3p

„E” mint energia konferencia - fókuszban a megújulóenergia-politika érvényesülése, az energia tárolási lehetőségei, a gáz- és árampiac helyzete, a zöld átmenet finanszírozása, az elektromobilitás jövőképe.

Bankvezérek, neves energiapiaci szakértők, egyetemi tanárok és kutatók a jelen kihívásairól: hallgassa meg Ön is élőben!

2024. május 16. Budapest

Részletek és jelentkezés

Korábban már írtam arról, hogy szerintem erősen félrevezető az, hogy az európai és magyar inflációs adatok nem vagy csak alig tartalmazzák a lakásárak és lakbérleti díjak változását, miközben ennek számos hatása van, akár a vagyonhatásra gondolunk, akár a lakhatáson felüli elkölthető jövedelmek mennyiségére, vagy az ingatlanárak más árakra való hatására.

Nem véletlen, hogy az amerikai adatok, mind a PCE, mind a CPI, 15-30 százalék közötti súllyal szerepeltetik valamilyen módon a lakásárak/lakbérek alakulását, hiszen mindannyiunk tapasztalata, hogy a megélhetés egyik legfontosabb kiadási csoportja ez, még akkor is, ha nem feltétlenül minden hónapban (bérleti díj formájában), hanem a legtöbbek számára időnkénti lökésekben (lakásvásárlás, költözés) érzékelhető, de akkor nagyon. Azt gondolom, hogy az ingatlanárakat - sőt a jelentős részvényesi kultúrával rendelkező országokban a részvényárakat - is tartalmazó inflációs mutatók jobban kifejezik a gazdaság valós ciklikus helyzetét, és a valódi vásárlóerő alakulását, és talán a jegybanki politika számára is relevánsabbak, mint a jelenlegi mutatók.

Elkészítettem egy szándékoltan túlegyszerűsített "inflációs" indexet a fenti gondolatmenet kapcsán. 25 százalékos súllyal szerepeltettem az FHB lakásárindex éves változását, és 75 százalék súllyal a KSH éves inflációs adatait. Az eredmény a mellékelt képen látható, piros vonallal a hivatalos inflációs adatok, kékkel a lakásárakat is tartalmazó infláció.

Azt láthatjuk ezen, hogy a 2013-as rövid epizódot kivéve nem volt valójában defláció, sőt, 2015-ben a válság óta nem látott magas értékre ugrott a lakásárakat is magában foglaló inflációs mutató: 4,4 százalék, szemben a hívatalos mínusz 0,1 százalékkal. Ez egyébként sokkal inkább összhangban van a reálgazdasági szereplők tapasztalataival, akik azt látják, hogy Magyarország egy egyre inkább túlfűtött, inkább ciklusközepi-végi, munkaerőhiányos gazdaság képét mutatja, ahol a képzett, alkalmas dolgozók hiánya miatt a 2000-es évek eleje, közepe óta nem látott reálbérnövekedés zajlik, és egyelőre úgy tűnik, hogy ez egyre gyorsulni fog; nagyon valószínű, hogy a következő években éves 10 százalék feletti bérnövekedés lesz idehaza. A magyar gazdaságban nem defláció van, hanem már most is pörög fel az infláció (amit a mellékelt grafikon is jól mutat), és amikor az egyre gyorsuló bérinfláció átgyűrűzik az árak szintjére - ennek hosszáról lehet vitatkozni, de elég valószínűtlen hogy ne történne meg - akkor nagyon gyorsan meglóduló árakra számíthatunk.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára.
Előfizetőink máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Előfizetésünk egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!