia közköltségeiről. „Nincs ok arra, hogy ötmilliárd eurónak kellene lennie" – cáfolta Amélie Oudéa-Castéra sportminiszter, hozzátéve, hogy nincs „nincs csúszás a költségvetésben és nincsnek rejtett költségek". Azt is megjegyezte, hogy az ezredforduló utáni többi nyári olimpiához képest még a 10 milliárd euróhoz közeli végösszeg is olcsó lenne.

„Ezt a költségvetést vizsgáltak valószínűleg a legtöbbet az olimpiák történetében", és ez „a legvisszafogottabb az elmúlt 20 évben" – érvelt a sportminiszter.

Mire jutottak a szakértők?

Az olimpiát rendező városok profitálnak a játékok megrendezésből, de nem olyan sokat, mint amit elsőre gondolnánk – összegzi a New York-i The Week. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) adatai szerint Párizs például 12,2 milliárd dollár gazdasági hasznot fog húzni a közelgő olimpiája során – de a város már 9,7 milliárd dollárt költött, még mielőtt egyetlen eseményre is sor került volna. A közelgő olimpiákon – 2028-ban Los Angelesben, 2026-ban az olaszországi Milanóban és Cortinában és 2032-ben az ausztráliai Brisbane-ben – „a város, a régió és az ország gazdasági előnyei az előrejelzések szerint messze meghaladják a játékokkal kapcsolatos befektetéseket” – állítja határozottan a NOB. A korábbi olimpiai játékok adatai azonban azt mutatják, hogy ez nem biztos, hogy így van.

Kormányzati tanulmányok „gyakran azzal érvelnek, hogy az esemény megrendezése jelentős gazdasági fellendülést jelent, mivel munkahelyeket teremt, turistákat vonz, és növeli az általános gazdasági teljesítményt", de ezek az „állítólagos előnyök kétségesek" – érvel a Council of Foreign Relations amerikai agytröszt. A 2002-es Salt Lake City-i olimpiáról készült tanulmányra hivatkoznak, amely megállapította, hogy a játékok „hétezer munkahelyet teremtettek - körülbelül egytizedét a korábban ígért számnak, és nem növelték a hosszú távú foglalkoztatást".

Az „új” munkákat, amelyek közül sok az építőiparban keletkezik, gyakran olyan emberek kapják, akik már amúgy is dolgoznak.

Egy másik, az agytröszt által hivatkozott tanulmány szerint a 2012-es londoni játékok idején a 48 ezer ideiglenes állásnak csak 10 százaléka jutott olyan embereknek, akik korábban munkanélküliek voltak.

És bár egyesek úgy gondolják, hogy az olimpia turistacsalogató esemény, és pénzt hoz, de az adatok azt mutatják, hogy az olimpiai városok turizmusa gyakran visszaesik. Ez azért van így, mert

„a biztonsági kérdések, a zsúfoltság és az olimpia által hozott magasabb árak sok látogatót eltántorítanak".

Míg Barcelonában, Sydneyben és Vancouverben enyhe turizmusnövekedés volt tapasztalható, addig London, Peking és Salt Lake City „mindegyik csökkenést tapasztalt a turizmusban az olimpia éve alatt”.

Általánosságban elmondható, hogy a játékokból befolyó bevétel nem fedezi a rendező város által kiadott pénzt.

Az Investopedia szerint London 5,2 milliárd dollár bevételt termelt a 14,6 milliárd dollár kiadással szemben. 2010-ben Vancouver 7,6 milliárd dollárt költött az olimpiára, ami csak 2,8 milliárd dollárt hozott a konyhára. 2008-ban Peking 42 milliárd dolláros befektetése mindössze 3,6 milliárd dollár bevételt termelt. Valójában 1960 óta minden olimpián túllépték a költségvetést, és az Oxfordi Egyetem elemzése szerint a játékok átlagosan 172 százalékkal túllépték a költségeiket. Los Angeles 1984-ben továbbra is „az egyetlen rendező város, amely nyereségre tett szert a játékokból" - az Investopedia szerint, de ez nagyrészt azért van, mert „a szükséges infrastruktúra már rendelkezésre állt".

És mit állít most a S&P?

Az S&P Global Ratings nemzetközi hitelminő intézet szerint nem valószínű, hogy a karcsú párizsi olimpia felfújná a költségvetést. A főbb pontokat kiemelve:

• Párizs korlátozott beruházási szükségletei miatt az olimpia kevésbé terhelheti az állam pénztárcáját, mint a legutóbbi játékok.
• A nagymértékű magánfinanszírozás és az állami garanciák jól megvédték a közszféra szereplőit – köztük Párizs városát és a francia kormányt – a költségek elszállása ellen.
• Az olimpia megrendezése továbbra is logisztikai kihívást jelent a városnak, különösen a közlekedési hálózat számára.

A nagyszabású rendezvények gyakran megterhelhetik a fogadó várost vagy országot, de Párizs már rendelkezett a szükséges infrastruktúra nagy részével – ezért a viszonylag alacsony a rendezés költsége, ami miatt a pénzügyi nehézségek kockázata alacsony. Olimpiai helyszíneinek 95 százaléka már a helyén volt, és csak kismértékű felújítást igényelt. A még szükséges beruházás mindössze három fő építési projekt volt: az olimpiai falu (becslések szerint körülbelül 1,5 milliárd euró), a vízi központ (175 millió euró), valamint egy új aréna, amely a tollaslabdának és a tornának ad majd otthont (138 millió euró). A teljes beruházási költség jóval alatta marad az előző három olimpia London, Rio és Tokió költségeinek.

A közelmúltban frissített költségvetések a párizsi játékok teljes költségét 8,9 milliárd euróra teszik, ami a francia GDP 0,3 százaléka 2024-ben. Ez megoszlik az új infrastruktúra – sporthelyszínek és létesítmények– építése (4,5 milliárd euró) és a játékokkal kapcsolatos működési költségek (4,4 milliárd euró) között. A teljes közkiadások - beleértve a francia államot, valamint a helyi és regionális hatóságokat is - a teljes összegnek csak 28 százalékát teszik ki, és majdnem kizárólag a beruházási igényekre irányulnak, amelyek 2,3 milliárd eurót tesznek ki, míg az állami szervek csak 171 millió euróval járulnak hozzá a működési költségekhez. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) szerint a jegyeladások, valamint a tévé- és marketingügyletek 4,2 milliárd eurót hoznak, és a teljes működési költség 96 százalékát fedezhetik. Ennek ellenére a központi kormányzat beleegyezett, hogy legfeljebb 3 milliárd eurót (a GDP 0,1 százalékát) garantál a NOB-nak.

A kormány becslései szerint a játékok gazdasági haszna elérheti a 10 milliárd eurót. Mindazonáltal a korábbi játékokhoz képest az olimpia gazdasági öröksége kevésbé lesz jelentős Párizs számára. Míg az 1992-es játékok Barcelonát feltették a világ turisztikai térképére, Franciaország és különösen Párizs már most is vezető szerepet tölt be a globális turizmusban, évente közel 100 millió látogatóval, és a GDP 7-8 százalékát kitevő idegenforgalmi bevételekkel, és nem valószínű, hogy az olimpia többlet lendületet adna ennek.

Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy a párizsi olimpia számára nem a költségek elszállása, esetleg a költségvetési- és egyéb támogatások kieszközlése lesz a legnagyobb kihívás.