Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a minap egy konferencián definiálta a kormány hosszabb távú célját, miszerint "fokozatosan csökkenteni kell - 45 százalékra - az államháztartás kiadási oldalát, illetve szűkíteni az újraelosztás mértékét.
Varga sok részletet ugyanakkor nem árult el arról, hogy milyen módszerekkel kívánják elérni a célt. Az mindenesetre tény, hogy a nemzetgazdasági miniszter szerint "rendkívül takarékos és visszafogott költségvetésre van szükség 2015-ben" és "ennek keretében a kormány hozzányúl bizonyos szerkezetekhez".
Mivel jelenleg a GDP 50 százalékát újra osztja az állam, a kiadások lefaragása 5 százalékpontos mínuszt, vagyis nominálisan közel 1500 milliárdos visszafogást jelentene a következő években. Igenám, de a cél elérésében segítséget jelenthet, ha megvalósul az a lendületes és tartós növekedés, melyről Orbán Viktor beszélt a minap. Változatlan kiadások mellett ugyanis a ráta nevezőjében szereplő GDP folyamatosan emelkedésével is elérhető a csökkenő arányszám. Véleményünk szerint pont ebből kifolyólag is érdemes óvatosan kezelni a "megszorítás" kifejezést - már csak azért is, mert ehhez túlságosan keveset tudunk a részletekről.
Álmodtak már ilyen nagyot Orbánék
Még a Matolcsy György jelenlegi jegybankelnök által irányított nemzetgazdasági tárcához kötődik a 2011-2012-ben publikált Széll Kálmán Terv 1.0 és 2.0. Ezek közül is jelen helyzetben az első terv, ami érdekesebb számunkra. Ebben ugyanis még a mostani "giga-megszorításként" és "újabb Bokros-csomagként" is illetett elképzeléseket is meghaladják a dokumentumban leírtak.
A 2011-2015-ös horizonton a kormány ekkor a mostaninál majdnem kétszer nagyobb, 9,4 százalékpontos kiadásfaragást tervezett végrehajtani. Ráadásul ekkor döntő mértékben az államháztartás kiadási oldalához tervezett nyúlni a kormány. Emlékezhetünk a munkanélküli segélyt, korkedvezményes nyugdíjakat, gyógyszerkasszát, felsőoktatást érintő intézkedésekre.
A Széll Kálmán Terv 1.0 alapján tehát a 2011-es 49,7 százalékos GDP-arányos kiadást 40,3 százalékra vitték volna le 2015-re. Ez nominálisan közel 2500 milliárd forintos kiigazítást jelentett volna 4 év alatt, ám az ambicíózus tervek már egy év után porba hulltak.
A Széll Kálmán Terv 2.0 ugyanis szintén a 2011-2015-ös horizonton mindössze 2,2 százalékpontos, vagyis durván 600 milliárd forintos megszorítást vetített előre. A 2011-es 48,6 százalékot rátát akkori elképzeléseik szerint 46,4 százalékra vitték volna le. Hiába azonban a konszolidáltabb elképzelés, a jelen állás szerint még ezt sem sikerült megvalósítani, hiszen - ahogy fentebb említettük -, most a GDP felét költi el az állam.
És mindez egyáltalán nem kellett volna, hogy új legyen
Ha nemcsak a két Széll Kálmán Tervet, hanem a 2013-as és 2014-es konvergencia programban is szereplő kivetítéseket is megvizsgáljuk, rögtön kiderül, hogy ez a kormányzati szándék már április óta ismert és közölt volt.
Ebben a dokumentumban ugyanis a 2013-as 49,8 százalékos rátát 2017-re 44,8 százalékra vinnék le, vagyis 5 százalékponttal mérsékelnék, amivel a 45 százalékos cél is megvalósulna.
A 2013-ban készült program szerint a kiadások mérséklése a GDP arányában 4,5 százalékpontos lett volna 2016 végére. Vagyis ahogy az az alábbi, konvergencia progamok alapján ábrázolt lefutásokon is jól látszik, az állami kiadások lefaragását illetően egyedül a 2012-es tervek voltak szokatlanul mérsékeltek és visszafogottak. Mindenesetre tény, hogy most felvázolt tervek 2011 óta nem látott méretű átalakítást jelenthetnek.
Székely Sarolta
mfor.hu
