Titkos lehet, mennyit ér a "családi ezüst"
A jövőben tíz évig titkos lehetne a jegybank deviza- és aranytartalékának összege, összetétele és kezelése, erről az MNB elnöke hozhatna döntést - olvassuk ma reggel a jegybanktörvény újabb módosításában. Most a nemzeti bank havonta közli az adatokat arról, hogy állunk, május végén 35,555 milliárd euró (mintegy 10 200 milliárd forint) volt a kasszában. A kormány valószínűleg nem Simor András kedvében akar járni a tervezett módosítással, hiszen a jegybankelnök és a kormányfő viszonya finoman szólva sem volt felhőtlen az elmúlt két évben. Azonban Simor mandátuma a jövő év első felében lejár, akkor pedig Orbán tehet javaslatot Áder Jánosnak az új elnök személyére, aki hat évig irányíthatja az intézményt.
Vagyis könnyen lehet, hogy a kormány már az "új érára" készül, a saját maga által kinevezendő leendő jegybankelnöknek akar komolyabb jogosítványokat adni. Ha rosszindulatúak akarunk lenni, akkor pedig azt feltételezzük, hogy ezzel a lépéssel a kormány akar rendelkezni a tartalékok felett. Érdemes megemlíteni, hogy jövőre nem csak Simor, hanem a két alelnök mandátuma is lejár, Karvalits Ferenc március végén, Király Júlia pedig július elején távozik, a helyükre is új embereket neveznek majd ki hat évre.
Minek a kormánynak a devizatartalék?
Korábban a kormány többször felvetette, hogy a jegybanki tartalékból be lehetne indítani a gazdaságot. Ráadásul a 35,5 milliárd eurós összegből a központi költségvetés 9412,6 milliárdos devizaadósságát is ki lehetne fizetni. Emellett ugyan maradna még devizaadósság az önkormányzatoknál, de az már elenyésző mértékű a központi költségvetés adósságához képest. A lakosságnál pedig hónapok óta igyekszik csökkenteni a devizahitelekből eredő kockázatokat a kormány a végtörlesztéssel és az árfolyamgáttal.
Ha ebből a forgatókönyvből indulunk ki, akkor a devizatartalékok "államosítása" után beindulhatna a forint gyengítése, ami versenyképesebbé tehetné a magyar gazdaságot, illetve az importcikkeken keresztül inflációt generálna, amivel a forintadósság egy részét is el lehetne inflálni. Erről a lehetséges forgatókönyvről korábban Zsiday Viktor is írt. Vagyis ez már tényleges adósságcsökkentés lehetne. A kockázat csak az, hogy az inflációt nem véletlenül nevezik a szegények adójának. Egy a mostaninál jóval magasabb pénzromlást mindenki megérezne a bőrén, hiszen kevesebbet érnének a fizetések, hacsak nem emelnék hasonló mértékben azokat is.
A felvázolt megoldás további hozadéka lenne a kormány számára, hogy a devizatartalékok feletti rendelkezéssel az IMF-megállapodást el tudnák kerülni. Ugyanis amíg fél éve képtelenek vagyunk egy 10-15 milliárd eurós keretről megállapodni a Valutaalappal, addig ennek a duplája pihen a jegybankban tartalékként. Azt már felvázoltuk, hogy a jelenlegi helyzetben akár a jövő év végéig is kihúzhatjuk a megállapodás nélkül, akkor pedig már új MNB-elnök lesz, aki majd tíz évre titkosíthatja a devizatartalékok felhasználását. Így a kormány ki tudja kerülni annak kockázatát, hogy az IMF beleszóljon a magyar gazdaságpolitika alakulásába.
Mit fognak ehhez szólni külföldön?
A kormány célja a jegybanktörvény újabb módosításával az lenne, hogy az EKB és az IMF korábbi kifogásainak megfeleljünk. Azonban könnyen lehet, hogy most a tartalékok titkosításába fognak belekötni a nemzetközi szervezetek. Ez a lépés ugyanis egyrészt rontja az átláthatóságot, másrészt könnyen értelmezhető a jegybank függetlenségébe való beavatkozásként.
Vagyis egyelőre nem biztos, hogy annyira optimistának kell lennünk, mint a kormány, mely szerint hamarosan megindulhatnak az IMF-tárgyalások. Persze az is egy lehetséges forgatókönyv, hogy a korábbi ötoldalú tárgyalásokon már felvázolták ezt az elképzelést, azonban valószínűbbnek tűnik az, hogy a kormány újabb ad-hoc ötletét láthatjuk, amihez lesz még egy-két szava az EKB-nak és az IMF-nek.
Beke Károly
mfor.hu
